Florence Nightingale

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Florence Nightingale
Florence Nightingale 1920 reproduction.jpg
Florence Nightingale 1860 körül
Született 1820. május 12.
Firenze, Toszkánai Nagyhercegség
Elhunyt 1910. augusztus 13. (90 évesen)
London, Nagy-Britannia
Foglalkozása nővér

Florence Nightingale Signature.svg
Florence Nightingale aláírása

Florence Nightingale (Firenze, Toszkánai Nagyhercegség, 1820. május 12.London, 1910. augusztus 13.) angol ápolónő. A modern nővérképzés úttörő alakja, a viktoriánus korban a női választójogért harcoló polgári mozgalom jeles képviselője volt.

Élete, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei hónapokon keresztül tartó nászútja során, az itáliai Firenzében született (a leányt a város angol nevére keresztelték). Apja William Edward Nightingale (született Shore, 1794–1875), a whig pártba tartozó liberális, tehetős bankár, anyja Frances Smith (1789–1880) volt. A család felváltva a derbyshire-i Lea Hurst és a hampshire-i Embley Park udvarházakban tartózkodott, időnként egy-egy rövidebb londoni tartózkodást közbeiktatva. Florence neveltetése során szerteágazó műveltségre tett szert, beszélt görögül, latinul, olaszul, franciául és németül, s a korban rendhagyó módon nőként betekintést nyerhetett a filozófia, a matematika és a történettudomány rejtelmeibe. Szülei kiváló partit szántak leányuknak, de Florence tizenhét éves korától megszállottan kereste isteni küldetését, s azon fáradozott, hogy életének értelmet adó hivatását meglelje. Nem engedett a fiatalemberek udvarlásának sem, s 1849-ben felbontotta hétéves jegyességét Richard Monckton Milnes báróval.

Már korábban, 1844-ben titokban részt vett egy három hónapos nővérképző tanfolyamon a salisburyi gondozóházban. Bár felháborodott szülei megtiltották számára a kórházak látogatását, Florence az elkövetkező éveket közegészségügyi tanulmányok olvasásával töltötte. 1850 nyarán egy görögországi nyaralásból hazafelé tartva megszakította útját, s szülei tiltakozása ellenére a németországi, Düsseldorf melletti Kaiserswerth protestáns diakonissza nővéreinek ápolási tevékenységét tanulmányozta. 1851-ben – immár szülei beleegyezésével – visszatért Kaiserswerthbe, és három hónapon keresztül a diakonisszák mellett dolgozva kitanulta az ápolónői mesterséget. 1853. augusztus 22-én Londonban kapott állást, mint a Harley Street-i női kórház fizetés nélküli felügyelő nővére. Megélhetését szülei 500 fontos havi apanázsa biztosította.

Egy évvel később, 1854-ben Sidney Herbert külügyminiszter közbenjárására harmincnyolc ápolónőt rendeltek felügyelete alá, akikkel november 4-étől a törökországi Üsküdarban felállított Selimiye hadi kórházban ápolta a krími háború (18531856) brit sebesültjeit. Nightingale-t sokkolták a hadszíntér közelében található ideiglenes kórház nyomorúságos körülményei, a télen is fűtetlen, piszkos kórtermek, a szegényes élelmezés, a gyógyszerellátás akadozása. Miután Nightingale átvette a nővéri ügyelet vezetését, a megfelelő higiénés körülmények megteremtésén és az ellátás színvonalának emelésén fáradozott. Munkája eredményeképpen néhány hónap leforgása alatt a kórházba került sebesültek korábban 42%-osra rúgó halálozási arányszáma 2,2%-ra csökkent. Az alárendelt nővérekkel szigorúan bánt, jó néhányukat elbocsátotta, többen pedig miatta kérték áthelyezésüket másik hadi kórházba. Hogy a nővérek és a sebesült katonák közötti testi érintkezésnek elejét vegye, éjszakánként lámpással kezében járőrözött a kórház folyosóin. Ez a kép ragadta meg leginkább kora közvéleményének figyelmét, s 1855 februárjában az Illustrated London News lapjain megjelent „a lámpás hölgy” (The Lady with the lamp) első ábrázolása. Ez az elnevezés élete végéig elkísérte. Nightingale egy csapásra híres lett hazájában, maga Viktória királynő is rokonszenvvel szemlélte tevékenységét, s a főnővér szigorú, de önfeláldozó alakja ihlette 1857-ben Santa Filomena című verse megírására Henry Wadsworth Longfellow-t is. Nightingale szolgálata 1856 júliusában ért véget Üsküdarban, s miután augusztusban visszatért hazájába, a királynő egyik bizalmas barátja lett.

A királynő rokonszenvének és figyelmének volt köszönhető, hogy a hadügyminisztériumnak (War Office) a hadsereg egészségügyi helyzetével foglalkozó osztálya a Nightingale által írt jelentések és ajánlások alapján 1859-ben megszervezte a Katonai Orvosi Iskolát (Army Medical School). 1859-ben alapítványt tett, s a közadakozásból befolyt 45 ezer font segítségével 1860. július 9-én megnyílt a londoni Szent Tamás Kórház (Saint Thomas’ Hospital) Nightingale-féle tanintézete, ahol az ő elképzelései alapján és felügyelete alatt folyt a nővérképzés. Ugyanebben az évben jelent meg alapvető közegészségügyi munkája Notes on nursing (’Jegyzetek az ápolónői tevékenységről’) címen.

Élete kései szakaszában a szakszerű nővérképzés fontosságát hirdette és bemutatókat tartott hazája és az Amerikai Egyesült Államok kórházaiban, az 1880-as évektől pedig a szülésznők munkájának elismertetéséért is harcolt. 1883-ban életműve elismeréseképpen Viktória királynő a Királyi Vörös Kereszt (Royal Red Cross) kitüntetésben részesítette.

Tudományos teljesítménye, hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A krími háborúban elért teljesítményét a kor vezető orvosai nem akarták elismerni, Nightingale azonban képzett statisztikus is volt. Kimutatta, hogy a csapataiknál maradt és ott ápolt katonák közül sokkal kevesebb halt meg, mint a higiénét mellőző kórházakban, és ezzel bizonyította, hogy ezekben a kórházakban nem hogy javították volna, hanem valójában jelentősen rontották a betegek, sebesültek életben maradásának esélyeit. Eredményeinek szemléltetésére feltalálta a kördiagram egy új változatát, a poláris diagramot.

Bizonyítékainak hatására nemcsak a brit orvosi ellátást szervezték át, de jelentősen javították a katonák elszállásolását is. 1858-ban ő lett ez első olyan nő, akit a Királyi Statisztikai Társaság tagjává választottak, és később az Amerikai Statisztikai Társaság is tiszteletbeli tagjává választotta.

Életét Kertész Erzsébet A lámpás hölgy című regényében dolgozta fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Florence Nightingale témájú médiaállományokat.
  • Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 786–787. o. ISBN 9639257095  
  • Helen Rappaport, 2003: Queen Victoria: A biographical companion. Santa Barbara, ABC-CLIO, 265–269.
  • Simon Singh, Edzard Ernst, 2010: Trükk vagy terápia? Kereszttűzben az alternatív gyógyászat. Park Könyvkiadó, Budapest. p. 38–44.