Firenzei főegyházmegye
| Firenzei főegyházmegye | |
 | |
| Elhelyezkedés | |
| Ország |  Olaszország |
| Területi fennhatóság | Toszkána |
| Esperesi körzetek | 18 |
 é. sz. 43° 46′ 60″, k. h. 11° 15′ 00″ | |
| Statisztikai adatok | |
| Terület | 2205 km² |
| Lakosság | |
| Teljes | 833 624 (2015) |
| Egyházmegyéhez tartozók | 824 000 (98,8%) |
| Plébániák | 314 |
| További jellemzők | |
| Egyház | katolicizmus |
| Rítus | latin |
| Jogelőd | Roman Catholic Diocese of Florence |
| Alapítás ideje | I. század |
| Székesegyház | Firenzei dóm |
| Védőszent | Szent Zenobius Firenzei Szent Antal |
| Papjai | 583 |
| Vezetése | |
| Pápa | Ferenc |
| Érsek | Giuseppe Betori |
| Nyugalmazott püspök | Ennio Antonelli |
| Térkép | |
 | |
| Firenzei főegyházmegye | |
| Honlap | |
| Firenzei főegyházmegye weboldala Firenzei főegyházmegye a Catholic Hierarchy-n | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Firenzei főegyházmegye témájú médiaállományokat. | |
A Firenzei főegyházmegye (latinul: Archidioecesis Florentina, olaszul: Arcidiocesi di Firenze) a római katolikus egyház egyik olaszországi főegyházmegyéje, Firenze székhellyel.
Jelenlegi érseke Giuseppe Betori bíboros.
Története[szerkesztés]
Az egyházmegye története az 1. századig nyúlik vissza, valószínűleg már ekkor alapítottak püspökséget itt. Első ma is ismert püspöke Félix, 313 körül uralkodott. Szent Zenobius 398 és 429 volt püspök, ma ő a város és az egyházmegye egyik védőszentje. A 11. században Gerhardus püspök (a későbbi II. Miklós pápa) ideje alatt egyházi reformok indultak el Firenzében, majd a VII. Gergely pápa vezette reformoknak is egyik központja lett. A 14. századra a katharok tanai terjedtek el, és a város közel harmada az eretneknek bélyegzett tanítást követte. 1364-ben IV. Károly német-római császár birodalmi hercegi címet adományozott a püspöknek. 1420. május 2-án V. Márton pápa érseki rangra emelte az egyházmegyét. 1889 óta Firenze „bíborosi széknek” is tekinthető, mivel minden érsek egyúttal a bíborosi méltóságot is elnyerte. Az egyházmegye jelenlegi főpásztora 2008 óta Giuseppe Betori bíboros.
Az egyházmegye püspökei[szerkesztés]
Firenze püspökei[szerkesztés]
- Félix (313 körül)
- Szent Zenobius (398–429)
- Szent Maurizius (550)
- Reparato (680 körül)
- Specioso (723 körül)
- Tamás (743 körül)
- Agriprand (833 körül)
- Radingo (852 körül)
- Szent András (869, 873, 876, 893)
- Grasulfo (896–930)
- Raimbald (941–964)[1]
- Sichelmus (966–972)
- Szent Podius (987–1002)
- Guido (1004–1007)
- Ildebrando (1008–1025)
- Lambert (1025–1032)
- I. Atto (1036–1038)
- Gerhard von Burgund (1045–1061), 1058-tól pápa II. Miklós néven.
- Pietro Mezzabarba (1065–1068)
- Ranierius (1071–1113)
- Gottifredo Degli Albeti (1114–1142)
- II. Atto (1146–1154)
- Ambrus (1156–1158)
- János (1158–1181)
- Bernát (1182–1188)
- Péter (1188–1205)
- Giovanni da Velletri (1205–1230)
- Ardingo Foraboschi (1230–1249)
- Filippo Fontana (1250)
- Giovanni de Mangiadori (1251–1274)
- Iacopo da Castelbuono, O.P. (1286)
- Andrea de Mozzi (1287–1295)
- Francesco Monaldeschi (1295–1301)
- Lottieri della Tosa (1301–1309)
- Antonio D'Orso (1309–1321)
- Francesco Silvestri (1323–1341)
- Angelo Acciaiuoli, O.P. (1342–1355)
- Francesco degli Atti (1355–1356)
- Filippo dell'Antella (1356–1361)
- Pietro Corsini, bíboros (1361–1369)
- Angelo Ricasoli (1370–1382)
- Angelo Acciaiuoli, bíboros (1383–1385)
- Bartolomeo Oleario (Uliari), O.F.M. (1385–1389)
- Onofrio Visdomini, O.S.A. (1389–1400)
- Alamanno Adimari (1400–1401)
- Iacopo Paladini (1401–1410)
- Francesco Zabarella, bíboros (1410–1411)
Fireneze érsekei[szerkesztés]
- Amerigo Corsini (1411–1434), 1420-tól érsek
- Giovanni Vitelleschi (1435–1437)
- Ludovico Scarampi, bíboros (1437–1439)
- Bartolomeo Zabarella (1440–1445)
- Szent Antonino Pierozzi, O.P. (1445–1459)
- Orlando Bonarli (1459–1461)
- Giovanni Neroni (1461–1473)
- Pietro Riario, bíboros (1473–1474)
- Rinaldo Orsini (1474–1508)
- Cosimo Pazzi (1508–1513)
- Giulio de' Medici, bíboros (1513–1523), a későbbi VII. Kelemen pápa.
- Niccolò Ridolfi (először) (1524–1532)
- Andrea Buondelmonti (1532–1542)
- Niccolò Ridolfi (másodszor) (1543–1548)
- Antonio Altoviti (1548–1573)
- Alessandro Ottaviano de' Medici (1574–1605), a későbbi XI. Leó pápa.
- Alessandro Marzi Medici (1605–1630)
- Cosimo Bardi (1630–1631)
- Pietro Niccolini (1631–1651)
- Francesco Nerli (Id.) (1652–1670)
- Francesco Nerli (Ifj.), bíboros (1670–1683)
- Giacomo Antonio Morigia, B., bíboros (1683–1700)
- Leone Strozzi O.S.B.Vall. (1700–1703)
- Tommaso della Gherardesca (1703–1721)
- Giuseppe Maria Martelli (1722–1741)
- Francesco Gaetano Incontri (1741–1781)
- Antonio Martini (1781–1809)
- Antonio Eustachio Osmond (1809-1815)[2]
- Pietro Francesco Morali (1815–1826)
- Ferdinando Minucci (1828–1856)
- Giovacchino Limberti (1857–1874)
- Eugenio Cecconi (1874–1888)
- Agostino Bausa, O.P., bíboros (1889–1899)
- Alfonso Mistrangelo, Sch.P., bíboros (1899–1930)
- Tiszteletre méltó Elia Dalla Costa bíboros (1931–1961)
- Ermenegildo Florit bíboros (1962–1977)
- Giovanni Benelli bíboros (1977–1982)
- Silvano Piovanelli bíboros (1983–2001)
- Ennio Antonelli bíboros (2001–2008)
- Giuseppe Betori bíboros (2008 -)
A Firenzei egyháztartomány[szerkesztés]
A Firenzei egyháztartomány Olaszország egyik egyháztartománya. Metropolitája a firenzei érsek. 1420-ban, Firenze érseki rangra emelésével jött létre. Először mindössze két szuffragáneus egyházmegye, Fiesole és Pistoia tartozott ide, majd a századok folyamán ez egyre gyarapodott. Firenze mellett ma öt egyházmegye alkotja.
Firenze egyben a Toszkánai egyházi régió központja is, ennek elnöke a firenzei érsek. Ide tartozik még a Pisai és a Siena-Colle di Val d'Elsa-Montalcinói egyháztartomány, valamint az exempt Luccai főegyházmegye és Monte Oliveto Maggiorei területi apátság.
A Firenzei egyháztartomány egyházmegyéi[szerkesztés]
| Egyházmegye | Alapítás | Terület, hívők | Püspök | Székesegyház | Kép |
|---|---|---|---|---|---|
| Firenzei főegyházmegye | 824 000 fő (98,8%) |
Liliomos Szűz Mária-főszékesegyház, Firenze |
| ||
| Arezzo-Cortona-Sansepolcrói egyházmegye | (Mint Arezzói egyházmegye) |
290 000 fő (95,1%) |
Szent Donát- és Szent Péter-székesegyház, Arezzo; Nagyboldogasszony-társszékesegyház, Cortona; Szent János evangélista-társszékesegyház, Sansepolcro |
| |
| Fiesolei egyházmegye | 138 900 fő (98,6%) |
Szent Romulus-székesegyház, Fiesole |
| ||
| Pistoiai egyházmegye | 215 000 fő (98,8%) |
Szent Zénó-székesegyház, Pistoia |
| ||
| Pratói egyházmegye | (Mint Pistoia és Pratói egyházmegye) |
192 600 fő (89,7%) |
Szent István-székesegyház, Prato |
| |
| San Miniató-i egyházmegye | 158 000 fő (92,9%) |
Nagyboldogasszony- és Szent Genesius-székesegyház, San Miniato |
|
Szomszédos egyházmegyék[szerkesztés]
- Volterrai egyházmegye (délnyugat)
- San Miniató-i egyházmegye (nyugat)
- Pistoiai egyházmegye (északnyugat)
- Pratói egyházmegye (északnyugat)
- Bolognai főegyházmegye (észak)
- Imolai egyházmegye (északkelet)
- Faenza-Modiglianai egyházmegye (északkelet)
- Fiesolei egyházmegye (kelet)
- Siena-Colle di Val d’Elsa-Montalcinói főegyházmegye (dél)
További információk[szerkesztés]
- Catholic-Hierarchy (angolul)
- www.gcatholic.org (angolul)
Források[szerkesztés]
- Katolikus Lexikon
- storiadifirenze.org (olaszul)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Gerhard Schwartz, Die Besetzung der Bistümern Reichsitaliens unter den sächsischen und salischen Kaisern mit den listen der Bischöfe 951-1122, Verlag von B. G. Teubner in Leipzig und Berlin 1913, p. 207–210 (németül)
- ↑ Nancy püspöke. Bonaparte Napóleon nyomására választották meg, VII. Piusz pápa azonban sosem ismerte el. Jogilag tehát nem volt Firenze érseke, ez idő alatt sede vacante volt.
