Ugrás a tartalomhoz

Eqrem Libohova

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Pasztilla (vitalap | szerkesztései) végezte 2020. május 14., 18:23-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (Kategória:Gjirokastraiak)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Eqrem Libohova
SzületettMahmut Eqrem bej Libohova Asllan Pashali
1882. február 24.
Gjirokastra
Elhunyt1948. június 7. (66 évesen)[1]
Róma
Állampolgársága
SzüleiAli Naki Bey
Foglalkozása
Tisztsége
  • Albánia külügyminisztere
  • national councillor to the Chamber of Fasci and Corporations (1939. március 23. – 1943. augusztus 2.)
IskoláiZoszimaia

Eqrem Libohova aláírása
Eqrem Libohova aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Eqrem Libohova témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Eqrem Libohova vagy Ekrem Libohova (nevének ejtése ɛt͡ɕɾɛm libɔhɔva; Gjirokastra, 1882. január 24.Róma, Olaszország, 1948.) albán politikus, 1943-ban két ízben, először egy, majd négy hónapig Albánia miniszterelnöke volt. Myfit Libohova politikus, történész öccse.

Élete

[szerkesztés]

Tehetős toszk földbirtokos családban született. Konstantinápolyi középiskolai tanulmányai után a brüsszeli katonai akadémiát végezte el 1905-ben. Ezt követően a török hadsereg tisztje lett, s az I. Balkán-háború alatt a çamëriai brigád parancsnoka volt.

Albánia 1912-es függetlenné válása után szerepet vállalt Ismail Qemali kormányában, majd 1920-ban a Sylejman Delvina vezette kabinet munkájában is. 19241925-ben az olasz kormány albániai ügyekért felelős minisztere volt, 1927-ben pedig Albánia Rómába akkreditált katonai attaséja lett. Miután Amet Zogu, az ország korábbi államfője 1928-ban I. Zogu néven királlyá kiáltatta ki magát, Libohova lett a király személye körüli miniszter. Ezt a posztot 1933-ig töltötte be, s maga is megsérült az I. Zogu elleni, 1931. február 20-án Bécsben elkövetett merényletkísérletben. Koço Kota második kormányában, 1936 és 1939 között a külügyminiszteri posztot töltötte be, s e pozíciójában igyekezett a lehető legszorosabbra fűzni az olasz–albán kapcsolatokat.

Miután 1939-ben Olaszország annektálta Albániát, az olaszbarát Libohova az országban maradt és felajánlotta szolgálatait a megszállóknak. Az országban 1941 után erőre kapott és egyre nagyobb nyomást gyakorolt a kormányzatra a partizánmozgalom. Ez végül 1943. január 19-én Mustafa Kruja kormányának lemondásához vezetett, s a kabinet belügyminisztere, Libohova lett az új miniszterelnök, aki minden intézkedésében az olasz elvárásoknak igyekezett megfelelni. Egy hónap után, február 13-án azonban Maliq Bushatinak adta át a kormányrudat, de május 13-ától ismét ő vezette a kabinetet. Igazán hatékony kormányzásra nem volt lehetősége, egyrészt a kommunista partizánok hatványozódott támadásai, másrészt a háta mögött álló fasiszta Olaszország meggyengülése révén. Miután szeptember elején Mussolini rezsimje megbukott, társadalmi támogatás híján szeptember 8-án az albán kormány is összeomlott, Libohova Olaszországba menekült.

Római emigrációban halt meg 1948-ban.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
Elődje:
Mustafa Kruja
Albánia
miniszterelnöke

1943
Utódja:
Maliq Bushati
Elődje:
Maliq Bushati
Albánia
miniszterelnöke

1943
Utódja:
Ibrahim Biçakçiu
  1. BnF-források (francia nyelven)