Elektromágneses indukció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az elektromágnes indukció elektromágneses kölcsönhatás, amely során egy vezetőben elektromos feszültség indukálódik. Felfedezése Michael Faraday nevéhez fűződik (1831).

Az elektromágneses indukció jelenségét két csoportra oszthatjuk: mozgási indukció (pl: dinamó) és nyugalmi indukció (pl: transzformátor).

Mozgási indukció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mozgási indukció során vagy a mágneses mező, vagy a vezető, vagy mind a kettő mozog egymáshoz viszonyítva. Leggyakoribb mozgásforma a forgómozgás (generátor elv), de előfordul a haladó mozgással létrehozott elektromágneses indukció is (általában - de nem csak - szemléltető eszközök esetében alkalmazzák).

Ha egy mágneses erőtérben elektromosan vezető anyag relatív elmozdulása történik és az elmozdulásnak van a mágneses erővonalak irányára merőleges összetevője, akkor a vezetőben elektromos feszültség indukálódik. Az indukált feszültség nagysága:

U_i=B \cdot l \cdot v,

ahol B a mágneses indukció (Vs/m²), l a vezető hatásos hossza (m), v a mozgatás sebessége (m/s). Ha egy B indukciójú mágneses mezőben N menetszámú tekercset mozgatunk, akkor az indukált feszültség nagysága:

U_i=N\cdot B \cdot l \cdot v.

Mozgási indukció esetében az indukált feszültség irányát a Lenz-törvény segítségével határozhatjuk meg.

Nyugalmi indukció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyugalmi indukció során sem a vezető, sem a mágneses mező nem mozog. Ebben az esetben az indukciót az időben változó fluxus hozza létre. A nyugalmi indukció során keletkezett feszültség nagysága egymenetes tekercs (vezető) esetén:

U_i=\frac{d\Phi}{dt}.

Ha N menetű tekercsre vonatkoztatjuk, akkor:

U_i=N  \frac{d\Phi}{dt}.

Indukált feszültség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Indukált feszültségről beszélünk akkor, ha egy vezetőben az elektromágneses indukció hatására jön létre feszültség. Ez a feszültség mint neve is mutatja – előállítása szempontjából – nem azonos a galvánelemek, akkumulátorok által szolgáltatott – vegyi energiának villamos energiává történő átalakítása során nyert – feszültséggel.

Elektrotechnikai szempontból csak és kizárólag indukált feszültségről beszélünk, és nem indukált áramról. A feszültség indukálódik és a feszültségkülönbség hatására jön létre elektromos áram a zárt áramkörben.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]