Edwige Fenech

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Edwige Fenech
A "La signora gioca bene a scopa” c. filmben (1974)
A "La signora gioca bene a scopa” c. filmben (1974)
Született1948. december 24. (75 éves)
Annaba
MűvészneveEdwige Fenech
Állampolgársága
Nemzetiségefrancia–olasz
HázastársaLuciano Martino (1971–1979)
ÉlettársaLuca Cordero di Montezemolo[4]
Gyermekeiegy gyermek
Foglalkozása
Színészi pályafutása
Aktív évek1968 –
Tevékenységszínész
A Wikimédia Commons tartalmaz Edwige Fenech témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Edwige Fenech, eredeti nevén Edwige Sfenek (Bône, Constantine megye, Francia Algéria, 1948. december 24. –) francia születésű olasz modell, színésznő, revügörl, később televíziós műsorvezető, televíziós- és filmproducer, üzletasszony. Ifjúkorának legnagyobb sikereit erotikus színésznőként érte el, könnyed olasz szexkomédiákban (commedia sexy all’italiana) és kommersz bűnügyi-thriller történetekben (film giallo). Az 1970-es évek egyik európai szex-szimbóluma volt. Nevének ejtése franciásan [ ɛdviʒ fənɛʃ ]; olaszosan [ edˈviʒ feˈnɛk ].

Élete[szerkesztés]

Származása, pályakezdése[szerkesztés]

Francia Algériában, Bône városában született (mai neve: Annába). Szülei francia állampolgárok voltak, apja máltai, anyja szicíliai származású.

Kilencéves korában (1957) tagja lett a bône-i balettkarnak. Az algériai háború miatt szüleivel először Tunéziába majd Nizzába költözött. Tizenöt éves korában már manökenként kezdett dolgozni, két évvel később, tizenhét éves korában (1965-ben) egy nemzetközi szépségkirálynő-választáson „Lady France”-szá választották.[5]

Színésznői pályája[szerkesztés]

Tizennyolc évesen, 1967-ban Franciaországban színpadi színésznőként kezdte, a Toutes folles de lui c. komédiában debütált Jean-Pierre Marielle és Serge Gainsbourg mellett. De hamarosan Olaszországba költözött, és beszállt a filmiparba. Erotikus szerepeket vállalva hamarosan az 1960-as évek népszerű filmes műfajainak, elsősorban a könnyed olasz szexkomédiáknak (commedia sexy all’italiana) egyik ismert sztárja lett. Emellett gyakori és kedvelt szereplője volt a szintén igen népszerű ún. „sárgadobozos filmeknek” (film giallo). Ezek a „B-kategóriás” kommersz krimik, thrillerek, film noirok és véres horror filmek voltak. A legtöbb ilyen történetben helyet kapott a nők szexuális alávetése, kihasználása, bántalmazása is (cinéma d’exploitation).[5]

Fenech szinte minden filmjében hosszabb-rövidebb ideig meztelenül mutatkozott, és szex-jelenetekben is részt vett, a magas gázsikból jó jövedelemhez jutott. Leggyakoribb filmbéli partnerei Carlo Giuffrè és Renzo Montagnani voltak. Hasonló jellegű filmeket forgatott Spanyolországban és Németországban is.[6]

Fenech első élettársa Fabio Testi (*1941) színész volt, majd 1971-ben férjhez ment Luciano Martino (1933–2013) olasz színészhez, filmproducerhez és forgatókönyvíróhoz, akitől egy gyermeke született. Korabeli pletykák szerint a gyermek tulajdonképpen Testitől származott. Martino több olyan szexkomédia és krimi forgatását finanszírozta, ahol felesége volt a főszereplő. 1979-ben elváltak.[7]

Edwige fenech magyar szinkronhangját Farkas Zsuzsa, Bánsági Ildikó, Borbás Gabi, Kovács Nóra, Tóth Enikő és Vándor Éva adta.

Pályamódosítás[szerkesztés]

A „harmadik X”-et átlépve, az 1980-as évek elejétől Fenech fokozatosan elfordult a kommersz filmszerepektől, az olasz televízió show-műsorainak egyik háziasszonya, műsorvezetője, animátora lett. Az 1991-es Sanremói Dalfesztivál műsorvezetői teendőit Edwige Fenech és Andrea Occhipinti látta el.

Negyvenévesen belevágott a filmproduceri munkába. Élettársa a piemonti arisztokrata családból származó Luca Cordero di Montezemolo(wd) (*1947) olasz nagybirtokos és üzletember lett, a Confindustria és a FIEG konszernek elnöke, korábban a Ferrari és a FIAT elnök-igazgatója.[6] Fenech társproducere volt többek között a 2004-es Velencei kalmár c. Shakespeare-filmadaptációnak, melyet Michael Radford rendezett, Al Pacino, Jeremy Irons, Joseph Fiennes, Lynn Collins és Zuleikha Robinson főszereplésével.

Főbb filmjei[szerkesztés]

Színésznőként[szerkesztés]

  • 1967: Minden nő bolondul érte (Toutes folles de lui); Gina
  • 1968: A fogadósnénak is van egy (Frau Wirtin hat auch einen Grafen); Celine
  • 1969: Frau Wirtin hat auch eine Nichte; Rosalie Bobinet
  • 1969: Madame und ihre Nichte; Yvette
  • 1969: Die nackte Bovary; Emma Bovary
  • 1971: Szerelmi vérszomj (Lo strano vizio della signora Wardh); Julie Wardh
  • 1971: Le calde notti di Don Giovanni; Aiscia
  • 1972: Tutti i colori del buio; Jane Harrison
  • 1975: Nude per l’assassino; Magda Cortis
  • 1976: La dottoressa del distretto militare; Elena Dogliozzi doktornő
  • 1977: La vergine, il toro e il capricorno; Gioia Ferretti
  • 1977: Taxisofőrnő (Taxi Girl); Marcella
  • 1978: La soldatessa alla visita militare; Eva Marini doktornő
  • 1978: A nagy csata (Il grande attacco); Danielle
  • 1978: Szerelmeim (Amori miei); Deborah
  • 1980: A lator (Il ladrone); Deborah
  • 1980: Fotogén vagyok (Sono fotogenico); Cinzia Pancaldi
  • 1980: La moglie in vacanza… l’amante in città; Giulia
  • 1980: Én és Caterina (Io e Caterina); Elisabetta
  • 1981: Ász (Asso); Silvia
  • 1982: Ne játssz a tűzzel! (Ricchi, ricchissimi… praticamente in mutande); Francesca
  • 1992: Előkelő társaság (Alta società), tévésorozat; Anna Carizzi (producer is)
  • 2007: Motel 2. (Hostel: Part II); művésztanár
  • 2012: La figlia del capitano, tévéfilm; II. Katalin cárnő (producer is)
  • 2015: È arrivata la felicità, tévésorozat; Anna Mieli

Producerként[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Obsession: Edwige Fenech, Biographie, Filmographie (francia nyelven). cinema.nouvelobs.com. [2014. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 14.)
  • Stefano Masi, Enrico Lancia. Les séductrices du cinéma italien (francia nyelven). Gremese Editore, 181. o. (1997). ISBN 887301075X 
  • Stefano Loparco. Il corpo dei Settanta. Il corpo, l’immagine e la maschera di Edwige Fenech (olasz nyelven). Il Foglio Letterario (2009 isbn= 978-8876062582) 
  • Manlio Gomarasca: Intervista a Edwige Fenech (olasz nyelven), 2010. március 2. [2014. október 26-i dátummal az eredetiből archiválva].
  • Martin Hentschel. Heisse Teens und flotte Filme – Die italienischen Erotik-Klamotten der 70’er und 80’er Jahre (német nyelven). Düsseldorf: Martin Hentschel (2013) 
  • Peter Osteried, Martin Hentschel. Edwige Fenech: Porträt Nr. 7 (német nyelven). Hille: MPF (2010). ISBN 978-3-931608-20-0 

További információ[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Edwige_Fenech&oldid=26713351”