Eddystone világítótorony

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eddystone világítótorony
Eddystone Lighthouse
Eddystonelighthouse.jpg
A negyedik világítótorony madártávlatból. A háttérben a harmadik világítótorony csonkja látható.
Becenév: Douglass's lighthouse
Korábbi nevek: Winstanley's lighthouse, Rudyard's lighthouse, Smeaton's lighthouse
Hely Eddystone-sziklák, Rame Headtől 14 km-re délkeletre, Devon megye, Anglia, Egyesült Királyság
Építési adatok
Építés éve 1696-98 / 1706-09 / 1756-59 / 1879-82
Megnyitás 1698 / 1708/09 / 1759 / 1882
Felhasznált anyagok fa és gránit, később beton
Tervező Henry Winstanley / John Rudyerd / John Smeaton / James Nicholas Douglass
Vállalkozó(k) Henry Winstanley / John Lovett / Proprietors of the Lighthouse / ?
Hasznosítása
Felhasználási terület világítótorony
Alapadatok
Magassága 51,2 m
Elhelyezkedése
Eddystone világítótorony (Anglia)
Eddystone világítótorony
Eddystone világítótorony
Pozíció Anglia térképén
é. sz. 50° 10′ 48″, ny. h. 4° 15′ 54″Koordináták: é. sz. 50° 10′ 48″, ny. h. 4° 15′ 54″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Eddystone világítótorony témájú médiaállományokat.

Az Eddystone világítótorony a hasonló nevű sziklák egyikén található Anglia déli partjától 14 kilométerre délkeletre. A part legközelebbi pontja, Rame Head Cornwall megye része, de a sziklák – amelyek anyaga a prekambriumban keletkezett gneisz – és a világítótorony közigazgatásilag Devon megyéhez tartoznak.[1]

A ponton először a 17. század végén az angol Henry Winstanley vezetésével építettek világítótornyot – Európában ez volt első, amely nem a kontinens vagy egy sziget partján, hanem kint a tengeren helyezkedett el.[2] Winstanley tornya pár év múlva elpusztult, a pótlására hamarosan felépített második torony a 18. század közepén leégett. A harmadik, a John Smeaton angol mérnök által tervezett, 1759-ben elkészült épület mind a világítornyok tervezése, mind a beton építőanyagként való felhasználása terén fontos mérföldkövet jelentett. Az 1870-es évekre az alapjául szolgáló sziklák meggyengültek, ezért a tornyot elbontották, meghagyott csonkja mellett 1882-re készült el a napjainkban is álló Eddystone világítótorony.

Winstanley világítótornya (1698–1703)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Eddystone-sziklákon az első világítótorony Henry Winstanley angol vésnök és feltaláló vezetésével készült 1696-tól. A kereskedéssel is foglalkozó Winstanley állítólag akkor döntött az építkezés mellett, amikor egyik hajója, a Constant épp ott futott zátonyra 1695. december 24-én.[2][3]

1694. június 22-én Walter Whitfield már engedélyt kapott egy világítótorony létesítésére és működtetésére az angliai és walesi víziutak biztonságáért felelős Trinity House-tól,[4] neki azonban kétségei támadtak a vállalkozás megvalósíthatóságával kapcsolatban, így összefogott az építészethez szintén nem értő, de magabiztosabb Winstanleyvel.

A torony Whitfield költségén épült, aki öt évig a használatáért járó vám teljes összegét beszedhette a hajóktól, majd további ötven évig a felét, a jog ezután visszaszállt a Trinity House-ra.[2]

Winstanley és munkásai 1696. július 15-én kezdtek dolgozni a sziklák egyik legmagasabb pontján, a House Rockon, amelynek területe alig 300 m².[5] Abban az évben csak a torony vázát biztosító 12 vasoszlopot sikerült a sziklába mélyíteniük. A vaspántokkal megerősített kő alapzat (3,7 méter magas, 4,3 méter átmérőjű) a következő évben készült el.[2]

Az ekkor zajló pfalzi örökösödési háború miatt Anglia és Franciaország hadban állt egymással, azért az Admiralitás egy hadihajót rendelt a sziklákhoz, amikor Winstanley és munkásai ott dolgoztak. 1697. június 25-én a hajó nem érkezett meg, a figyelmetlenséget kihasználva egy francia kalózhajó legénysége Winstanleyt foglyul ejtette. Az Admiralitás lordjai az elengedéséért folyamodtak XIV. Lajos francia királyhoz, ami július elején meg is történt,[2] mivel a király úgy vélte, a világítótorony elkészítése nem csak az angolok, de minden hajózó érdeke. (Lajos állítólag azt mondta: „Franciaország Angliával áll háborúban, nem az emberiséggel”.)[6]

A torony alapjára egy ahhoz hasonlóan nyolc oldalú, fából készült alkotmány került. A fedetlen lépcső az épület oldalán futott, belül egy konyhának használható helyiség volt. A világításról 60 faggyúgyertya gondoskodott, a torony tetején egy nagy vas szélkakas volt, amellyel együtt a világítótorony magassága 24,4 méter volt.

Winstanley világítótornya az 1699-es átépítés után

A torony 1698. november 14-én kezdte meg működését, az első tél átvészelése után azonban rögtön felújításra is szorult. Alsó részét, a fennmaradt rajzok és festmények tanúsága szerint, nyolc oldalúról tizenkét oldalúra alakították át, magasságát 6 méterre, átmérőjét 7,3 méterre növelték. Több vaspántot és erősebb gerendákat használtak. A jelentősen megnövelt alapban három helyiséget alakítottak ki (köztük egy alvókamrát és egy kamrát). A felújított épületben a lépcsőket már a falakon belül vezették. A fából készült felső rész egy minden oldalon nyitott erkélyből, felette egy konyhából, afelett pedig egy hálókamrából és a gyertyaraktárból állt. A faszerkezet közepén lévő gerenda a tetőn kibukkanva zászlórúdként funkcionált, rá egy kisebb szélkakas került. A felújított világítótorony magassága 35 méter körül lehetett.[2] (A jelentős átalakítások miatt egyes források ezt a világítótornyot számítják a másodiknak.)[3]

A felújított torony 1703. november 27-én szinte teljesen elpusztult a Dél-Angliát ért legnagyobb természeti csapás, az 1703-as nagy vihar során. Henry Winstanley a vihar közeledésének híre ellenére kihajózott a sziklákhoz, abban bízva, hogy a torony ellenáll majd az időjárásnak, de alkotásával együtt odaveszett.[3][7]

Az első eddystone-i világítótorony építési költségét 5000 font körülre becsülik, a vámokból származó bevétele pedig mintegy 2000 font lehetett.[2]

Rudyerd világítótornya (1708/09–1755)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világítótorony pusztulását követően 1705-ben John Lovett (vagy Lowett) kapitány szerezte meg a sziklák használati jogát 99 évre, évi 100 fontos bérleti díjért.[8] Lovett ugyanebben az évben a parlamenttől vámszedési jogot is nyert: mind a Plymouth kikötőjébe tartó, mind az onnan távozó hajóktól egy pennyt kérhetett tonnánként.[6]

A kapitány egy John Rudyerd (vagy Rudyard) nevű selyemkereskedőt bízott meg az új világítótorony építésével, akinek semmilyen tapasztalata nem volt épületek tervezésében és kivitelezésében, a hajóépítéshez azonban érthetett valamelyest. Az építkezés 1706 júliusában kezdődött azzal, hogy a szikla lejtős felületébe lépcsőket vágtak. A réteges gneisz kőzetből gyakran olyan darabok is lepattantak, amelyeket a munkásoknak nem volt szándékában eltávolítani, így a hét lépcső a tervezettnél durvább kialakításúra sikerült.[8]

Két koncentrikus körben összesen 36 kettős vasoszlopot rögzítettek a sziklába vájt mélyedésekbe. Az angol tölgyfából készült alap átmérője 7 méter, legnagyobb magassága 3 méter volt. A torony közepén emelt 15 méter magas faoszlop körül több gránitból és fagerendákból rakott réteget emeltek, e mag körül futott a csigalépcső. A külső faborítást kóccal szigetelték és szurokkal tették vízhatlanná.[8]

A torony a sziklától az ólomfedelű lámpa tetejéig 28 méter magas volt, és öt helyiséget alakítottak ki benne: egy raktárt, az őr konyháját, nappali és hálószobáját, valamint azt a helyiséget, ahol a lámpát helyezték el.[8]

A fényt biztosító 24 gyertyát 1708. július 28-án gyújtották meg, bár a torony teljesen csak 1709 októberére lett kész.[8][9] Az építkezés költsége 10 ezer font volt.[8]

Lovett 1715-ben meghalt, a világítótorony bérleti jogát Robert Weston, Alfred Noyes és egy bizonyos Cheetham úr szerezte meg.[8]

1723-ban a torony vízzel érintkező faborítását hajóférgek kezdték ki. 1744-ben újabb felújításra volt szükség: egy vihar a faborítás 71 gerendája közül 30-at megrongált.[8]

Az 1755. december 1-jéről 2-ra virradó éjszaka a világítótornyban tűz ütött ki: a konyhai tűzhely elrozsdásodott kéményéből kipattanó szikráktól[8] vagy maguktól az égő gyertyáktól[6] előbb a lámpában összegyűlt zsíros korom, majd a szurokkal kezelt fa kapott lángra. A három toronyőrnek egyetlen vödörrel kellett szembeszállnia a tűzzel, de végül kénytelenek voltak egy sziklapárkány alatt elrejtőzni, ahonnan a tűz kezdete után nyolc órával egy csónak mentette ki őket. A világítótorony öt napon át égett.[6][8]

Az egyik őr, a 84 (vagy 94) éves Henry Hall az oltás közben a lámpa tetejéről leolvadó ólomtól mérgezést kapott, amibe 12 nappal később belehalt.[6][8][10] Az épület roncsából egy ólomdarabot jelenleg a Skót Nemzeti Múzeumban őriznek.[11]

Smeaton világítótornya (1759–1882)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Smeaton világítótornyának keresztmetszeti képe

Rudyerd több mint öt évtizeden át álló világítótornya a La Manche csatornán navigálók fontos és megszokott segédjévé vált, ezért a Trinity House minél hamarabb pótolni szerette volna. 1756-ban a yorkshire-i John Smeaton építőmérnököt bízták meg a feladattal, akit a Royal Society ajánlott a figyelmükbe.[6] A munka költségeit a Proprietors of the Lighthouse ('a világítótorony tulajdonosai') nevű társulat állta.[12]

Smeaton a tervezés és a kivitelezés során számos úttörő megoldást alkalmazott. Világítótornya felfelé keskenyedett, így súlypontja alacsonyra került, alapja pedig a korábbiakénál sokkal jobban eggyé vált a sziklával. Az ötletet a kocsányos tölgy (angol tölgy) törzsének formájából merítette.[12]

Smeaton 1756 áprilisában az akkor még újdonságnak számító teodolittal felmérte a sziklát. Rudyerdhez hasonlóan lépcsőket alakított ki a kőben, de ő fecskefarokszerű bevágásokat is ejtett rajtuk, amikbe aztán pontosan illeszkedő gránitblokkok kerültek. Az épület változó méretű kövei (a legnagyobb 2,5 tonnás volt) ugyanilyen módon kapcsolódtak egymáshoz. (A köveket a plymouthi Millbay dokkban vágták méretre, és próbaképpen egymáshoz is illesztették őket.)[13] A 7,6 méter átmérőjű alap felületét simára csiszolták, hogy a hullámverés ne kezdhesse ki.[5]

Az építmény tartósságát két, Smeaton által továbbfejlesztett megoldás is biztosította. Megalkotott egy pozzolana (pozzolán-föld, vulkanikus hamu) és mész keverékéből álló hidraulikus kötőanyagot, amelyhez hasonlót az ókori rómaiak már használtak, de készítésének módja birodalmuk bukása után eltűnt a köztudatból.[14][15] Smeaton különböző helyekről származó alapanyagokkal kísérletezve felfedezte, hogy a legjobb és leginkább vízálló kötőanyagokban nagyobb mennyiségű agyag is található. Eredményei halála után, 1792-ben kerültek publikálásra, és az egyik legfontosabb lépést jelentették a modern cementek gyártása felé.[16] Az építész másik, akkoriban egyedinek számító megoldása, márvány tiplik alkalmazása volt a kövek biztosabb rögzítéséhez.[5]

Smeaton világítótornya ma Plymouth egyik turistalátványossága. Az eredeti torony 28 felső kősorából építették fel ismét 1884-ben

Az első köveket 1757. június 12-13-án fektették le. Az építkezés első szakasza 1758 augusztusáig tartott: ekkorra készült el a torony alsó, tömör része, amely ma is látható a House Rockon.[5] A felső részt 1759. augusztus 24-én fejezték be, szeptemberben emelték fel a torony tetejébe a vasból készült, nyolc oldalú lámpát és a rézből készült kupolát. A 24 gyertyát először 1759. október 16-án gyújtották meg.[12]

A Proprietors of the Lighthouse bérleti joga 1807-ben járt le, a világítótorony a Trinity House tulajdonába került.[12]

1810-ben a gyeryákat olajlámpás reflektorra cserélték.[12]

Robert Stephenson skót mérnök 1818-ban arra figyelmeztetett, hogy a világítótorony alapjául szolgáló szikla meggyengült. A toronyőr hevesebb viharok idején az épület mozgását tapasztalta. 1838-ban a falakat vaspántokkal erősítették meg.[12]

1845-ban egy nagyobb, bronzból készült lámpát szereltek fel, amelyből Fresnel lencsék szórták a fényt. 1861-ben a tornyot, fennállása óta először, lefestették: 1875-ig fehér, később fehér és piros csíkos volt.[12]

1877-re az épület állaga odáig romlott, hogy új világítótorony építése mellett döntöttek. A szikla eróziója miatt a nagyobb hullámok csapásai alatt rázkódó[17] toronyban 1882. február 3-án aludt ki végleg a lámpa. Még abban az évben felső részét elbontották és egy részét két év múlva a Plymouth Hoe nevű halmon építették fel.[12]

Douglass világítótornya (1882–napjainkig)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jelenlegi világítótorony, mellette Smeaton tornyának csonkja

Az új, napjainkban is működő világítótornyot 1878-ban a House Rocktól 40 méterre délkeletre lévő sziklán kezdték el építeni James Nicholas Douglass, a Trinity House főmérnöke vezetésével. Douglass a Smeaton által használt és Robert Stevenson által továbbfejlesztett megoldásokat használta.[6]

Mivel az új helyszín a korábbinál mélyebben feküdt, hosszabb időszakokra került víz alá, így az első év egy ideiglenes töltés építésével telt.[18]

Az alapkövet 1879. augusztus 19-én Alfréd, Edingburgh hercege tette le, és ő helyezte el az utolsó követ is az épületen 1881. június 1-jén. Az 51,2 méter magas világítótorony 1882. május 18-án kezdte meg működését.[18]

Az építkezést eredetileg öt évesre tervezték, költségét pedig 80 ezer fontra becsülték, ám az épület végül három és fél év alatt elkészült és csak 62 ezer fontba került.[18]

A világítótornyot – a Trinity House kezelésében lévő, nem a parton álló világítótornyok közül elsőként – szolgálatba lépésének századik évfordulóján, 1982. május 18-án automatizálták. Tetején azóta egy helikopter-leszállóhelyet is kialakítottak.[6]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Eddystone Lighthouse című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Ordnance Survey: Get-a-map. (Hozzáférés: 2011. szeptember 28.) Arány: 1:50000
  2. ^ a b c d e f g Eddystone Lighthouse, Winstanley Tower (angol nyelven). engineering-timelines.com. Engineering timelines. (Hozzáférés: 2011. szeptember 29.)
  3. ^ a b c EDDYSTONE LIGHTHOUSE HISTORY (angol nyelven). Eddystone Tatler Ltd. (Hozzáférés: 2011. szeptember 28.)
  4. A napjainkban is működő szervezetet VIII. Henrik 1514-ben hozta létre. forrás
  5. ^ a b c d Eddystone Lighthouse, Smeaton Tower substructure (angol nyelven). engineering-timelines.com. Engineering timelines. (Hozzáférés: 2011. szeptember 30.)
  6. ^ a b c d e f g h Eddystone Lighthouse (angol nyelven). trinityhouse.co.uk. The Trinity House Lighthouse Service. (Hozzáférés: 2011. szeptember 28.)
  7. Smeaton's Tower - 250 years old (angol nyelven). bbc.co.uk. BBC Devon, 2009. szeptember 3. (Hozzáférés: 2011. szeptember 28.)
  8. ^ a b c d e f g h i j k Eddystone Lighthouse, Rudyerd Tower (angol nyelven). engineering-timelines.com. Engineering timelines. (Hozzáférés: 2011. szeptember 29.)
  9. Majdalany, Fred. The Red Rocks of Eddystone. London: Longmans, 86. o (1959) 
  10. A boncolást végző Edmund Spry doktor a halott gyomrában egy 200 grammos ólomdarabot talált. Az esetről jelentést juttatott el a Royal Societyhoz, ahol kétségbe vonták, hogy bárki is tizenkét napon át életben maradhat ilyen állapotban. Igazát bebizonyítandó Spry kutyákon és baromfikon végzett kísérleteket, olvasztott ólmot öntött le a torkukon. forrás
  11. Palmer, Mike. Eddystone: the Finger of Light, 2nd, Woodbridge, Suffolk: Seafarer Books (2005). ISBN 095470620X 
  12. ^ a b c d e f g h Eddystone Lighthouse, Smeaton Tower (relocated) (angol nyelven). engineering-timelines.com. Engineering timelines. (Hozzáférés: 2011. szeptember 30.)
  13. Langley, Martin. Millbay Docks (Port of Plymouth series). Exeter: Devon Books, 2. o (1987). ISBN 0861148061 
  14. Historical Timeline of Concrete (angol nyelven). Building Science 314 - Reinforced Concrete. Auburn University. (Hozzáférés: 2011. szeptember 30.)
  15. A 18-19. században a kötőanyagot „római cementnek” is nevezték, bár az újkori cement „az igazi római cementre egyáltalán nem hasonlított, leszámítva azt a tulajdonságát, hogy vízre szilárdult”. forrás
  16. Gani, M. S. J.. History of inorganic (calcareous) cements, mortars and concretes, Cement and Concrete, 1 (angol nyelven), London: Chapman & Hall, 5. o (1997) 
  17. Douglass, James Nicholas. Note on the Eddystone Lighthouse, Minutes of proceedings of the Institution of Civil Engineers. London: Institution of Civil Engineers, 247–248. o (1878) 
  18. ^ a b c Eddystone Lighthouse, Douglass Tower (angol nyelven). engineering-timelines.com. Engineering timelines. (Hozzáférés: 2011. szeptember 30.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Eddystone világítótorony témájú médiaállományokat.