ETR 500 sorozat
| ETR 500 sorozat | |
 | |
| ETR 500 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | TREVI |
| Gyártásban | 1992-től |
| Darabszám | 57 db |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | Bo'Bo' |
| Nyomtávolság | 1435 mm |
| Indító vonóerő | 400 kN |
| Teljesítmény ismertetőjele | 61,9 kW/t |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 300 km/h (E.404A vonófejjel), 250 (E.404B hajtófejjel) km/h |
| Tengelytáv forgóvázon belül | 3000 mm |
| Üres tömeg | 68 t |
| Villamos vontatás | |
| Áramnem | 1,5 kV DC, 3 kV DC, 25 kV 50 Hz AC (csak E.404A) |
| Áramellátás | felsővezeték |
| Teljesítmény | |
| Állandó | 2 x 4400 KW |
 A Wikimédia Commons tartalmaz ETR 500 sorozat témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az ETR 500 egy nagysebességű, többáramnemű (1,5 kV DC, 3 kV DC, 25 kV 50 Hz AC) olasz villamosmotorvonat-sorozat. 1993-ban mutatták be. Mivel az olasz nagysebességű hálózat, a Treno Alta Velocità, még jelenleg is épül, ezért a motorvonatok csak ritkán érik el a maximális 300 km/h-s végsebességüket. A vonatok jelenleg a hagyományos olasz hálózaton közlekednek.
Története
Még 1988-ban készült el az olasz ETR 500 első prototípusa, melyet a Firenze–Róma nagysebességű vasútvonalon teszteltek. 2000-től jelent meg a vonatok újabb, több áramnemű verziója, melynek külsejét is áttervezte a cég. Legutóbb 2008-ban készült új design elem: a 300 km/h felett közlekedő szerelvények (a Ferrarikra emlékeztető) vörös színt kaptak, Frecciarossa (vörös nyíl) néven.
Felújításuk
2006 és 2008 között, az első generációs vonatok minden kocsiját felújítják. Ezek a vonatok két E.414 mozdonyból és 10 korábbi Intercity UIC-Z kocsiból állnak. Bár a kocsik normális Intercity kocsik, javarészt két FS E414 mozdonnyal félállandóan összekapcsolt motorvonatként fognak közlekedni.
Források
- Ülj be olcsón egy Pininfarinába, avagy híres sportautótervezők nem-autói
