Nátrium-tioszulfát
Nátrium-tioszulfát | |
Nátrium-tioszulfát | |
A nátrium-tioszulfát-pentahidrát kristályszerkezete | |
IUPAC-név | Nátrium-tioszulfát |
Más nevek | Nátrium-hiposzulfit (téves), fixírsó, antiklór |
Kémiai azonosítók | |
---|---|
CAS-szám | 7772-98-7, 10102-17-7 (pentahidrát) |
Gyógyszerkönyvi név | Natrii thiosulfas |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | Na2S2O3 |
Moláris tömeg | 158,11 g/mol |
Megjelenés | Színtelen, kristályos |
Sűrűség | 1,67 g/cm³, 20 °C[1] |
Olvadáspont | 48,5 °C |
Forráspont | bomlik, körülbelül 300 °C-on[1] |
Oldhatóság (vízben) | jól oldódik: 701 g/l (20 °C)[1] |
Lúgosság (pKb) | N/A |
Kristályszerkezet | |
Koordinációs geometria |
Tetraéderes anion |
Veszélyek | |
EU osztályozás | Nincsenek veszélyességi szimbólumok[1] |
NFPA 704 | |
R mondatok | nincs R-mondat[1] |
S mondatok | nincs S-mondat[1] |
Lobbanáspont | Nem gyúlékony |
Rokon vegyületek | |
Rokon vegyületek | Tiokénsav Nátrium-szulfit Nátrium-szulfát |
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
A nátrium-tioszulfát (vagy hétköznapi nevén fixírsó, széksó) egy szervetlen vegyület, a tiokénsav nátriumsójának tekinthető. Színtelen, kristályos anyag. Kémiai képlete: Na2S2O3. Vízben jól oldódik. A tiszta nátrium-tioszulfát nem változik levegőn, de ha szennyezéseket tartalmaz, higroszkópos. Vizes oldatból 5 mól kristályvízzel (pentahidrát) kristályosodik. A pentahidrát képlete: Na2S2O3 · 5 H2O.
Kémiai tulajdonságai
[szerkesztés]Ha a nátrium-tioszulfát oldatához savat adnak, tiokénsav válik szabaddá. A tiokénsav elbomlik, finom eloszlású kén válik ki. Emiatt az oldat zavaros lesz. A tiokénsav bomlásának egyenlete:
A nátrium-tioszulfát a jódot megköti, nátrium-jodid (NaI) keletkezik, a nátrium-tioszulfát pedig nátrium-tetrationáttá (Na2S4O6) alakul.
A levegő szén-dioxidja hatására lassan elbomlik, a bomlásának termékei: kén-dioxid, kén-hidrogén és finom eloszlású kén. Klór hatására nátrium-szulfáttá alakul, emellett sósav és kénsav keletkezik.
Komplex vegyületeket képez a nehézfémek sóival. Ezek a komplexek általában vízben oldódnak. Ezüst-bromiddal a benne található tioszulfátionok a következőképpen reagálnak (ezt a reakciót a fényképészetben hasznosítják):
Erős oxidálószerekkel robbanásszerűen reagálhat,[1] de más körülmények között nem éghető. Hevítve elbomlik körülbelül 300 °C-on.[1]
Előállítása
[szerkesztés]A nátrium-tioszulfát akkor képződik, ha nátrium-szulfit oldatát kénnel forralják.
Melléktermékként keletkezik a kéntartalmú festékek gyártásakor, főként így nyerik.
Felhasználása
[szerkesztés]Az élelmiszeriparban antioxidánsként (E539), klóros vagy hipokloritos fehérítéskor a klórnyomok eltüntetésére használják. A klórnyomok eltüntetésére használt nátrium-tioszulfátot antiklórnak nevezik.
A fényképészetben a rögzítéshez vagy fixáláshoz használják. A fixálás az előhívást követő részfolyamat. Ekkor a film fényérzékeny rétegében maradt, el nem bomlott ezüst-bromid oldatot nátrium-tioszulfáttal oldják ki. Ekkor az ezüst-bromid a nátrium-tioszulfáttal egy komplex vegyületté alakul, ami vízben oldható. A fixálás után a filmet át kell mosni, mert a nátrium-tioszulfát elbomolhat és megsárgíthatja a filmet.
Az analitikai kémiában a jód mennyiségének meghatározására, az úgynevezett jodometriás titrálásokban alkalmazzák. A bányászatban az ezüst érceiből való kioldására használják. Cianidmérgezés esetén ellenméregként adják, mert a cianid a szervezetben a tioszulfát hatására kevésbé mérgező tiocianáttá (rodanid) alakul.
Források
[szerkesztés]- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
- Nyilasi János: Szervetlen kémia