Dijon–Vallorbe-vasútvonal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dijon–Vallorbe-vasútvonal
A Dijon–Vallorbe-vasútvonal útvonala
Vonal:850 000
Hossz:145 km
Nyomtávolság:1435 mm
Feszültség:
  • Dijon-Dole: 1500 V =
  • Dole-Vallorbe: 25 kV 50 Hz ~
Üzemeltető:
Maximális emelkedés:15 
A Wikimédia Commons tartalmaz Dijon–Vallorbe-vasútvonal témájú médiaállományokat.
Párizs felől
314,2 Dijon-Ville
315,8 Ouche
Marseille felé
318,2 Ouche
323,2 Neuilly-lès-Dijon
327,5 Magny-Fauverney
330,1 Norges
332,8 Genlis
334,2 Tille
336,9 Collonges
LGV Rhin-Rhône
Saint-Jean-de-Losne felől
343,4 Villers-les-Pots
Gray felől
Saône (négy híd)
346,1 Auxonne
346,3 Saône
350,5 Villers-Rotin
356,4 Champvans-les-Dole
358,9 Chagny felől
360,5 Dole-Ville
361,2 Belfort felé
361,5 Poligny felől
364,1 Rajna–Rhône-csatorna
364,5 Doubs
370,0 Grand-Coutour
374,9 Montbarrey
380,2 Chatelay-Chissey
385,8 Besançon felől
385,9 Arc-et-Senans
392,3 Mouchard
Bourg-en-Bresse felől
Tunnels de Champaillon
402,7 Mesnay-Arbos
Tunnels des Écomboles
Tunnels du Cul-de-Brey
415,8 Pont-d’Héry
Morez/Bellegarde felől
416,4 Andelot-en-Montagne
423,2 La Joux
437,1 Frasne
La Rivière
Drugeon
445,2 Tunnel du Martinet (238 m)
446,1 Vaux-et-Chantegrue
449,6 Doubs
450,7 Labergement-Sainte-Marie
Sainte-Colombe
454,2 Les Longevilles – Rochejean
Les Granges-Narboz
Pontarlier
Neuchâtel felé
La Cluse-et-Mijoux
Fontaine-RondeAusgangspunkt Coni’Fer
Métabief
Les Hôpitaux-Neufs-JougneEndpunkt Coni’Fer
Col de Jougne
454,5 Tunnel du Mont d’Or
459,6 Svájc/Franciaország országhatár
461.6 Vallorbe
Domodossola felé

A Dijon–Vallorbe-vasútvonal egy 145 km hosszúságú, részben kétvágányú, 1435 mm-es nyomtávolságú, villamosított vasútvonal Franciaországban Dijon és a svájci határállomás, Vallorbe között. Ez a vasútvonal összeköttetést biztosít a Párizs–Marseille-vasútvonal és a Simplon-vasútvonal között.

Története[szerkesztés]

A vasútvonalat Párizs és Frasne között 1855-ben nyitották meg. 1862-ben megépült a Pontarlier és Frasne közötti szakaszt, hogy a határokon átnyúló Frasne-Les Verrières-vasútvonallal kapcsolatba kerüljön.

Végül 1875-ben megnyílt a Pontarlier-Vallorbe közötti vasúti szakasz is a Col de Jougne alagúttal, hogy csatlakozzon a Simplon-vonalhoz, amelyet 1855 és 1870 között nyitottak meg.[1] A Párizsból Lausanne felé tartó vonatoknak irányt kellett váltaniuk Vallorbe állomáson a továbbhaladáshoz. A Simplon-alagút 1906-os megnyitása után az útvonalat napi 40 vonat használta a határokon átnyúló forgalomhoz Párizsból Lausanne-ba és tovább Milánóba.

1915-ben a Tunnel du Mont d'Or-val egy második PLM vonalat építettek Frasne és Vallorbe között, amely alacsonyabb lejtésű volt, és emiatt megszűnhetett az irányváltás Vallorbe-ban. Ez az új vonal átvette a távolsági forgalmat, míg a Pontarlier-n keresztüli régi vonalat továbbra is a helyi forgalomhoz használták. A második világháborúban bekövetkezett súlyos károk (beleértve a Jougne-alagút felrobbantását) után a vonalat fokozatosan leállították 1969-ig. Pontarlier és Les Hôpitaux-Neufs-Jougne között 1993 óta múzeumi vasút működik Coni’Fer néven.

A 145 kilométerből körülbelül 50 km kétvágányú, a többi egyvágányú.

A teljes vonalat 1956 és 1958 között villamosították kétféle áramrendszerrel, 1500 voltos egyenárammal Dijon és Dole között, 25 kV 50 Hz váltóárammal Dole és Vallorbe között.

Forgalom[szerkesztés]

1984 óta a vasútvonalat főként a TGV Lyria járatai használják Párizsból Lausanne és Bern felé tartó összeköttetésekkel Dijonban, Frasne-ban, Pontarlier-ben (csak Bern-ből/Bern-be) és Vallorbe-ig (csak Lausanne-ból és vissza). Vannak TER regionális járatok is, amelyeket az SNCF üzemeltet. 2011 decembere óta az LGV Rhin-Rhône forgalma is haladt a vasútvonal első néhány kilométerén. A Frankfurtból Marseille-be tartó TGV szintén itt közlekedik 2012 márciusa óta.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Ligne classique Paris - Marseille
A Wikimédia Commons tartalmaz Dijon–Vallorbe-vasútvonal témájú médiaállományokat.