Csörgő-forrásbarlang

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Szenti Tamás (vitalap | szerkesztései) 2021. április 15., 16:15-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Kutatástörténet)
Csörgő-forrásbarlang
A Csörgő-forrásbarlang kiépített és kapuval lezárt bejárata
A Csörgő-forrásbarlang kiépített és kapuval lezárt bejárata
Hossz120 m
Mélység0 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés0 m
Tengerszint feletti magasság187 m
Ország Magyarország
TelepülésSzögliget
Földrajzi tájAggteleki-karszt
Típusaktív forrásbarlang
Barlangkataszteri szám5451-30
Elhelyezkedése
Csörgő-forrásbarlang (Magyarország)
Csörgő-forrásbarlang
Csörgő-forrásbarlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 31′ 24″, k. h. 20° 40′ 43″Koordináták: é. sz. 48° 31′ 24″, k. h. 20° 40′ 43″
A Wikimédia Commons tartalmaz Csörgő-forrásbarlang témájú médiaállományokat.
Ez a szócikk a Csörgő-forrásbarlangról szól. Hasonló címmel lásd még: Csörgő-lyuk (egyértelműsítő lap).

A Csörgő-forrásbarlang megkülönböztetetten védett barlang. Az Aggteleki Nemzeti Park területén található. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. Fokozottan védett vízkivételi terület. Szögliget és Perkupa ivóvíz-ellátását biztosítja. Szögliget három megkülönböztetetten védett barlangja közül az egyik.

Leírás

Szögliget északkeleti szélén, a katolikus templom mögött, hegyoldalban, a Csörgő-forrás felett, a Táncsics Mihály utcában, a vízmű védterületén, a kerítéssel elkerített vízmű épülete mellett, sziklafalban van a mesterséges, lejtő tengelyirányú, íves, kapuval lezárt, másfél méter széles és 2,5 méter magas bejárata. Néhány turistatérkép jelöli a helyét. A bejárati része egy táró. Körülbelül a középső triász, steinalmi és a wettersteini mészkő határán keletkezett a kifolyó víz és a karsztvízszint alatti oldódás következtében. A Csörgő-forrásnak az árvízi forrásszája. Fokozottan védett vízkivételi terület. Szögliget és Perkupa ivóvíz-ellátását biztosítja. Perkupán belül a Jósvafő-Aggtelek vasútállomást is a forrás látja el ivóvízzel.

Egyszerű térformájú. Lejtős és lépcsős lejtésviszonyú. 70 méter a vízszintes kiterjedése. Cseppkőlefolyás és cseppkőbekérgezés figyelhető meg benne. Ülepítő medence, világítás, lépcső, járda, vasrácsból készült híd, vízvezeték, gát, tolózár, három darab szivattyú és vízhozammérő található a víznyerés miatt nagyon átalakított barlangban. A végponti részei maradtak meg természetes állapotban. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével, előzetes egyeztetés alapján és kutatási céllal látogatható a barlangjáró alapfelszereléssel járható és magánterületen nyíló barlang. Előfordul, hogy nem járható a nagy víz miatt. Az Észak-Magyarországi Regionális Vízmű kezeli és hasznosítja.

A forrásbarlang felső hidrológiai rendszeréhez tartozik víznyomjelzéssel bizonyítottan a Bába-völgyi 3. sz. víznyelőbarlang, a Hangyás-nyelő, a Frank-barlang, az Acskó-forrás és az Acskóréti-nyelő. Sásdi László szerint a pleisztocén elején kezdődött el a Csörgő-forrás rendszerének a kialakulása és ettől kezdve forrásszint, azaz karsztvízszint csökkenés figyelhető meg.

Elbeszélések szerint a korábban intenzíven kutatott barlang hírhedt volt a nagyon sáros, szűk és vizes járatai miatt. A nem nagyon hosszú barlang bejárása több óráig tartott. Szögliget három megkülönböztetetten védett barlangja közül az egyik, a másik kettő a Csempész-barlang és a Pérecs-nyelő.

Előfordul irodalmában Árvizi-forrásszáj (Házi 1978), Csörgő árvizi-forrásbarlang (Házi 1977), Csörgő-árvizi forrásbarlang (Házi 1977), Csörgő árvizi forrásszáj (Dénes 1961), Csörgő-árvízi-forrásbarlang (Székely 1979), Csörgő-barlang (Székely 1980), Csörgő-forrás barlang (Bertalan 1976), Csörgő-forrás barlangja (Házi 1980), Csörgő-forrás felső időszakos árvizi forrás (Kőrösi 1968), Csörgő-forrás kürtője (Dénes 1968), Csörgő-forrás ősi szája (Dénes 1966), Csörgő-forrás rendszere (Házi 1977), Csörgő-forrás rendszerének felső árvizi szája (Házi 1976), Csörgő-lyuk (Dénes 1966) – ez a névváltozat a neve a Csörgő-lyuknak is –, Csőrgő-forrás barlangja (Vlk 2019) és Szögligeti Árvizi-forrásbarlang (Házi 1978) neveken is. 1967-ben volt először Csörgő-forrásbarlangnak nevezve a barlang az irodalmában (Dénes 1967).

Kutatástörténet

1958 nyarán kezdte el kutatni a Budapesti Vörös Meteor Barlangkutató Csoport. A Csörgő-forrás régi, eltömődött kitörési helyén lévő üregben bontással néhány métert előre tudtak jutni. 1961. április 6. és április 9. között a Vörös Meteor TE Barlangkutató Szakosztálya fenntartási munkákat végzett az árvízi forrásnál. Az 1961-ben kiadott Aggtelek és környéke útikalauzban az olvasható, hogy a Csörgőnek nevezett forrás felett körülbelül 50 méterrel, egy sziklafal oldalából, 10–20 évente nagy mennyiségű víz tör elő és ennél az árvízi forrásszájnál a Vörös Meteor Barlangkutató Csoport munkahelyet létesített.

Az 1963. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban megjelent Dénes György tanulmány szerint a Papkerti-forrás árvízi forrása a Csörgő és a Csörgőnek is van egy nagyon ritkán működő, árvízi forrása. 1964 márciusának hóolvadásakor a Hangyás-nyelő sóval jelzett vize az Acskó-forrásból volt kimutatható és a forrásból az Acskó-réten található víznyelőbe befolyt, sóval megjelölt víz a Csörgő-forrásban jelent meg. Ezzel bebizonyosodott, hogy a Papkerti-forrás és az árvízi forrásszájai az Acskóréti-nyelővel vannak hidrográfiai kapcsolatban és elképzelhető volt a Szúnyogos-nyelővel való kapcsolatuk is. 1964 nyarán folytatták a csoport tagjai a Csörgő-forrás árvízi forrásának feltárását.

1965-ben Révész István vezetésével bontották a barlangot. Ezzel egyidőben Simsa Péter és társai felmérték járatait és elkészítették barlangtérkép-vázlatát. 1966-ban ellenőrző bejárások és állagfenntartási munkák történtek benne. 1967 nyarán a VM Titán Barlangkutató Csoport a Csörgő-forrás felső, időszakos árvízi forrását bontotta, de eredménytelenül. 1968-ban a Titán Barlangkutató Csoport tagjai a Csörgő-forrás mögött, a forrás középső, időszakos árvízi forrásánál aknát mélyítettek, amellyel elérték a töredezett szálkövet és a forrás vizét. A kibontott aknát dúcolással biztosították és lefedték.

1969. február 22-én nátronlúgos fluoreszceinnel lett kimutatva az Acskó-forrással és közvetve a Csörgő-forrással való hidrológiai összefüggése a Bába-völgyi 3. sz. víznyelőbarlangnak. Ezzel a vizsgálattal a Csörgő-forrás víznyomjelzéssel megállapítható vízgyűjtő területe nagyon megnőtt. 1969 márciusában fluoreszcein alkalmazásával bizonyosodott be az Acskóréti-nyelő és a Csörgő-forráscsoport hidrográfiai összefüggése.

Az 1970. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban az olvasható, hogy Lakatos László részt vett a Csörgő-forrás melletti üregek feltárásában. 1976-ban a VMTE Vass Imre Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a Csörgő-forrás feltárásához. 1976-ban a csoport bontotta a Csörgő-forrás felső árvízi száját és 5 méter mélységet ért el 2×1 méteres szelvényben egy benzinmotoros bontókalapács segítségével, valamint Gyuricza György szerkesztett hidrológiai térképet a Papkerti-forrás környékéről. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá az 5400-as (Aggteleki-karszt) barlangkataszteri területen lévő, szögligeti Csörgő-forrás-barlangja.

Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban két külön barlangként van leírva, Csörgő-forrás barlang (80. számú cédula) és Csörgő-lyuk (81. számú cédula) néven. A kézirat szerint a Csörgő-forrás barlang három irodalmi mű alapján az Alsó-hegyen található, a szögligeti Papkerti-forrástól a hegyoldal felé körülbelül 50 méterre, mesterségesen lett kibontva és időszakos, árvízi forrásbarlang. A kézirat szerint a Csörgő-lyuk két irodalmi mű alapján az Alsó-hegyen található, a szögligeti Papkerti-forrástól a hegyoldal felé körülbelül 100 méterre és fosszilis, száraz forrásbarlang.

1977. augusztus 15-én sikerült bejutni egy majdnem 100 méter hosszú barlangrészbe, amelyben hallani lehetett az alatta folyó vizet. Ekkor az Időszakos-szifonig tudták bejárni. Ebben a hónapban Bakos István, Domokos Tibor, Kubassek János és Németh Zoltán felmérték a barlangot és a felmérés alapján Domokos Tibor szerkesztette meg alaprajzi barlangtérképét, valamint kiterített hossz-szelvény barlangtérképét. A csoport 1977. évi jelentésébe bekerült egy Dénes György által szerkesztett rajz is a Csörgő-forrás karszthidrográfiai rendszeréről. A barlangtérképek és a rajz közlésre kerültek az 1977. évi MKBT Beszámolóban.

1978-ban a barlangba bevezették az áramot a munka megkönnyítése miatt. Így sikerült átjutni augusztus 18-án a végponti, második számú agyagszifonon és új részeket felfedezni. A végponton először Végh Miklós jutott keresztül. Az új szakaszban két termet is találtak, amelyek hat–hét méter szélesek és négy–öt méter magasak, de az aktív, patakos járatot nem érték el. A végpont ekkor az Agyag-szifon volt. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1978. évi fényképpályázatán Bakos Istvánnak a Cseppkőzászlók a szögligeti Csörgő-árvízi-forrásbarlangban című fényképe a harmadik lett. 1979-ben lett elérve szifonok járhatóvá tételével az aktív, patakos járat. Az addig feltárt részt 100 méter hosszúnak becsülték.

Az 1979. évi MKBT Beszámolóban megjelent és Kubassek János által írt tanulmány szerint a barlang kialakulásában nagy szerepe volt a tektonikának. A bejárat utáni első kiöblösödés a Tölcsér-terem. Több recens cseppkőlefolyás és függőcseppkő található a barlangban, amelyben nincs szinlő. A járatokból üledékmintákat és kőzetmintákat gyűjtöttek. Kúszójáratok és néha teljesen vízzel töltött szifonok kötik össze a termeket. Az íráshoz mellékelve lett egy 1979. évi felmérés alapján szerkesztett alaprajzi térképvázlat, amely tartalmazza a barlang névanyagát. A Vass Imre Barlangkutató Csoport barlangfelmérése alapján készült a térképvázlat.

1980-ban a Vass Imre Barlangkutató Csoport és a Tektonik Barlangkutató Csoport vettek részt a barlang bontására szervezett táborban. 1980-ban a Vass Imre Barlangkutató Csoport a barlang feltárásáért és dokumentálásáért 1000 forint jutalmat kapott a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulattól. A csoporttagok tavasszal az első szifon medrét mélyítették. 1980 nyarán a csoport négy tagja, Bakos István, Cseri Béla, Kubassek János és Rózsa Géza szalmiákszesszel hígított és fluoreszceinnel jelzett vízzel kimutatták a Frank-barlang és az Acskó-forrás hidrológiai kapcsolatát. A barlangon átfolyó vizet 16 óra elteltével, a kevesebb mint 200 méterre fakadó Acskó-forrásban sikerült észlelni, majd később a Frank-barlang vize a Csörgő-forrásban is felbukkant. Hidrometeorológiai adatgyűjtés és kőzetmintagyűjtés történt. A kőzetminták a Magyar Állami Földtani Intézet Észak-Magyarországi Osztályának lettek elküldve elemzésre.

A barlang bejárata

1980-ban Kubassek János megjelentetett egy publikációt a barlang feltárásáról a debreceni Egyetemi Élet című kiadványban. 1982-ben a Vörös Meteor TE Vass Imre Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a forrásbarlang rendszerének a kutatásához. 1983-ban is foglalkoztak a Csörgő-forrás barlangrendszerének a feltárásával, de eredmény nélkül. Októberben megpróbálták a patakos járat felszíni kijelölését, de ez sem sikerült. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Csörgő-forrásbarlang néven és térképen van helye feltüntetve.

Az 1990. évi Karszt és Barlang 1. félévi füzetében megjelent tanulmányában Sásdi László megállapította, hogy a pleisztocén elején kezdődött el a Csörgő-forrás rendszerének a kialakulása és ettől kezdve forrásszint, azaz karsztvízszint csökkenés figyelhető meg. 1995 óta az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt a Világörökség része. 1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található Csörgő-forrásbarlang az igazgatóság engedélyével látogatható.

Az 1998–1999. évi Karszt és Barlangban arról lehet olvasni, hogy Dénes György nagy körültekintéssel jelölte ki a Csörgő-forrás lehetséges árvízi forrásszájait a Csörgő-forrásbarlang feltárásakor. Ebben a kiadványban megjelent Móga János által írt tanulmány szerint a Bába-völgyi 2. sz. víznyelő barlangja is az Acskó-forrásba adja le vizét. Ezt a megállapítást azonban nem támasztják alá megfigyelések. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található Csörgő-forrásbarlang a felügyelőség engedélyével látogatható.

2006. február 28-tól megkülönböztetett védelmet igénylő barlang a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő, 5451/30 nyilvántartási számú Csörgő-forrásbarlang. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Csörgő-forrásbarlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. 2010. augusztus 21-én emléktáblát avattak bejárata mellett. 2012. február 25-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és 5451-30 kataszteri számú Csörgő-forrásbarlang. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Csörgő-forrásbarlang (Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2016 májusában Borzsák Sarolta korábbi barlangtérkép alapján megszerkesztette alaprajz térképvázlatát, amelyen be vannak rajzolva mesterséges létesítményei. A térképvázlat szerint 120 méter hosszú.

Az Alsó-hegy karsztjelenségeiről szóló 2019-ben kiadott könyvben le van írva röviden és fel vannak tüntetve GPS-koordinátái tengerszint feletti magassággal. Megjelent az 1979-es alaprajz térkép és hosszmetszet térkép. A kiadványhoz mellékelt helyszínrajzon jelölve van helye. A könyvben az olvasható, hogy 120 méter hosszú és nem tudni, hogy hány méter mély. 187 méter tengerszint feletti magasságban nyílik. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Csörgő-forrásbarlang (Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Irodalom

További irodalom

További információk


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csörgő-forrásbarlang&oldid=23782434”