Csorvássy István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Székely favágó szobra, Csorvássy István faragása 1940-41.

Csorvássy István (Szászrégen, 1912. április 2. – Marosvásárhely, 1986. szeptember 7.), erdélyi magyar szobrász, fafaragó művész.

Tartalomjegyzék

Élete [szerkesztés]

A Maros-Torda vármegyei Szászrégenben született. Apja id. Csorvássy István ügyvéd, a Bihar vármegyei Nagyszalonta szolgabírája, 1901-ben Kossuth Lajos itteni szobrának felállításakor a szoborállító mozgalom vezetője, a szoborbizottság elnöke,[1][2] az 1901-ben kiadott az „Áruló volt-e Görgei?” c. történelmi tanulmány [3] és 1906-ban Bocskay Istvánról írt visszaemlékező cikk szerzője.[4]

Az ifjabb Csorvássy István – már a Román Királysághoz csatolt Erdélyben – ipari tanuló lett. Keresztesi Sámuel (1893–1974) tasnádi műhelyében tanulta a fafaragás mesterségére, 1929–30. között a kolozsvári Szépművészeti Iskolában tanult Aurel Ciupe festő (1900–1988) és Romulus Ladea szobrász (1901–1970) tanítványaként. 1931-ben végzett, Marosvásárhelyen telepedett le. Első szobrát is itt állították ki 1931-ben. Ettől kezdve több erdélyi városban kiállításokon mutatta be népi ihletésű, kifejező erejű fafaragásait, realista portréit, több alakos szoborcsoportjait.

Csorvássyt 1940-től bevonták a vajdahunyadi várnak a román kormány megbízásából végzett restaurálási munkálataiba is. 1940–44. között, amikor a második bécsi döntés értelmében Észak-Erdélyt visszacsatolták a Magyar Királysághoz, Csorvássy több megbízást kapott az észak-erdélyi magyar kormánybiztosságtól és a haderőtől, így például a M.Kir.IX. Honvéd Hadtest 1941–42 között Kolozsvárott felépült új parancsnoki épületében,[5] a tiszti íróasztalok díszítésére szolgáló kis alakú, székely népi tárgyú faszobrok sorozatát ő készítette.

A második világháború után is Erdélyben maradt, Marosvásárhelyen dolgozott középiskolai tanárként, nyugdíjazásáig. A Román Szocialista Köztársaság kulturális hatóságaitól is rendszeres megbízásokat kapott köztéri szobrok készítésére. Eredeti, erdélyi népi témáitól azonban eltérítették, a dogmatista kultúrpolitika az 50-es évekre jellemző monumentális, politikai töltetű, patetikus emlékműveket várta el. A tehetséges szobrász ezeket a kompozíciókat is magas művészi színvonalon valósította meg. Munkásságát a román kormány komoly díjakkal méltányolta.

1951-ben megkapta a román állami díjat, Barabás Istvánnal és Gy. Szabó Bélával együtt. 1952-ben készítette el „Koreai partizánok” című nagyméretű faszobrát, ezért a Béke Világtanács nagydíjával tüntették ki.

Fájl:Bolyai-szobor.JPG
A két Bolyai szobra Marosvásárhelyen
A M.Kir.IX.honvéd hadtestparancsnokság épülete Kolozsvárott

1957-ben a marosvásárhelyi Református Kollégium fennállásának 400 éves évfordulója alkalmával leplezték le Marosvásárhelyen a Bolyaiak szobrát, amelyet a galócási születésű székely szobrásszal, Izsák Mártonnal (1913–2004), a marosvásárhelyi Művészeti Líceum igazgatójával együtt készített. A szobrot a Bolyaiak terén, az iskola előtt állították fel.

Ugyancsak Izsák Mártonnal közösen készítette el az Ismeretlen Katona emlékművét, a második világháborúban a Magyar Királyság elleni hadjáratban (a hivatalos felirat szerint „a fasizmus elleni harcban”) elesett román katonák emlékére. Az emlékművet 1964-ben, Románia átállásának 20. évfordulóján avatták fel Marosvásárhely főterén.

Csorvássy számos változatban örökítette meg Petőfi, Enescu, Ady Endre alakját is. Marosvásárhelyi tanítványai közül többen váltak elismert képzőművészekké, például Csizmadia Attila (* 1933). Nyugdíjasként hunyt el 1986-ban munkásságának színhelyén, Marosvásárhelyen.

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. ↑ Nagyváradi Napló, 1901. július 2
  2. ↑ Honismeret, 1999. 01. szám
  3. ↑ Csorvássy István: Áruló volt-e Görgei?, történelmi tanulmány, Reich J. kiadása, Nagyszalonta, 1901. [1] [2]
  4. ↑ Csorvássy István: Bocskay István, in: Nagyszalonta 1606–1906, szerkesztő: Móczár József, Nagyszalonta, 1906. pp. 1-15. [3]
  5. ↑ Kolozsvár, Mihai Viteazul utca. 1948-tól a Securitate helyi központja, 1990-től különféle állami intézményeknek, köztük a Nemzetbiztonsági Hivatal irodáinak ad otthont.

Művei [szerkesztés]

Köztéri szobrai [szerkesztés]

Dísztárgyak, fafaragások [szerkesztés]

  • A M.Kir. IX. honvéd hadtestparancsnokság irodái számára rendelt kisméretű, asztali faszobrok, 1941–42, Kolozsvár. (Az 1944-es kiürítéskor ezek az alkotások elvesztek, megsemmisültek vagy magántulajdonba kerültek).

Irodalom [szerkesztés]

  • Banner Zoltán: Arcképek, (Mohy Sándor, Ziffer Sándor, Nagy Albert, Florica Cordescu, Miklóssy Gábor, Alexandru Ciucurencu, Romul Ladea, Csorvássy István és Mikola András), Igaz Szó, Marosvásárhely, 1962–65. művészetéről.
  • Romániai magyar irodalmi lexikon : Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981. Online hozzáférés

Külső hivatkozások [szerkesztés]

  • [4] Kempelen Farkas Főiskola portál.
  • [5] Artportál.
  • [6] Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003, 2001. június 27.
  • [7] Banner Zoltán: Magyar szobrászat Erdélyben, Korunk (folyóirat), 2002. augusztus.
  • [8] Kiss Elemér: Bolyai-zarándokhelyek a nagyvilágban, Marosvásárhely.
  • [9] Marosvásárhely, Bolyai-szobor.
  • [10] Marosvásárhely, Bolyai-szobor.
  • [11] Ferenczi Ilona: Marosvásárhely főtéri szobrairól, Népújság, 2008. január 19.
  • [12] Keresztesi Sámuel,, Tasnádi Tükör, 2002/04.
A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Csorvássy_István&oldid=13583555”