Csárics József
Csárics József (szlovénül Jožef Čarič, horvátul Josip Čarič) (Vescsica, Zala vármegye, 1866. május 7. – Vízlendva, 1935. február 19.) szlovén római katolikus plébános a Vendvidéken. A régió politikai életéből is kivette a részét az első világháború után, s tagja volt a Szlovén Néppártnak.
A muraközi Vescsicza (későbbi magyarosított nevén Végfalva, ma Veščica, Szlovénia) községben született, Stridóvár közelében. Édesapja Csárics Ferenc adópénztárnoki állást töltött be és földbirtokos volt. Édesanyja német származású volt, Schmidt Anna.
1889. július 19-én szentelték fel. Augusztustól 1891. márciusáig Vízlendva káplánja volt, majd négy hónapig adminisztrátor Perestón. Egy évig Muraszombatban szolgált káplánként, majd öt hónapig Felsőszentbenedeken adminisztrátorként. 1892. októberétől, 1893. áprilisáig ismét Muraszombatban teljesített kápláni szolgálatott. Ezután kapta meg a vízlendvai plébániát, amit haláláig ellátott.
Szolgálata alatt átépítette a régi középkori templomot szép plébániatemplommá, amelybe nem kis fáradtságot és anyagiakat fektetett bele. A régi templom átépítése szakszerűen zajlott és megőrizte eredeti formáját. A gótikus torony és az apszis érintetlenül maradt, míg a hajót keresztben helyezték el.
Csárics fejlesztette Vízlendva gazdaságát is, híres méhészetet alapított a községben és a szőlő-, valamint almatermelés is föllendült. Egyházközségében a helyi emberek vend és német nyelvén misézett.
Kapcsolatok fűzték Ivanóczy Ferenchez és Borovnyák Józsefhez is. 1918-ben Klekl Józseffel, Szakovics Józseffel, Bassa Ivánnal és Kühár Istvánnal részt a Szlovenszka krajina-program kidolgozásában, amit aláírásával szentesített. Még ebben az évben harangalapra adott 500 forintot.
