Coco Chanel
Gabrielle Bonheur „Coco” Chanel (Saumur, 1883. augusztus 19. – Párizs, 1971. január 10.) francia divattervező, a Chanel divatház alapítója, a haute couture, a francia elegancia és a 20. század divatjának egyik legkiemelkedőbb szimbóluma.
Tartós divattá tette a rövid szoknyát, a „kis fekete ruhát”, a csillogó kosztümékszereket és mindenekelőtt a világ legnépszerűbb parfümjét, a Chanel No. 5– ot. Meghatározó védjegyei közé tartozik a tweed anyagból készített kosztüm, a camellia virág, a több soros gyöngyből készült kosztüm ékszerek és a bézs színű, fekete orrú lábbeli.[1] Nevéhez fűződik a modern divat megalapozása. Szabászati stílusát az egyedi, férfias vonású, letisztult, néhol tengerészek és katonák öltözetére emlékeztető stílusjegyek jellemzik.
"Fekete ruhája, és fehér gyöngyei forradalmasították a nőt és a női öltözködést." (Christian Dior)
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életrajza
[szerkesztés] Gyermekkora
Gabrielle Chanel 1883. nyarán, Saumur-ben látott napvilágot. Édesapja Albert Chanel kalmár, édesanyja Jeanne Devolle varrónőként dolgozott, így meglehetősen szerény körülmények között nevelték gyermekeiket.
Édesanyja alig 33 évesen tuberkolózisban meghal. Ennek hatására az amúgy is szeszélyes apja úgy dönt, hogy elhagyja családját és Amerikába megy szerencsét próbálni. Az alig 12 éves Gabrielle és lány testvérei, Julie-Berthe és Antoinette, az Aubazine-i ciszterciek által működtetett árvaházba kerül.
Gabrielle forradalmi stílusát erősen jellemzik az itt töltött kemény évek. A semleges színek használata, a keményített gallérok és az egyenes vonaltervezés, mind-mind az árvaház építészeti stílusát és az ott dolgozó nővérek egyenruháját tükrözik. A Chanel divatház logója a ciszterci rózsaablakokon összefonódó "C" betűkből merített ihlet eredménye.[2]{ (A legendák szerint logója inkább a az 1920-as években Irène Bretz kastélyában(Château de Crémat, "C C") töltött vakáció ihlette.
Fiútestvéreit a 6 éves Lucien-t és a 10 éves Alphonse-t szociális munkások egy tanyára küldték dolgozni. Gabrielle 18 éves korában a kanonok által működtetett Moulins Notre-Dame-i intézethez kerül, ahol elsajátítja a varrás művészetét.
[szerkesztés] Divatáttörés
Amikor abbahagyta énekesnői pályafutását Vichyben – ahol Coco néven vált ismertté –, Chanel Párizsba költözött. Ott találkozott a jóképű, gazdag Beau Capellel, aki fiatalon hunyt el, és akit élete nagy szerelmének tekintett. Capel segített neki abban, hogy 28 éves korában a rue Cambon 21. szám alatt kalapboltot nyisson, amely gyorsan felkapott hellyé vált. Nem sokkal ezután Chanel butikot nyitott Deauville-ben, a normandiai tengerpart divatos üdülőhelyén. Ott kezdte gyártani bő szabású, kényelmes alkalmi ruháit, amelyek híressé tették. Látva, hogy butikja hihetetlenül népszerű, úgy döntött, megnyitja a House of Chanelt.
Coco Chanel öltöztette mind az európai,mind az amerikai nőket. Az amerikai hölgyek különösen élvezték ruháit, mivel ők a praktikus öltözködést részesítették előnyben, és Chanel teremtései voltak az elegáns egyszerűség és kényelem definíciói.
Elvetette a fájdalmas és összetett elegancia minden értelmét (pl. fűzők), és bemutatta a kényelmes és egyszerű elegancia egy új stílusát. Chanel hatása a divatvilágban akkora volt, hogy más tervezők - mint Dior, Givenchy és Lanvin - lecserélték a különc és extravagáns stílusú ruháikat egy egyszerűbb és meglehetősen alkalmi változatra, azért, hogy visszanyerjék elvesztett vásárlóikat. Vállalkozó szelleme és ruháinak egyszerűsége elsöprő sikert és több millió dollárt hozott számára.
[szerkesztés] A tervezés új korszaka
Akkoriban Chanelt és ruháit merésznek tartották: a fűzőt félredobta, haját fiúsan rövidre vágatta, férfinadrágot viselt, és hagyta, hogy a nap lebarnítsa bőrét. Vásárlói imádták ruháinak egyszerűségét és eleganciáját, ami éles ellentétben állt a kor komplikált és kényelmetlen öltözködésével. A divatlapok kezdtek rá felfigyelni, és Chanel jellegzetes dzsörzékosztümjei – kardigánszerű felsőrészükkel – divathóborttá váltak Párizsban. A 20-as és 30-as évek alatt rukkolt elő a "kis fekete ruhával", a hosszú hamis gyöngyfüzér kosztümékszerekkel, továbbá a strasszból, gyémántból, rubinból készült karperecekkel és melltűkkel. Női ruháihoz olyan anyagot választott, mint a tweed és a gabardin, amelyek addig a férfiaknak voltak fenntartva.
[szerkesztés] Újfajta parfüm
Chanel legzseniálisabb ötlete az volt, hogy létrehozta a világ első „mesterséges” parfümjét. 1921–ben felkereste őt Ernest Beaux, a fiatal vegyész, aki már évek óta tanulmányozta az aldehideket. Ezek olyan szintetikus anyagok, amelyek a desztillálási folyamat során egyre erősödő természetes virágillatot fejlesztettek. Chanel beleegyezett, hogy kipróbáljon néhány mintát. Beaux különböző illatokat állított össze, amelyeket számozott üvegekben mutatott be neki. A legenda szerint Chanel az ötödik üveget választotta, mert az ötös volt a szerencseszáma. Hogy folytassa a babonát, 1921. május 5-én, az év ötödik hónapjának ötödik napján mutatta be az új parfümöt. "Egy olyan nő, aki parfümöt nem visel, annak jövője sincsen." - mondta 1923-ban.
[szerkesztés] Demokratikus parfüm
A Chanel N°5 forradalmasította a parfümök világát, és ma is az egyik legünnepeltebb illat. Pompás frissessége mellett a természetes illatok ódivatúnak és igen költségesnek tűntek. Az első "demokratikus" parfümöt a hölgyek világszerte imádták, és még a szerényebb körülmények közt élők is megengedhették maguknak. Ma a világon már szinte minden parfümkészítő aldehideket használ. A második világháború alatt Chanel kénytelen volt bezárni divatházát, de az 50–es évek közepén újra megnyitotta, és ismét diadalmaskodott.
[szerkesztés] Film az életéről
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Coco Chanel - cikk
- Arany nedű kristálykockában, Chanel N°5
- Sablon:Prestigium (franciául) A Chanel története
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ http://www.prestigium.com/mode/marques/chanel/chanel.php
- ↑ Documentaire Passion patrimoine : du Lot-et-Garonne à la Corrèze de Marie Maurice et Franck Dhelens, émission Des racines et des ailes, reportage sur l'abbaye d'Aubazine, 13 avril 2011
