Fűző

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A fűző egy úgynevezett strukturális ruhanemű, amelynek nem csak díszítő, hanem alakformáló szerepe is van.

Félmelles óarany szatén fűző fekete csipkével

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fűző több évszázadon át nemcsak a nők, hanem a férfiak mindennapi ruhatárának is elengedhetetlen részét képezte. A fűző nőknél karcsúsítja a derekat, tipikusan darázsderekat formál és – az Erzsébet királynő korabeli és a viktoriánus fűzők kivételével, melyek felső szegélye egyenes és végig laposan fut el – megemeli a melleket. A férfi fűzők elsősorban egyenes tartást hivatottak adni, de kellemes mellékhatásként a pocakot is kasírozzák. Minden kornak más volt a fűződivatja, mára rengeteg különféle szabású és stílusú fűző létezik. Különféle alkalmakhoz más és más fűző illett: létezett fűző lovagláshoz, terhesség idejére, utazáshoz, bálokhoz és mindennapi viselethez.

A fűző szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fűzőkben több mint egy tucatnyi különféle hosszanti merevítő található. Régebben "halcsontból", nevén nevezve bálnaszilából készítették a különféle fűzőpálcákat és egyéb merevítőket, de a mai fűzőgyártók állatvédelmi okokból inkább rugalmas, rozsdamentes acélból készült merevítőkkel adnak tartást a fűzőnek:

  • A fűző elöl egy zárócsattal záródik, amin a fűző hosszától függően 3-6 kapocs és kapocsnyílás található. Az elülső zárócsat (busk/Vorderschließe) a fűzők elejét hivatott stabilizálni. Ma három típusuk használatos:
    • kanálformájú zárócsat: ez alul kanálszerűen kiterebélyesedik, és itt a hasat visszafogandó enyhén előre van hajlítva,
    • egyenes zárócsat: ennek két lapja végig párhuzamosan halad,
    • kúp alakú, vagy trapéz alakú zárócsat: ez felülről lefele keskenyedik.
  • A zárócsatok alá acél alátét kerülhet.
  • A fűzőkben többféle rugalmas acélmerevítő található, melyek a fűző stabilitását szolgálják. Ezáltal válnak a fűzők terhelhetővé, és még több év rendeltetésszerű használat után is tökéletes tartást biztosítanak:
    • Az általános elterjedt tévhittel ellentétben a fűző nem egy merev páncél, a beépített rozsdamentes acél spirálmerevítőknek köszönhetően nem korlátoz a mozgásban. Ezek a spirálmerevítők mindenféle irányban hajlíthatóak, ezeknek köszönhető, hogy szabadon lehet mozogni fűzőben is. A mai, konfekcióméretekben gyártott fűzőkben általában tíz spirálmerevítő található, de egyedi rendelésre készített fűzőkbe esetenként még ennél is több spirálmerevítő kerülhet.
    • Az egyenes merevítők a fűzők hátoldalának merevítését szolgálják. A fűzőlyukak sora mellé varrják be kétoldalt ezeket, azaz négy egyenes merevítőt minden fűzőbe. A spirálmerevítfűzőkkel ellentétben ezek csak két irányban, előre és hátra mozgathatóak.

Fűzőtípusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hosszukat tekintve négy alapszabásformában léteznek fűzők:

  • derékfűzők (18–25 cm),
  • mell alatti fűzők (28–33 cm),
  • félmelles fűzők (33–37 cm),
  • mellet eltakaró fűzők (33–45 cm).

Mindegyik típust lehet felsőruházatként hordani. Mellet eltakaró és félmelles fűzőket blúz, top helyett szokás viselni, ritkán ezek felett is. A mell alatti és a derékfűzőket egyaránt lehet fehérneműként ruha alatt, vagy felsőruházatként blúz, szűk felső felett hordani.

Tévhitek és mítoszok a fűző körül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nincs még egy olyan ruhanemű, ami ennyi vitát váltott volna ki a társadalomban. A század elején a nők felszabadulásának, az emancipációnak a szimbóluma a fűző szó szerinti levetése lett. Ezt az ruhadarabot tűzték zászlajukra az emancipátorok, és a nők elnyomásának és szexuális kihasználásának eszközeként kígyót-békát kiáltottak rá. Objektív megközelítést elsőként Valerie Steel adott a "Corset: A cultural history" című könyvével, ami eddig sajnos csak angol nyelven jelent meg. Ebben megcáfolja azokat a tévhiteket, miszerint a fűző nem egy nő halálát okozta, és arra a következtetésre jut, hogy a nők nem kényszerből hordtak fűzőt, hanem mert kihangsúlyozta nőiességüket. Valerie Steel szerint rengeteg fűzővel kapcsolatos állítás leginkább a mitológia tárgykörébe sorolható. Például sokan szörnyülködnek azon, mennyire ártalmasak a fűzők ez egészségre. Véleménye szerint viszont az ezt hangoztató állítások jórésze olyan, 18-19. században élt orvosok állítólagos szakvéleményén alapul, akiknek egyébként csődöt mondott a tudományuk: száz és száz különféle betegség okainak hozták fel a fűzőket, gerincoszlop-ferdüléstöl a rákon át egészen a nimfomániáig.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]