Büdös-barlang
| Büdös-barlang | |
 | |
| A barlang bejárata | |
| Tengerszint feletti magasság | 1052 m |
| Ország |  Románia |
| Település | Bálványosfürdő |
| Földrajzi táj | Torjai-hegység |
| Típus | mofetta |
| Elhelyezkedése | |
 Büdös-barlang
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 46° 07′ 12″, k. h. 25° 56′ 55″Koordináták: é. sz. 46° 07′ 12″, k. h. 25° 56′ 55″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Büdös-barlang témájú médiaállományokat. | |
A torjai Büdös-barlang egy természetes mofetta a Büdös-hegy déli oldalában, Délkelet-Erdélyben. Ez Európa legnagyobb működő mofettája.
Fekvése[szerkesztés]
A barlang 1052 méter magasságban található a Bálványosi-hágón, a Büdös-hegy déli oldalában. A legközelebbi település Bálványosfürdő, a központi szállodától piros ponttal jelölt turistaúton lehet feljutni a barlanghoz.[1]
Története[szerkesztés]
Az üreg nem természetes módon jött létre, egy kénbánya felhagyott tárnája volt. A fejedelmi kiváltságlevelek tanúsága szerint kéntermelés kiváltsága valamikor Torjáé volt. A büdösbarlang később az Apor család kezébe került, 1892-ben Apor Gábor falaztatta ki faragott kövekkel a 14 méter hosszú üreget, majd ajtót csináltatott rá, melyet naponta csak meghatározott időre, állandó felügyelet mellett nyitottak ki. Az első világháború után a barlangot a környező fürdőteleppel együtt egy tüdőszanatórium kapta meg, de ezután a mofetta rendszeres használata megszűnt.[1] A századforduló első felében az első magyar szénsavsűrítő gyár az innen kiömlő gázt használta fel. Jelenleg a barlang szabadon látogatható, a bejárati részt feltöltötték és előtte ismertetőtáblákat állítottak. Az üreg két oldalán padokat helyezek el, gázfürdőzők számára pedig kúrákat szerveznek.[1] Erről a barlangról írt Sánta Ferenc Sokan voltunk című novellájában.
A gáz összetétele[szerkesztés]
A barlang levegőjének vegyi elemzését először Ilosvay Lajos magyar vegyész készítette el 1884-ben, erről szóló népszerűsítő írását 1885-ben „A torjai Büdös barlangról” címmel publikálta. Tudományos igényességgel vizsgálati eredményeit 1895-ben „A torjai Büdös-barlang levegőjének chemiai és fizikai vizsgálata” címmel közölte.[2] A megállapítások azóta is helytállóak, nem fedeztek fel semmi újat a 980 pCi/l értékű radioaktivitáson kívül, ami a kelemen-hargitai mofettái között a legnagyobb értékű. A negatív ionok töménysége 2,8x104 ion/ml, a pozitívaké 3,3x103 ion/ml, a barlang levegőjének nedvességtartalma 95%. A gázhozam a legkisebb becslések szerint napi 3000 m³,[3] a legnagyobbak szerint 6000 m³.
A levegő gázai barlangban Ilosvay vizsgálatai alapján:[4]
- 95,82% szén-dioxid (CO2)
- 2,66% nitrogén (N2)
- 0,38% kén-hidrogén (H2S)
- 0,14% oxigén (O2)
A gázelegyben található kén-hidrogénből terméskén csapódik ki a barlangfalakra, emiatt azokat egy bizonyos magasságig sárga kénréteg borítja. Ez egyben a gáz szintjét is jelzi.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Bálványosfürdő - Băile Balvanyos: A torjai Büdös-barlang. (Hozzáférés: 2011. január 25.)
- ↑ http://mek.niif.hu/03600/03630/html/i/i09165.htm
- ↑ Archivált másolat. [2011. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 27.)
- ↑ Archivált másolat. [2011. április 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 25.)
- ↑ http://www.mercuriustour.ro/APP_cms/content.asp?ContentId=1133[halott link]
További irodalom[szerkesztés]
- Szentes Sarolta, Demeter László: Székelyföld hét csodája – Torjai büdösbarlang Archiválva 2010. október 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
- XIII. A torjai Büdös. In Orbán Balázs: A Székelyföld leírása: Történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti szempontból. Budapest: Arcanum. 2003. ISBN 963 9374 74 1 (a Magyar Elektronikus Könyvtárból)
.svg){kind=small}