Bíbormellű nektármadár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2020. április 4., 22:53-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (0 forrás archiválása és 2 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0)
Bíbormellű nektármadár
Tanzániai példány
Tanzániai példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Öregcsalád: Passerida
Család: Nektármadárfélék (Nectariniidae)
Nem: Chalcomitra
Faj: C. senegalensis
Tudományos név
Chalcomitra senegalensis
(Linnaeus, 1766)
Szinonimák
  • Nectarinia senegalensis Linnaeus, 1766
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bíbormellű nektármadár témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bíbormellű nektármadár témájú médiaállományokat és Bíbormellű nektármadár témájú kategóriát.

A bíbormellű nektármadár (Chalcomitra senegalensis) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a nektármadárfélék (Nectariniidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, a Certhia nembe Certhia senegalensis néven.[3] Egyes szervezetek a Nectarinia nemhez sorolják Nectarinia senegalensis néven.[4]

Alfajai

  • Chalcomitra senegalensis acik (R. Hartmann, 1866)
  • Chalcomitra senegalensis gutturalis (Linnaeus, 1766)
  • Chalcomitra senegalensis lamperti (Reichenow, 1897)
  • Chalcomitra senegalensis proteus (Rüppell, 1840)
  • Chalcomitra senegalensis saturatior (Reichenow, 1891)
  • Chalcomitra senegalensis senegalensis (Linnaeus, 1766)[2]

Előfordulása

Dél-Afrika és Namíbia nagy részét leszámítva a Szaharától délre egész Afrikában előfordul.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi füves puszták, cserjések és szavannák, valamint szántóföldek, vidéki kertek és városias régiók. Állandó, nem vonuló faj.[5]

Megjelenése

Testhossza 13–15 centiméter, szárnyfesztávolsága 30 centiméter és testtömege 6,8-17,2 gramm.[3] A hím rikító pompázatos ruhája világító vörös mellkasát, zöld fejbúbját és szintén zöld torkát leszámítva túlnyomórészt feketén csillog. Egyszerűbb ruhája nem ennyire fénylő. A tojó fakóbb színezetű, mint a hím. Felül sötétbarna, alul világosabb barna és pöttyös. A csőr hosszú és lefelé hajlik, nektárszipókaként kisebb virágokra specializálódott. Csőrének vége hegyes, hogy át tudja szúrni a nagyobb virágok burkát. Nyelve hosszú és cső alakú, a nektár kiszívására alkalmas.

A hím
és a tojó

Életmódja

Tápláléka nektárból, kisebb rovarokból és pókokból áll.[3] A bíbormellű nektármadár 3-4 évig élhet.

Szaporodása

A költési időszak augusztus-március között van, és évente egyszer költ. A madár a faágak csúcsán egy zacskó alakú fészket épít, amelybe egy lyukon bújik be. A fészekben két ovális, fehér vagy krémszínű olívazöld vagy szürke pöttyös tojás van. A kotlás 14-15 napig tart. A fiatal madarak 16-19 napos korukban repülnek ki.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]

Jegyzetek

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. május 13.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. május 13.)
  3. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. május 13.)
  4. Avibase. (Hozzáférés: 2019. május 13.)
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. május 13.)

Források

További információk