Bánk Ernő
| Bánk Ernő | |
| Született | 1883. január 1.[1] Szalmatercs |
| Elhunyt | 1962. július 17. (79 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | festőművész |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bánk Ernő, szül. Eisler Ernő (Szalmatercs, Nógrád vármegye, 1883. január 1. – Budapest, 1962. július 17.) magyar festő és grafikus.
Élete, munkássága
Eisler Albert és Reiner Róza fia. Budapesti elemi, polgári és kereskedelmi iskolákban tanított. Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott, földrajz-történelem szakos középiskolai tanári oklevelet nyert és doktori vizsgát tett 1915-ben. Közben az 1910-es években bejárt az Iparművészeti Főiskolára festészetet tanulni, mesterei Pap Henrik és Sándor Béla voltak. Korán megmutatkozott tehetsége a portréfestésben, már 1910-től sűrűn szerepelt budapesti tárlatokon. Portréit kiállították a Műcsarnokban, a Nemzeti Szalonban, majd az Ernst Múzeumban.
Az első világháború idején hadi festőként működött, a 30. Honvéd Gyalogezred történelmi csoportjánál portrékat festett a Hadtörténeti Múzeumnak. Az 1918-19-es forradalmak idején Budapesten, a Terézvárosban a Polgári Radikális Párt titkáraként működött. Kádár Béla figyelt fel elsőnek a tehetséges festőre. Bánk Ernő összebarátkozott Aba-Novák Vilmossal, Patkó Károllyal, nyaranként velük festett az 1920-as évek közepén Felsőbányán, majd 1927-28-ban Iglón. Mindkét fiatal festő tükörképét megfestette.
Az 1930-as években sok hivatalos portrémegrendelést kapott és tájképeket, csendéleteket is festett, idős korában biblikus témák foglalkoztatták. Az 1930-as években népszerűek voltak kis méretű, miniatűr portréi. Kezdetben naturalista stílusban festett, de a nagybányai plein air és a modern avantgárd stílusok képviselői (Nyolcak) rá is hatottak. Az összefoglalóbb konstruktív stílus irányában mozdult el.
Az 1940-es években dekoratívabb lett festészete, a háború után ismét kiállították képeit a Nemzeti Szalonban. Festett akvarelleket, pasztelleket, rézkarcolói munkássága is számottevő.
Családja
1909. szeptember 26-án Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött Erdős Adolf és Fried Janka lányával, Ilonával.[2] Gyermekük Bánk Veronika (1916–2003) volt.[3]
Díjak, elismerések
- 1926-ban a Szinyei Merse Pál Társaság kiállításán kitüntették
Művei (válogatás)
Portrék
- Aba-Novák Vilmos festő (1926; olaj, vászon, 84 x 68 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
- Patkó Károly festő (1928; olaj, vászon, 55 x 68 cm; MNG)
Típus-képek
- Szoba fehér függönnyel (enteriőr) (év nélkül, olaj, karton, 54,5 x 67 cm; magántulajdonban)
- Falusi udvar (1911; olaj, vászon, 45 x 60 cm; magántulajdonban)
- Köszörűs (1927; olaj, vászon, 83 x 68 cm; magántulajdonban)
Jegyzetek
- ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 1089/1909. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 26.)
- ↑ Bánk Veronika születési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári születési akv. 2227/1916. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 26.)
Források
- Művészeti lexikon. 1. köt. Budapest : Győző Andor kiadása. Bánk Ernő lásd 70. p.
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929.
- Bánk Ernő. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. május 28.
- Bánk Ernő élete, képei, hung-art.hu
- Bánk Ernő élete, képei, artportal.hu
