Bánk Ernő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bánk Ernő
Született 1883. január 1.
Szalmatercs
Elhunyt 1962. július 17. (79 évesen)
Budapest
Foglalkozása festő

Bánk Ernő, szül. Eisler (Szalmatercs, Nógrád vármegye, 1883. január 1.Budapest, 1962. július 17.) magyar festő és grafikus.

Élete, munkássága[szerkesztés]

Budapesti elemi, polgári és kereskedelmi iskolákban tanított. Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott, földrajz-történelem szakos középiskolai tanári oklevelet nyert és doktori vizsgát tett 1915-ben. Közben az 1910-es években bejárt az Iparművészeti Főiskolára festészetet tanulni, mesterei Pap Henrik és Sándor Béla voltak. Korán megmutatkozott tehetsége a portréfestésben, már 1910-től sűrűn szerepelt budapesti tárlatokon. Portréit kiállították a Műcsarnokban, a Nemzeti Szalonban, majd az Ernst Múzeumban.

Az első világháború idején hadi festőként működött, a 30. Honvéd Gyalogezred történelmi csoportjánál portrékat festett a Hadtörténeti Múzeumnak. Az 1918-19-es forradalmak idején Budapesten a VI. kerületben a Polgári Radikális Párt titkáraként működött. Kádár Béla figyelt fel elsőnek a tehetséges festőre. Bánk Ernő összebarátkozott Aba-Novák Vilmossal, Patkó Károllyal, nyaranként velük festett az 1920-as évek közepén Felsőbányán, majd 1927-28-ban Iglón. Mindkét fiatal festő tükörképét megfestette.

Az 1930-as években sok hivatalos portrémegrendelést kapott és tájképeket, csendéleteket is festett, idős korában biblikus témák foglalkoztatták. Az 1930-as években népszerűek voltak kis méretű, miniatűr portréi. Kezdetben naturalista stílusban festett, de a nagybányai plein air és a modern avantgárd stílusok képviselői (Nyolcak) rá is hatottak. Az összefoglalóbb konstruktív stílus irányában mozdult el.

Az 1940-es években dekoratívabb lett festészete, a háború után ismét kiállították képeit a Nemzeti Szalonban. Festett akvarelleket, pasztelleket, rézkarcolói munkássága is számottevő.

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Művei (válogatás)[szerkesztés]

Portrék[szerkesztés]

Típus-képek[szerkesztés]

  • Szoba fehér függönnyel (enteriőr) (év nélkül, olaj, karton, 54,5 x 67 cm; magántulajdonban)
  • Falusi udvar (1911; olaj, vászon, 45 x 60 cm; magántulajdonban)
  • Köszörűs (1927; olaj, vászon, 83 x 68 cm; magántulajdonban)

Források[szerkesztés]