Bánk Ernő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Bánk Ernő (Szalmatercs, Nógrád vármegye, 1883. január 1.Budapest, 1962.) magyar festő és grafikus.

Élete, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Budapesti elemi, polgári és kereskedelmi iskolákban tanított. Felsőfokú tanulmányokat a budapesti egyetemen folytatott, földrajz-történelem szakos középiskolai tanári oklevelet nyert és doktori vizsgát tett 1915-ben. Közben az 1910-es években bejárt az Iparművészeti Főiskolára festészetet tanulni, mesterei Pap Henrik és Sándor Béla voltak. Korán megmutatkozott tehetsége a portréfestésben, már 1910-től sűrűn szerepelt budapesti tárlatokon. Portréit kiállították a Műcsarnokban, a Nemzeti Szalonban, majd az Ernst Múzeumban.

Az első világháború idején hadi festőként működött, a 30. Honvéd Gyalogezred történelmi csoportjánál portrékat festett a Hadtörténeti Múzeumnak. Az 1918-19-es forradalmak idején Budapesten a VI. kerületben a Polgári Radikális Párt titkáraként működött. Kádár Béla figyelt fel elsőnek a tehetséges festőre. Bánk Ernő összebarátkozott Aba-Novák Vilmossal, Patkó Károllyal, nyaranként velük festett az 1920-as évek közepén Felsőbányán, majd 1927-28-ban Iglón. Mindkét fiatal festő tükörképét megfestette.

Az 1930-as években sok hivatalos portrémegrendelést kapott és tájképeket, csendéleteket is festett, idős korában biblikus témák foglalkoztatták. Az 1930-as években népszerűek voltak kis méretű, miniatür portréi. Kezdetben naturalista stílusban festett, de a nagybányai plein air és a modern avantgárd stílusok képviselői (Nyolcak) rá is hatottak. Az összefoglalóbb konstruktív stílus irányában mozdult el.

Az 1940-es években dekoratívabb lett festészete, a háború után ismét kiállították képeit a Nemzeti Szalonban. Festett akvarelleket, pasztelleket, rézkarcolói munkássága is számottevő.

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Portrék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Típus-képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szoba fehér függönnyel (enteriőr) (év nélkül, olaj, karton, 54,5 x 67 cm; magéntulajdonban)
  • Falusi udvar (1911; olaj, vászon, 45 x 60 cm; magántulajdonban)
  • Köszörűs (1927; olaj, vászon, 83 x 68 cm; magántulajdonban)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Művészeti lexikon. 1. köt. Budapest : Győző Andor kiadása. Bánk Ernő lásd 70. p.
  • Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]