Brüsszeli tizenkettő
Brüsszeli tizenkettő az összefoglaló neve annak a tizenkét játékfilmnek, melyeket az 1958-as brüsszeli világkiállítás alkalmával a világ legkiválóbbjainak választottak.
A zsűri
A Filmarchívumok Nemzetközi Szövetsége (FIAF) és a Filmtörténészek Nemzetközi Szövetsége közösen választotta ki a zsűrit, amely 27 ország legjobb filmtörténészei közül került ki. A zsűri a filmtörténet első hatvan évének filmterméséből, vagyis az 1895 és 1955 között készült filmek közül választhatott. Tagjai postán küldték el a 30 film címlistáját tartalmazó szavazatukat. Ezek közül szűkítették tizenkettőre a legtöbb voksot kapott filmek, illetve rendezők listáját, melyet azóta is Brüsszeli tizenkettő néven emlegetnek.[1]
A lista
A „brüsszeli tizenkettő” rangsor szerinti listája
- Szergej Mihajlovics Eisenstein: Patyomkin páncélos (1925)
- Charlie Chaplin: Aranyláz (1925)
- Vittorio De Sica: Biciklitolvajok (1948)
- Carl Theodor Dreyer: Jeanne d’Arc szenvedései (1928)
- Jean Renoir: A nagy ábránd (1937)
- Erich von Stroheim: Gyilkos arany (1924)
- D. W. Griffith: Türelmetlenség (1916)
- Vszevolod Illarionovics Pudovkin: Anya (1926)
- Orson Welles: Aranypolgár (1941)
- Alekszandr Petrovics Dovzsenko: Föld (1930)
- Friedrich Wilhelm Murnau: Az utolsó ember (1924)
- Robert Wiene: Dr. Caligari (1919)
A tizenkét legjobb rendező
- Charlie Chaplin (250 szavazat)
- Sz. M. Eizeinstein (168 szavazat)
- René Clair (135 szavazat)
- Vittorio De Sica (125 szavazat)
- D. W. Griffith (122 szavazat)
- John Ford (107 szavazat)
- Jean Renoir (105 szavazat)
- C. Theodor Dreyer (99 szavazat)
- Erich von Stroheim (93 szavazat)
- W. F. Murnau (90 szavazat)
- R. J. Flaherty (82 szavazat)
Dokumentumfilmek, magyar filmek
A dokumentumfilm népszerűsítésére és a szavazás sikerén felbuzdulva az 1964-es mannheimi dokumentumfilm-fesztiválon hasonló módon szavazták meg a műfaj 12 legjobbnak tartott alkotását.[2] 1968-ban a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének (FIPRESCI) Budapesten tartott éves konferenciájának keretében a magyar filmszakma is kiválasztotta az elmúlt húsz év legjobbnak tartott tizenkét magyar játékfilmjét.[3]
Források
- ↑ szerk.: Karcsai Kulcsár István: Bevezetés, "A brüsszeli 12" – Útmutató a klasszikus filmek világában. Budapest: M. Filmtud. Int. és Filmarchívum (Filmbarátok kiskönyvtára 1. szám) (1969)
- ↑ Karcsai (1969)
- ↑ Ujhelyi Szilárd.szerk.: Karcsai Kulcsár István: Bevezetés, A BUDAPESTI 12 (magyar nyelven). Budapest: M. Filmtud. Int. és Filmarchívum (Filmbarátok kiskönyvtára) (1969)