Bruno Pelletier

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bruno Pelletier
Wiki PB066038.jpg
Életrajzi adatok
Született

1962. augusztus 7.

(51 éves)
Pályafutás
Műfajok francia pop
Aktív évek 1992

Bruno Pelletier weboldala

Bruno Pelletier (Kanada, Quebec, Charlesburg, 1962. augusztus 7. –) kanadai zenész.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Charlesburgban született Kanada francia nyelvű részén. Anyja, Liette, apja Loran, idősebb nővére, Dominique és van egy fia Thierry. tehetségét 7 éves korában édesapja vette észre. Látta, hogy mennyire vonzódik a zenéhez, ezért megismertette elsőnek a gitárral. Bruno nem csak gitározni tanult, hanem dobolni, énekelni és zeneszerzéssel is korán el kezdett foglalkozni.

A főiskolán hatszor váltott szakot mivel olyan képzést akart találni, amit igazán szeret. Dolgozott néhány évig egy szupermarket gyermek megőrzőjében, majd ezután indította el saját karate iskoláját. Gyermekkora óta érdekelték Bruce Lee filmjei és többek között ezért is karatézott. Nagyon büszke arra, hogy megszerezte a fekete övet.

Zenei karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zene volt az igazi nagy szerelme, ezért szerepelni kezdett két angol rock bandában, ezek az "Amanite" (1985) és a "Sneak preview" (1987) voltak. Aztán 1989-ben váltott, mert az anyanyelvén szeretett volna énekelni, ezért megalapította saját együttesét, a "Pell"-t.

23 évesen elhagyta szülővárosát, és Montréal-ba ment, ahol helyi bárokban lépett fel. A dohányfüstös környezet nagy pusztítást végzett a hangszálaiban és azért, hogy megmentse a hangját egy ideig sem énekelnie, sem beszélnie nem lehetett. Ez fájdalmas időszak volt Brunonak, aki egyébként alaptermészete szerint egy beszédes ember. Hangját egy speciális ének kurzus segített helyreállítani.

Ezután feltűnt több televíziós műsorban, és olyan híres cégeknek készített reklámokat, mint a Culinar, Pepsi vagy az O'keefe.

1989-ben indult a Rock Envol versenyen, és különdíjat kapott a minőségi előadására. Itt kezdték megismerni a tehetségét. Két évvel később Bruno játszott a "Vu d'en haut" című musical-ben, amelyet a Nemzetközi Mongolfiers' Fesztiválon mutattak be.

1992-ben megjelent első albuma, a "Bruno Pelletier", és itt mutatkozott be, mint szövegíró, zeneszerző és énekes. Több dala vált azóta híressé, saját szerzeménye, a "Tu pars" a slágerlista élén volt sokáig, de mindezek ellenére a lemezből mindössze 10 000 példányt adtak el.

1992 novemberében Bruno szerepet kapott Luc Plamondon és Michael Berger musicaljében, a "La legende de Jimmy"-ben. Plamondon volt az, aki ösztönözte Brunot, hogy csatlakozzon a rockopera stábjához, mivel teljesen el volt ragadtatva a hangjától. Ott Quebecben Bruno egy színpadon együtt énekelhetett olyan előadókkal, mint Nanette Workman, Yves Jacques és Luce Dufault.

1993-ban, Luc Plamondon száznál is több jelentkező meghallgatása után a "Starmania" című musical felújított változatához, Brunot választotta, azért hogy eljátssza Johnny Rokfort, a "Black Stars" banda vezérének szerepét. Ezt Bruno nem csak Quebecben játszotta, hanem Franciaországban is. Kezdetben úgy gondolták, hogy Bruno 3 hónapig fog a "Starmania"-val dolgozni, de az alakítása olyan sikeres volt, hogy a szerződését meghosszabbították. Összesen körülbelül 500 alkalommal játszotta el Johnny Rokfort szerepét.

A két év, amit Párizsban töltött, egy gazdagabb életet és rengeteg színpadi lehetőséget adott neki. Ez idő alatt készítette el második szóló albumát, a "Défaire l'amour"-t. Mario Herbert, Luc Plamondon, Riccardo Cocciante és Bruno maga (mint szövegíró, zeneszerző és rendező) is részt vett az album elkészítésében. Ez nagyobb sikert aratott, mint az első lemeze, 30 000 darabot adtak el belőle. Az "Ailleurs c'est comme ici" és az "En manque de toi" című dalokat folyamatosan játszotta a rádió, de a kritikusok nem voltak elragadtatva.

1994 nyarán felkérésre részt vett a "Francofolies" fesztiválon, ami La-Rochelle városában került megrendezésre, és Luc Plamondonnak volt ajánlva. Itt előadott a híres szerző dalaiból.

Franciaországból, amikor visszatért Quebec-be sokat dolgozott a televíziónál. A legjobb dalok közül 10-et énekelt a GALA de L'ADISQ-on 1995-ben, és egy jótékonysági fellépésen vett részt "Molson" központjában. Bruno óriási tapsvihart kapott, azután, hogy elénekelte a "Miserere" című dalt, melyet Pavarottinak ajánlott. Fellépése kapcsán az uralkodó vélemény az volt, hogy Bruno végre megtalálta a saját magát, méghozzá az operában.

Abban az évben sikerei révén nagyon elfoglalt volt több mint 65 koncertet adott Quebec-ben. 1997 még több elismerést hozott Brunonak, koncerteken vett részt társulva egy szimfonikus zenekarral. Fellépett nyári fesztiválokon, és koncert sorozatot adott a Casino de Montréalban. Ez az ősz vált karrierje egyik legfontosabb állomásává, mivel 3. szóló albumából a "Miserere"-ből 250 000 példányt adtak el dupla-platina lemezként Kanadában. A cd egyik dala, az "Aime" 10 héten keresztül a Le Palmares slágerlista első helyén állt. Ezen felül megkapta a FELIX díjat az év előadója kategóriában a GALA de L'ADISQ ünnepségen. Sőt további népszerűségre is szert tett Michel Bergevin szerepében, az "Omerta II" című tv sorozatban.

1998 januárjától augusztusig több mint 100 koncertet adott a "Miserere" turnéján. Ez alatt az idő alatt ajánlatot kapott Luc Plamondon-tól, hogy vegyen részt az új musicaljében a "Notre-Dame de Paris"-ban. Ezt először vissza kellett utasítania a már lefoglalt turnék miatt. De Plamondon nem mondott le róla. Miután második alkalommal is felkérték mégis elhagyta Quebecet Párizsért, ahol Gringoire, a költő szerepét játszotta el, és teljesen lebilincselte a közönséget gazdag és energikus hangjával. Szerinte ez nem volt egyszerű feladat, hiszen Gringoire nem a főhős volt Victor Hugo regényében és Brunonak mélyen át kellett gondolnia, hogyan adja elő a szerepet. Végül úgy döntött, hogy új dimenziót ad Gringoire-nak "valahol Jim Morrison és Baudelaire között".

Amint a szerződése lejárt 1999 januárjában, Bruno visszatért Quebec-be, hogy folytassa turnéját a "Miserere"-vel márciusig. Québecben is színpadra állították a "Notre-Dame de Paris"-t, így ott játszott az év júniusáig.

A musical sikerétől felbuzdulva, Bruno elkezdett dolgozni egy új, a közönségnek szánt albumon. Az album 1999. őszén "D'Autres Rives" címen jött ki. A változatos dalok széles skálája, és a művészi előadás a cd-n megengedte a kanadai és európai hallgatóknak, hogy valóban átkerüljenek "Más partok"-ra.

1999. december 31-én Bruno és más Quebec-i sztárok részt vettek a Millennium Koncerten Montréalban, Céline Dion tiszteletére, aki szünetelteti a karrierjét, hogy családot alapíthasson.

2000 áprilisának végén Bruno félbeszakította a "D'Autres Rives" turnéját, hogy ismét magára ölthesse a párizsi költő kosztümét. Ebben az időben azonban Shakespeare nyelvén játszott a "Notre-Dame de Paris" angol változatában londoni színházakban.

2000 novemberének közepén Bruno Pelletier, Claude Rousseau-val és Gelene Mercierrel együtt egy céget alapított, melynek neve: "Productions de Champlain".

2001 márciusában kijött Bruno ötödik albuma a "Sur Scéne". Az élő fellépésből készült lemez két cd-ből áll, az egyik egy átlagos audio cd, a másik azonban egy multimedia cd, ami klipeket is tartalmaz a "Sur Scéne" koncertből. Bruno a nézőket George Dor gyönyörű szerzeményével, a "La Manic" című szerelmes dallal kápráztatta el. Az album ezen kívül tartalmazott még duetteket Isabelle Boulay-jal, Kim Richardsonnal és Héléne Segaraval.

2001. június 12-én Pelletier szerződést kötött az EASTWEST FRANCE zenei céggel, mely az AOL/TIME-WARNER egyik ága. A szerződésnek hála, megkapta azt a lehetőséget, hogy mind Kanadában, mind Franciaországban kiadhatta lemezeit.

2002 augusztusában Bruno nyilvánosságra hozta az első stúdióalbumát az utóbbi három évben, ahol az énekes egy teljes kört tesz meg egy nagyszerűen előadott lemezben Brüsszelben és Montréalban. A lemezt az első maxi nyilvánosságra hozásával indították el, ez a "Je crois pourtant", egy erőteljes dal, melyet Patrice Guirao és Daniel Lavoie írt.

Az album olyan híres dalszerzők lenyűgöző dalait tartalmazza, mint Charles Aznavour, (original song), Leo Ferre (unpublished material), Marie Nimier, Jean Rouaud (Prix Concourt de litterature), Roger Tabra, Jo Bocan, Daniel és Richard Steff, Michel Artmengo, Sylvian Michel és Bruno Pelletier. Nem kevesebb, mint huszonegy elismert dalszerző lett összevonva, hogy megcsinálják ezt az albumot, ami Quebec-ben bestsellerré vált.

2003 őszétől Bruno folytatja koncert turnéját az 'Un monde á l'envers"-szel. Novemberben, pedig karácsonyi albumot adott ki, melynek címe "Concert de Noel". Az album körülbelül egy hónap alatt platina lemez lett.

Megjelenteti 2005-ben a "Dracula - Entre l'amour et la mort" 2007-ben a "Bruno Pelletier et le GrosZorchestre" és 2009-ben a "Microphonium" albumait.

Nagyon sokoldalú személy ő a hivatalos képviselője a "Réves d'Enfants" nevű kanadai alapítványnak, mely beteg gyermekek megsegítésével foglalkozik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bruno Pelletier témájú médiaállományokat.