Borzasztó csörgőkígyó

Borzasztó csörgőkígyó
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Hüllők (Reptilia);
Rend:	Pikkelyes hüllők (Squamata);
Alrend:	Kígyók (Serpentes);
Család:	Viperafélék (Viperidae);
Alcsalád:	Gödörkés arcú viperák ; (Crotalinae);
Nem:	Crotalus; Linnaeus, 1758
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Borzasztó csörgőkígyó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Borzasztó csörgőkígyó témájú médiaállományokat és Borzasztó csörgőkígyó témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2018. július 13.) ezen a változaton alapul.

A borzasztó csörgőkígyó (Crotalus durissus) egy mérges viperafajta, mely Közép-, de főleg Dél-Amerikában él. Jelenleg nyolc alfaja ismert.^[1]

Elterjedése

Ez a kígyó megtalálható minden dél-amerikai országban, kivéve Ecuadort és Chilét. Azonban elterjedése szétszórt,^[2] több elkülönült populációja él Dél-Amerika északi részén, beleértve Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname, Francia Guyana területeit és Brazília északi részét. Előfordul még Brazília keleti részétől Peru délkeleti területeiig, illetve Bolíviában, Paraguayban, Uruguayban és Argentína északi részén,^[3] és találtak még ilyen fajt a Karib-szigetek egyes részein.^[2]

Megjelenés

Feje tetején és nyakán két sötét csík fut végig. Gerince fölött kiemelkednek a pikkelyek. Színe barna és szürke foltokból áll. Mint minden csörgőkígyónak, van csörgő a farka végén. Hossza általában 1-1,8 méter közé esik.^[2] Fején hőérzékelő szerv található.

Életmód, viselkedés

Tápláléka rágcsálók, madarak, hüllők, melyeket erős mérgével bénít meg, majd egészben nyeli le. Gödörkeszervének köszönhetően éjszaka is tud vadászni. Vészhelyzetben csörgőjét nem rázza figyelmeztetően. Mérge veszélyes az emberre, erős idegméreg (crotoxin és crotamin keveréke), bénulást okoz. A bénulás a perifériás izmokon a legerősebb, de végül légzésleállás vezethet halálhoz. A túlélt harapás következménye végleges vakság is lehet.

Szaporodás

Elevenszülő, évente egyszer, 2-7 ivadékát vékony hártyában hozza a világra, ahonnan születés után rögtön ki is bújnak a kiskígyók és megkezdik önálló életüket.^[4]

Alfajok

Alfaj^[5]	Leíró^[5]	Köznév	Földrajzi elterjedés
C. d. cumanensis	Humboldt, 1833	Venezuelai csörgőkígyó^[6]	Kolumbia és Venezuela
C. d. durissus	Linnaeus, 1758	Dél-amerikai csörgőkígyó^[7]	Guyana, Francia Guyana, Suriname
C. d. marajoensis	Hoge, 1966	Marajoni csörgőkígyó^[7]	Marayo-sziget (Brazília)
C. d. maricelae	García Pérez, 1995		Venezuela
C. d. ruruima	Hoge, 1966		Venezuela^[7]
C. d. terrificus	(Laurenti, 1768)	Cascavel csörgőkígyó^[6]	Dél-Brazília, Peru, Bolívia, Paraguay, Uruguay, Észak-Argentína
C. d. trigonicus	Harris & Simmons, 1978		Guyana
C. d. unicolor	Lidth de Jeude, 1887	Aruba-szigeti csörgőkígyó^[8]	Aruba-sziget Venezuela.^[8]
C. d. vegrandis	Klauber, 1941	Uracói csörgőkígyó^[8]	Venezuela.^[8]

Jegyzetek

↑ 'Crotalus durissus - Linnaeus, 1758 ' (angol nyelven). ITIS. (Hozzáférés: 2010. január 2.)
↑ ^a ^b ^c Campbell, Johnatan A., William W. Lamar, Edmund D. Brodie. The venomous reptiles of the Western Hemisphere, 1. kötet (angol nyelven). Comstock Pub. Associates (2004. november 3.). ISBN 9780801441417
↑ McDiarmid, Roy W., Jonathan A. Campbell, T'Shaka A. Touré. Snake species of the world: a taxonomic and geographic reference, 1. kötet (angol nyelven). Herpetologists' League (1999. november 3.). ISBN 9781893777002
↑ Chris Mattinson: Kígyók. Budapest, Panemex-Grafo Kiadó, 2002. 142-143. oldal. ISBN 963-9090-87-5
↑ ^a ^b ITIS
↑ ^a ^b Mehrtens JM. 1987. Living Snakes of the World in Color. New York: Sterling Publishers. 480 pp. ISBN 0-8069-6460-X.
↑ ^a ^b ^c Brown JH. 1973. Toxicology and Pharmacology of Venoms from Poisonous Snakes. Springfield, Illinois: Charles C. Thomas. 184 pp. LCCCN 73-229. ISBN 0-398-02808-7.
↑ ^a ^b ^c ^d Klauber LM. 1997. Rattlesnakes: Their Habitats, Life Histories, and Influence on Mankind. Second Edition. 2 volumes. Reprint, University of California Press, Berkeley. ISBN 0-520-21056-5.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 17.)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] 'Crotalus durissus - Linnaeus, 1758 ' (angol nyelven). ITIS. (Hozzáférés: 2010. január 2.)

[venom-2] Campbell, Johnatan A., William W. Lamar, Edmund D. Brodie. The venomous reptiles of the Western Hemisphere, 1. kötet (angol nyelven). Comstock Pub. Associates (2004. november 3.). ISBN 9780801441417

[3] McDiarmid, Roy W., Jonathan A. Campbell, T'Shaka A. Touré. Snake species of the world: a taxonomic and geographic reference, 1. kötet (angol nyelven). Herpetologists' League (1999. november 3.). ISBN 9781893777002

[4] Chris Mattinson: Kígyók. Budapest, Panemex-Grafo Kiadó, 2002. 142-143. oldal. ISBN 963-9090-87-5

[ITIS-5] ITIS

[Meh87-6] Mehrtens JM. 1987. Living Snakes of the World in Color. New York: Sterling Publishers. 480 pp. ISBN 0-8069-6460-X.

[Brown_JH_1973-7] Brown JH. 1973. Toxicology and Pharmacology of Venoms from Poisonous Snakes. Springfield, Illinois: Charles C. Thomas. 184 pp. LCCCN 73-229. ISBN 0-398-02808-7.

[Klauber_LM_1997-8] Klauber LM. 1997. Rattlesnakes: Their Habitats, Life Histories, and Influence on Mankind. Second Edition. 2 volumes. Reprint, University of California Press, Berkeley. ISBN 0-520-21056-5.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]