Boros Béla (érsek)
| Boros Béla | |||
| Született | 1908. szeptember 20.[1] Erdőhegy[1] | ||
| Elhunyt | 2003. június 6. (94 évesen)[1] Temesvár[1] | ||
| Állampolgársága | román | ||
| Nemzetisége | magyar | ||
| Foglalkozása |
| ||
| Tisztsége |
| ||
| Iskolái | |||
| címzetes érsek | |||
| Vallása | római katolikus egyház | ||
| Pappá szentelés | 1932. október 30. | ||
| Püspökké szentelés | 1948. december 12. | ||
| Szentelők | Gerald Patrick O'Hara (főszentelő) | ||
| Társszentelt püspökök | |||
| |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Boros Béla (Erdőhegy, 1908. szeptember 20. – Temesvár, 2003. június 6.) katolikus pap, címzetes érsek.[2]
Pályafutása[szerkesztés]
A középiskolát Aradon, illetve a Temesvári Piarista Gimnáziumban végezte, a teológiát pedig a római Collegium Germanicum et Hungaricumban. Filozófiai és teológiai doktorátust szerzett. 1932. október 30-án szentelték pappá.
1934. októberétől a temesvári szemináriumban működött filozófia- és dogmatikatanárként, valamint prefektusként, 1946-tól pedig rektorként.[2]
Püspöki pályafutása[szerkesztés]
1948. december 12-én Gerald Patrick O'Hara romániai apostoli nuncius titokban ressianai címzetes püspökké szentelte. Ezt a román hatóság nem ismerte el, sőt az 1948. augusztus 4-i kultusztörvény már magát az 1930-as konkordátum alapján létrehozott Temesvári egyházmegyét sem fogadta el.
Boros Bélát 1951 márciusában letartóztatták, és a „papok perében” szeptember 11–17-én szemináriumi rektorként életfogytiglani kényszermunkára és 50 000 lej perköltség megfizetésére ítélték. A máramarosszigeti börtönben több évig cellatársa volt Márton Áron püspöknek; később, 1956-tól két és fél éven át magánzárkában tartották fogva a Râmnicu Sărat-i börtönben. 1958-tól Jilava, 1960-tól Dés, majd Szamosújvár börtönében raboskodott. 1964. augusztus 4-én, 13 év után szabadult.
Szabadulásától Temesvár-Erzsébetvárosban volt kisegítő lelkész.[2] Miután az 1989-es romániai forradalmat követően az állam elismerte az egyházmegyéket, lehetővé vált a püspökök kinevezése is. Az idős és beteg Boros Bélát – vértanúsága miatti kitüntetésképpen –[3] 1990. március 14-én II. János Pál pápa címzetes érsekké nevezte ki.[2][3] 1992-ben vonult nyugállományba.[2]
Haláláig nem rehabilitálták.[2]
Művei[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Magyar Katolikus Lexikon (magyar nyelven). Szent István Társulat, 1993. (Hozzáférés: 2019. június 24.)
- ↑ a b c d e f g Magyar katolikus lexikon II. (Bor–Éhe). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1996.
- ↑ a b Tóth Béla: Isten tenyerén lenni kegyelem – A gyulafehérvári főegyházmegye idén februárban 60. születésnapját ünneplő érsekével, dr. Jakubinyi Györggyel Tóth Béla beszélget (magyar nyelven). 11. szám. Vasárnap Katolikus Hetilap, 2016. március 12. [2019. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 24.)
További információk[szerkesztés]
- Archbishop Adalbert (Bela) Boros, Catholic-Hierarchy (angol)
- Erdély arcai és harcai. Erdélyi katolikus főpapok a szekuritáté irattárának tükrében; szerk. Kassai Ildikó, tan. Dobes Fürtös Andrea; Unicus Műhely–Hittel a Nemzetért Alapítvány, Bp., 2018
