Black Hornet Nano

	Black Hornet Nano
	Egy Black Hornet nanohelikopter pilóta nélküli légi jármű (UAV)
Funkció	pilóta nélküli repülőgép
Gyártó	Prox Dynamics (Norway)
	Méretek
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	0,1 m
Rotorátmérő	0,12 m
	A Wikimédia Commons tartalmaz Black Hornet Nano témájú médiaállományokat.

A Black Hornet Nano egy katonai mikro pilóta nélküli repülőgép (UAV) amelyet a norvég Prox Dynamics AS fejlesztett ki, és amelyet Norvégia, az Egyesült Államok, Franciaország, az Egyesült Királyság, Németország, Ausztrália, Hollandia, Lengyelország, Új-Zéland, India, Törökország, Dél-Afrika és Algéria fegyveres erői használnak.^[1]^[2]

A drónok körülbelül 16 × 2,5 cm (6 × 1 in) méretűek, és helyi helyzetfelismerést biztosítanak a földön tartózkodó csapatoknak. Elég kicsik ahhoz, hogy egy kézben elférjenek, súlyuk pedig 18 g (0,7 oz), elemekkel együtt.^[3]

Az UAV kamerával van felszerelve, amely videót és állóképeket kínál a kezelőnek. Ezeket a Marlborough Communications Ltd.-vel kötött 20 millió GBP értékű szerződés részeként fejlesztették ki 160 egységre.^[4]^[5]^[6]

Egy kezelő 20 perc alatt betanítható a Black Hornet kezelésére. Három kamerával rendelkezik; az egyik előre néz, egy egyenesen lefelé, a másik pedig 45 fokban lefelé mutat. A Black Hornet csomag két helikoptert tartalmaz, és mivel a 90%-os töltöttséget 20-25 perc alatt érik el, megegyezik a lebegési idejével, amikor az egyiket fel kell tölteni, a másik készen áll a repülésre.^[7] A végsebesség 21 km/h (13 mph).^[8]

2014 októberében a Prox Dynamics bemutatta a PD-100 Black Hornet éjjellátó képességgel rendelkező változatát, hosszúhullámú infravörös és nappali videoérzékelőkkel, amelyek 1,6 km-es (1 mérföld) hatótávolságon digitális adatkapcsolaton keresztül képesek videót vagy nagy felbontású állóképeket továbbítani. 2014-ig több mint 3000 Black Hornetet szállítottak le.^[9]

Működési múltja[szerkesztés]

A repülőgépet az Egyesült Királyság Brigád Felderítő Erőjének katonái használták az afganisztáni Camp Bastionban.^[10] Az afganisztáni Herrick hadművelet személyzete a frontvonalból bevetette a Black Hornetet, hogy az ellenséges területre repüljön, hogy videót és állóképeket készítsen, mielőtt visszatért volna a kezelőhöz. A szolgálatból 2016/2017-ben vonták ki.^[11]

Úgy tervezték, hogy beleolvadjon az afganisztáni sáros szürke falak közé, és 20 percig képes repülni csendes villanymotorral. A sarkok, a falak mögül és egyéb akadályok áttekintésére használták, hogy azonosítsák a rejtett veszélyeket és ellenséges pozíciókat. A Black Hornet digitális adatkapcsolattal és GPS-szel csatlakozik a kezelőhöz. A képek egy kis kézi terminálon jelennek meg, amelyet a kezelő az UAV vezérlésére használhat.^[12]

A Black Hornet egy kis dobozból repül ki, ami egy segédszíjra köthető, ami az átvitt adatokat is tárolja, hiszen maga a drón semmilyen adatot nem tárol, mely előnyt jelent abban az esetben, ha elkapják az ellenséges erők. Az üzemeltetők irányíthatják az UAV-t, vagy útpontokat állíthatnak be, hogy maga repüljön.^[13]

2013. október 25-én a brit hadseregben 324 Hornet Nano állt szolgálatban.^[14]

2014 júliusában az Egyesült Államok Hadseregének Natick Katona Kutató, Fejlesztő és Mérnöki Központja (NSRDEC) kiválasztotta a PD-100 Black Hornetet, miután megvizsgálta a kereskedelmi forgalomban kapható kisméretű UAV-kat a Cargo Pocket Intelligence, Surveillance és Reconnaissance (CP-ISR) program részeként. Arra a következtetésre jutott, hogy az Egyesült Államok hadseregének szerepéhez további finomításokra van szükség, beleértve az adatkapcsolat újrakonfigurálását, az éjszakai látás biztosítását és a navigációs képesség javítását.^[15] A Black Hornetet amerikai csapatokkal tesztelték egy 2015. március eleji eseményen^[16], a Prox Dynamics pedig továbbfejlesztett funkciókkal ellátott PD-100-at szállított a különleges erők teszteléséhez 2015 júniusában.^[17]

2015-re a Black Hornet az amerikai tengerészgyalogság különleges műveleti csapataival vonult be.^[7] Bár a hadsereg a Soldier Borne Sensors (SBS) programon keresztül egyéni osztagok általi használatra keres mini-drónt, az egyedileg kézzel készített Black Hornet túl drágának tűnik a nagyszabású bevetéshez, egy egység ára akár 195 000 USD-t is elérhet.^[18]

Felhasználók[szerkesztés]

2016 szeptemberéig a PD-100 Black Hornet 19 NATO-szövetséges ország katonái által volt használatban.^[19]

India: National Security Guard^[1]
Ausztrália: Australian Army^[20]
Németország: German Army^[21]
Görögország: Hellenic Army^[forrás?]
Hollandia: Dutch Army^[22]
Új-Zéland: New Zealand Special Air Service
Algéria: 104th Operational Maneuvers Regiment^[23]
Indonézia: Indonesian Army^[24]
Norvégia: Norwegian Armed Forces^[25]
Egyesült Királyság: British Army,^[10] nyugdíjba vonult 2016-ban a Herrick hadművelet után.^[26] 2019 áprilisában a Védelmi Felszerelési és Támogatási Programon keresztül újra bevezették a kutatás és fejlesztés terén a brit hadsereg főhadiszállása által a dandárszintű pilóta nélküli felderítéshez szükséges képességbeli hiányosságba.^[27]
Egyesült Államok: United States Marine Corps^[7]
Egyesült Államok: Lee County Sheriff’s Office^[28]
Egyesült Államok: United States Army Cavalry Scouts
Franciaország: French Armed Forces (beleértve a Special Operations Command (France)|Special Operations Command)^[29]
Spanyolország: Spanish Armed Forces^[1]
Dél-afrikai Köztársaság: South African Police Service^[30]
Törökország: Turkish Land Forces, Special Forces Command (Turkey) & Gendarmerie General Command^[31]^[32]^[33]
Ukrajna: Armed Forces of Ukraine^[34]