Birgit Nilsson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Birgit Nilsson
Birgitnhat.jpg
Birgit Nilsson pályája kezdetén, 1948-ban
Életrajzi adatok
Születési név Märta Birgit Nilsson
Született 1918. május 17.
Västra Karup
Elhunyt 2005. december 25. (87 évesen)
Bjärlöv
Pályafutás
Műfajok opera
Hang szoprán
Tevékenység énekesnő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Birgit Nilsson témájú médiaállományokat.

Birgit Nilsson (eredetileg Märta Birgit Nilsson; Västra Karup, 1918. május 17.Bjärlöv, 2005. december 25.) svéd opera-énekesnő. Richard Wagner és Richard Strauss drámai szoprán hangfekvésre írt szerepeinek ihletett, erőteljes hangú előadója volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dél-svédországi Skåne tartományban született, gazdálkodó szülei egyetlen gyermekeként. A stockholmi Királyi Zeneakadémia elvégzése (19411946) után, 1946-ban debütált a stockholmi Operaházban, s 1958-ig a színház társulatához tartozott. Első színpadi szerepe Agathe volt Carl Maria von Weber A bűvős vadász című művében, s pályája első éveiben még hasonló lírai szoprán szerepek jellemezték repertoárját (például Verdi Aida és Puccini Tosca operáinak címszerepében). 1951-ben énekelte el első drámai szoprán szerepét, Elektrát (Mozart: Idomeneo) a Glyndebourne-i Operafesztiválon. 1953-ban debütált a bécsi Állami Operaházban, amelynek színpadán negyedszázadon át rendszeresen fellépett.

Az 1950-es évek első felére tehető kiváló Wagner-énekesnőkénti felfedeztetése is: a bayreuthi Festspielhausban Brabanti Elza (Lohengrin, 1954) és Izolda (Trisztán és Izolda, 1957), a müncheni Bajor Állami Operaházban Brünhilde (A Nibelung gyűrűje, 19541955) szerepében lépett föl. Hamarosan Maria Callas mellett ő lehetett a második nem olasz opera-énekesnő, aki a milánói Scala évadnyitó előadásában címszerepet énekelhetett, 1958-ban Puccini Turandot-jában. A fenti színpadokon kívül a firenzei Teatro della Pergolában, a párizsi Opéra-Comique-ban, a londoni Covent Garden Királyi Operaházában, a New York-i Metropolitanben, a Buenos Aires-i Teatro Colónban is rendszeresen vendégszerepelt.

A fent említetteken kívül emlékezetes szinpadi szerepei voltak még: Donna Anna (Mozart: Don Giovanni), Sieglinde (Wagner: A walkür), Salome (Richard Strauss: Salome), Barak asszonya (Strauss: Az árnyék nélküli asszony).

1982-ben visszavonult a színpadról, s idejét énekoktatásnak szentelte. Önéletrajzi könyve 1997-ben jelent meg Solti György előszavával, La Nilsson – Mein Leben für die Oper címen.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 794. o. ISBN 9639257095  
  • David M. Cummings: International who’s who in classical music. London: Europa Publications. 2003. 566. o.