Betanin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Betanin
Betanin.png
IUPAC-név 4-(2-(2-karboxi-5-(béta-
D-glükopiranoziloxi)-
2,3-dihidro-6-
hidroxi-1H-indol
-1-il)etenil)-
2,3-dihidro-(S-(R*,R*))-2,6-piridin-dikarbonsav
Kémiai azonosítók
CAS-szám 7659-95-2
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C24H27N2O13
Moláris tömeg 167,12 g/mol
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A betanin (E162) (más néven céklavörös vagy Beetroot Red) egy vörös színű glükozid, melyet a céklából állítanak elő. A betanin fény, vagy oxigén hatására elbomlik, ezért inkább fagyasztott, gyorsan romló, vagy száraz ételekben alkalmazzák adalékanyagként.[1] Ha az oldatban magas a cukortartalom, akkor a betanin még pasztörizálás során sem bomlik el. Oxigén jelenlétében még instabilabb, ha fém kationok vannak jelen (mint például vas vagy réz). Ezt a folyamatot antioxidánsok hozzáadásával, vagy száraz, vízmentes környezettel lehet lassítani.

A betanin színe nagyban függ a pH értéktől. Négy és öt között világos kékes-piros, a pH növekedésével ez kékes-lilába megy át. Lúgos környezetben sárgás-barna színt vesz fel.

A betanint az élelmiszeriparban húsételek és felvágottak színezésére is használják.[2] Ezen kívül előforulhat még jégkrémekben, fagylaltokban, üdítőital-porokban, édességekben, paradicsomot és szalonnát tartalmazó termékekben.

A szervezetbe bekerülve a betanin jól felszívódik, és antioxidáns hatása van.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]