Betanin
| Betanin | |
|---|---|
 |
|
| IUPAC név | 4-(2-(2-karboxi-5-(béta- D-glükopiranoziloxi)- 2,3-dihidro-6- hidroxi-1H-indol -1-il)etenil)- 2,3-dihidro-(S-(R*,R*))-2,6-piridin-dikarbonsav |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [7659-95-2] |
| SMILES | OCC1[C@@H](O) [C@@H](O)[C@H] (O)[C@@H](OC2=C(O) C=C (/[N+]([C@@H] ([C@]([O-])=O) C4)=C/C=C3\C [C@H]([C@] (O)=O) NC(C(O)=O) =C3 )C4=C2)O1 |
| Tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C24H27N2O13 |
| Moláris tömeg | 167,12 g/mol |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
A betanin (E162) (más néven céklavörös vagy Beetroot Red) egy vörös színű glükozid, melyet a céklából állítanak elő. A betanin fény, hő vagy oxigén hatására elbomlik, ezért inkább fagyasztott, gyorsan romló, vagy száraz ételekben alkalmazzák adalékanyagként.[1] Ha az oldatban magas a cukortartalom, akkor a betanin még pasztörizálás során sem bomlik el. Oxigén jelenlétében még instabilabb, ha fém kationok vannak jelen (mint például vas vagy réz). Ezt a folyamatot antioxidánsok hozzáadásával, vagy száraz, vízmentes környezettel lehet lassítani.
A betanin színe nagyban függ a pH értéktől. Négy és öt között világos kékes-piros, a pH növekedésével ez kékes-lilába megy át. Lúgos környezetben sárgás-barna színt vesz fel.
A betanint az élelmiszeriparban húsételek és felvágottak színezésére is használják.[2] Ezen kívül előforulhat még jégkrémekben, fagylaltokban, üdítőital-porokban, édességekben, paradicsomot és szalonnát tartalmazó termékekben.
A szervezetbe bekerülve a betanin jól felszívódik, és antioxidáns hatása van.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
|||||||||||
