Belföldi szakállasagáma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Belföldi szakállasagáma
terráriumban
terráriumban
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Gyíkok (Sauria)
Alrendág: Leguánalakúak (Iguania)
Család: Agámafélék (Agamidae)
Nem: Szakállasagáma (Pogona)
Faj: P. vitticeps
Tudományos név
Pogona vitticeps
Ahl, 1926
Elterjedés
Pogona vitticeps distribution.jpg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Belföldi szakállasagáma témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Belföldi szakállasagáma témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Belföldi szakállasagáma témájú kategóriát.

A belföldi szakállasagáma (Pogona vitticeps) vagy más néven (Amphibolurus vitticeps) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjéhez, ezen belül a gyíkok (Sauria vagy Lacertilia) alrendjéhez, a leguánalakúak (Iguania) alrendágához és az agámafélék (Agamidae) családjához tartozó gyík faj.

Az agámafélék (Agamidae) egyik legismertebb képviselője; terráriumokban meglehetősen gyakran találkozhatunk vele.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztrália középső, illetve keleti részén (a Simpson-sivatag és a Nagy Artézi-medence vidékén) honos; a füves pusztákat, illetve a félsivatagi körülményeket kedveli. Hatalmas elterjedési területe az oka annak, hogy ez a legváltozatosabb ausztráliai agámafaj.[1]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teljes hossza elérheti az 55 cm-t; ennek mintegy 55%-a az egyenletesen vékonyodó farok. Teste enyhén lapított, ehhez képest a tüskés kinövéseket hordó fej meglepően nagy: széles és robusztus. A fején a pikkelyek kisebbek.

Felfokozott izgalmi állapotban nyelvcsontja segítségével erőteljesen kifeszíti torkán a szakállát és tüskéit, a száját pedig szélesre tátja. Ilyenkor a torokpikkelyek igen ádáz külsőt kölcsönöznek neki, és közben testét is felfújja, amitől szinte kör keresztmetszetűvé válik. A test két oldalán növő tüskesor ilyenkor szintén kimered, felágaskodik. Szemei kicsik, a szemdombok kidudorodnak. Dobhártyája jól látható.

Erőteljes végtagjai éles karmokban végződnek. Színezetét jelentősen befolyásolják élőhelyének környezeti viszonyai. A nemek külső jegyeik alapján elég nehéz megkülönböztetni – gyakorlott terraristák erre a preanális és femorális pórusok alapján képesek. A hímek általában kissé élénkebb színűek, fejük valamivel nagyobb. Több színváltozata ismert, ezek közül leggyakoribb a szürkés, barnás színezet, de vannak sárga, vörös és – ritkán – zöld példányok is. A vörös szín többnyire csak az állat fején tűnik fel; a tiszta vörös agáma ritka. Céltudatos tenyésztéssel számtalan színváltozatot hoztak létre: már az albinó változat is megjelent a kereskedésekben.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Belföldi szakállasagáma szöcskét eszik.

Nappali állat. Rovarokat, zöldség- és gyümölcsféléket egyaránt eszik. Felfalja a kisebb kétéltűeket és gyíkokat, így saját fajtársait is.

A fogságban nevelt állatoknál már a fiatal példányok is kialakítják rangsorukat, és idővel a domináns hím befolyása egyre nő. A vitákat a mellső lábak emelgetésével, karkörzésre emlékeztető mozdulatokkal, a test felfúvásával és gyakori fejbólogatással oldják meg. A rendkívül ritka „csaták” rövid ideig tartanak, és bár hevesnek tűnnek, sosem járnak sérüléssel. Az alulmaradt egyed fejét a földhöz nyomva adja meg magát.

A párzani készülő hím fejével ütemesen bólogatva, lábát emelgetve közelíti meg a kiszemelt nőstényt. Ha az hajlandó párzani, akkor mellső lábait jobbra-balra emelgetve megkerüli a hímet, lehasal, és megemeli farkát, hogy kloákája szabaddá váljon.

A párzás után a nőstény egyre kevesebbet eszik, majd teljesen abbahagyja az evést. A tojásrakás előtt már jól látható a testében elhelyezkedő tojások körvonala. Néhány nappal a tojásrakás előtt a nőstény alkalmas helyet keres a fészeknek. Olyan mély üreget ás, hogy abban kényelmesen elférjen. Rövid pihenés után lerakja tojásait, majd betemeti a gödröt, és fejével ledöngöli a fellazított talajt. A fiatalabb nőstények 6–12 tojást raknak, az idősebbek 15–25-öt. A tojások mintegy 3 centiméter hosszúak és 1,5 centiméter szélesek, tömegük 7–8 gramm.

A tojások 28–29 °C hőmérsékleten 75–80 nap alatt kelnek ki; normális esetben 28 órán belül. A kis gyíkok a tojáshéjat apró tojásfogukkal törik fel; a kicsik 7,5–8,5 centiméter hosszúak és jóval sötétebbek szüleiknél.

Tartása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy-két fel­nőtt ál­lat­nak má­r legalább 120 cm × 60 cm × 60 cm-es terrárium kell. Az agá­ma­bé­bik igen ké­nye­sek; fel­ne­ve­lé­sük nem egyszerű (főleg kezdőknek). A kereskedelemben kapható szakállasagámák között a bel­te­nyész­tés ered­mé­nye­ként igen sok a gyengén fejlett, a szü­le­té­si ren­del­le­nes­ség­gel világra jött, torz alkatú egyed. Az agáma meglepően sokat eszik, különösen fiatal korában. Született idegrendszeri rendellenesség következményeként némely példányok saját lábujjaikat is leharapdálják.

A terráriumban nappal 28–35 °C, éjszaka 20–22 °C az optimális. A kis állatok állandó hőmérsékletet igényelnek nappal, jó ha a sütkérező helyen 35 °C-nál melegebb van, de a túlzott hőtől óvjuk. Aljzatnak optimális a 10–20 centiméternyi kvarc- vagy gránithomok, de megfelel a finom akváriumi sóder is. Szükséges, hogy legyen bent néhány mászható faág, és alakítsunk ki számára megfelelő méretű búvóhelyet is.

  • Ajánlott táplálékai (a fiatal állatoknak főleg rovarok, majd egyre több növényi anyag):

tücsök, pók, gyászbogár, hernyó, földigiliszta, saláta, petrezselyem, paradicsom, tök, búzacsíra, pitypang, alma, eper, málna stb. + kiegészítő vitamin és ásványi anyagok.

  • Ellenjavallt: a spenót, mert megköti a kalciumot, a saláta sem megfelelő, mert kicsi a tápértéke.

Mivel ezek a gyíkok gyorsan nőnek, a kalciumhiány könnyen fejlődési rendellenességekhez, majd az állat pusztulásához vezethet.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]