Valódi tücskök
 |
||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Mezei tücsök (Gryllus campestris) |
||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||
| Alcsaládok | ||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Valódi tücskök témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Valódi tücskök témájú médiaállományokat. |
A valódi tücskök (Gryllidae) az egyenesszárnyúak (Orthoptera) rendjében a tojócsövesek (Ensifera) alrendjének egyik, igen népes rovarcsaládja mintegy 4000 fajjal.
Tartalomjegyzék |
Elterjedésük [szerkesztés]
Világszerte megtalálhatók, de legnagyobb számban a trópusi területeken élnek.[1]
Megjelenésük, felépítésük [szerkesztés]
Vízszintesen kissé lapított, hosszúkás testű, kerek fejű, hosszú fonalas csápú rovarok. Színük általában sötét. Két pár szárnyukat — ami nem minden fajnál fejlődik ki — a testük fölött vízszintesen tartják. Kevésbé színesek, mint akár a szöcskék, akár a sáskák: többnyire feketék vagy barnásak. Testhosszuk 0,5–5 cm.
Hátsó pár lábuk ugrólábbá módosult, de ez az ugróláb gyöngébb, mint a szöcskéké. Lábfejük három ízből áll (a szöcskéké négyből). [2]A szöcskékéhez hasonló ciripelő ér mindkét szárnyukon kifejlődött, ezért mindkettővel tudnak ciripelni.[3]
Fonalas csápjaik sokízűek és hosszúak, potrohuk végén hímjeik páros hosszúkás farksertéket viselnek, a nőstények pedig szálkaszerűen kiálló, vékony, hengeres, egyenes tojócsövet (ovipositor).[1][4]
Tojócsövük vége kiszélesedett.
Rágó szájszervük jól fejlett, erős.[1]
Életmódjuk [szerkesztés]
Erdőkben, mezőkön, réteken és cserjésekben élnek. A fajok többsége talajlakó és többnyire a szárazabb területeket részesíti előnyben, ahol könnyedén üreget áshat a földbe.[4] Mindenevők: növényi és állati táplálékot is esznek, de a növényi anyagok erőteljes túlsúlyával. Egyes kártevő fajok (pl. Brachytrupes portentosus) olyan haszonnövények magoncait pusztítják, mint a tea, a dohány, illetve a gyapot.[1]
Szaporodásuk [szerkesztés]
A hímek ciripelésükkel csalogatják párzásra a nőstényeket.
Petéiket egyesével vagy csoportosan a nedves talajba rakják, a ragadozó fajok kis petecsomóikat növények szöveteibe tojják.[1]
A nőstények általában kéthetenként 40–60 petét raknak. A kikelt tücskök 8–10 hét alatt fejlődnek ki[forrás?], akár 12 lárvaállapotuk is lehet.[1]
Rendszerezésük [szerkesztés]
A tücskök családját 22 alcsaládra, ezen belül nemzetségekre, alnemzetségekre, és több száz nemre osztják.
Magyarországi fajok [szerkesztés]
Magyarországon kilenc fajuk él[4]:
- mezei tücsök (Gryllus campestris)
- fekete tücsök (Melanogryllus desertus)
- homlokjegyes tücsök (Modicogryllus frontalis)
- bordeauxi tücsök (Tartarogryllus burdigalensis)
- házi tücsök (Acheta domestica)
- mocsári tücsök (Pteronemobius heydenii)
- közönséges pirregő tücsök (Oecanthus pellucens)
- erdei tücsök (Nemobius sylvestris)
- kis tücsök (Trydactylus variegatus)
Egyéb [szerkesztés]
- Egyes tücsökfajok ciripelése igen dallamos, ezért néhol kalickában, házi kedvencként tartották őket. Elsősorban kínai hagyomány, mely még ma is él.[5]
- Az ősi kínai néphit szerint a tücskök nem halnak meg, csak levedlik bőrüket, és újjászületve tovább élnek.[5]
- A pettyes tücsök, vagy kétfoltú tücsök, (Gryllus bimaculatus) a terrarisztikában használatos hüllők és madárpókok takarmányállataként.
- Elsősorban Kelet-Ázsiában volt szokás a tücsökviadal, amelyben egymás ellen harcoló példányokra fogadtak és fogadnak mindmáig.[6]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c d e f George C. McGavin: Rovarok, pókok és más szárazföldi ízeltlábúak, Budapest, Panemex Kft., Grafo Kft. ISBN 963 9090 441
- ↑ Michael Chinery, Gordon Riley: Ízeltlábúak. Gondolat Kiadó, Fürkész könyvek. Budapest, 1991. ISSN 0237–4935 ISBN 963-282-451-2
- ↑ Törzs: Ízeltlábúak – Arthropoda
- ^ a b c A Pallas nagy lexikona - Tücsökfélék
- ^ a b http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/qingx.html
- ↑ http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/tucsok.html
Források [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. október 13.)
