Valódi tücskök

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Valódi tücskök
Mezei tücsök (Gryllus campestris)
Mezei tücsök (Gryllus campestris)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Polyneoptera
Rend: Egyenesszárnyúak
(Orthoptera)
Alrend: Tojócsövesek (Ensifera)
Öregcsalád: Tücskök (Grylloidea)
Család: Valódi tücskök (Gryllidae)
Laicharding, 1781
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Valódi tücskök témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Valódi tücskök témájú kategóriát.

A valódi tücskök (Gryllidae) az egyenesszárnyúak (Orthoptera) rendjében a tojócsövesek (Ensifera) alrendjének egyik, igen népes rovarcsaládja mintegy 4000 fajjal.

Elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Világszerte megtalálhatók, de legnagyobb számban a trópusi területeken élnek.[1]

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vízszintesen kissé lapított, hosszúkás testű, kerek fejű, hosszú fonalas csápú rovarok. Színük általában sötét. Két pár szárnyukat – ami nem minden fajnál fejlődik ki – a testük fölött vízszintesen tartják. Kevésbé színesek, mint akár a szöcskék, akár a sáskák: többnyire feketék vagy barnásak. Testhosszuk 0,5–5 cm.

Hátsó pár lábuk ugrólábbá módosult, de ez az ugróláb gyöngébb, mint a szöcskéké. Lábfejük három ízből áll (a szöcskéké négyből). [2]A szöcskékéhez hasonló ciripelő ér mindkét szárnyukon kifejlődött, ezért mindkettővel tudnak ciripelni.[3]

Fonalas csápjaik sokízűek és hosszúak, potrohuk végén hímjeik páros hosszúkás farksertéket viselnek, a nőstények pedig szálkaszerűen kiálló, vékony, hengeres, egyenes tojócsövet (ovipositor).[1][4]

Tojócsövük vége kiszélesedett.

Rágó szájszervük jól fejlett, erős.[1]

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erdőkben, mezőkön, réteken és cserjésekben élnek. A fajok többsége talajlakó és többnyire a szárazabb területeket részesíti előnyben, ahol könnyedén üreget áshat a földbe.[4] Mindenevők: növényi és állati táplálékot is esznek, de a növényi anyagok erőteljes túlsúlyával. Egyes kártevő fajok (pl. Brachytrupes portentosus) olyan haszonnövények magoncait pusztítják, mint a tea, a dohány, illetve a gyapot.[1]

Szaporodásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hímek ciripelésükkel csalogatják párzásra a nőstényeket.
Petéiket egyesével vagy csoportosan a nedves talajba rakják, a ragadozó fajok kis petecsomóikat növények szöveteibe tojják.[1]

A nőstények általában kéthetenként 40–60 petét raknak. A kikelt tücskök 8–10 hét alatt fejlődnek ki[forrás?], akár 12 lárvaállapotuk is lehet.[1]

Rendszerezésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tücskök családját 22 alcsaládra, ezen belül nemzetségekre, alnemzetségekre, és több száz nemre osztják.

Házi tücsök (Acheta domestica)

Magyarországi fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon kilenc fajuk él[4]:

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy tücsökfaj (Gryllus pennsylvanicus) ciripelése
  • Egyes tücsökfajok ciripelése igen dallamos, ezért néhol kalickában, házi kedvencként tartották őket. Elsősorban kínai hagyomány, mely még ma is él.[5]
  • Az ősi kínai néphit szerint a tücskök nem halnak meg, csak levedlik bőrüket, és újjászületve tovább élnek.[5]
  • A pettyes tücsök, vagy kétfoltú tücsök, (Gryllus bimaculatus) a terrarisztikában használatos hüllők és madárpókok takarmányállataként.
  • Elsősorban Kelet-Ázsiában volt szokás a tücsökviadal, amelyben egymás ellen harcoló példányokra fogadtak és fogadnak mindmáig.[6]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f George C. McGavin: Rovarok, pókok és más szárazföldi ízeltlábúak, Budapest, Panemex Kft., Grafo Kft. ISBN 963 9090 441
  2. Michael Chinery, Gordon Riley: Ízeltlábúak. Gondolat Kiadó, Fürkész könyvek. Budapest, 1991. ISSN 0237–4935 ISBN 963-282-451-2
  3. Törzs: Ízeltlábúak – Arthropoda
  4. ^ a b c A Pallas nagy lexikona - Tücsökfélék
  5. ^ a b http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/qingx.html
  6. http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/tucsok.html

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]