Barta Ernő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Barta Ernő
SzületettBraun Ernő
1878. február 14.[1][2]
Székesfehérvár
Elhunyt1956. október 6. (78 évesen)[1]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
GyermekeiBarta Éva
Foglalkozása
  • festőművész
  • tervezőgrafikus
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Iparművészeti Tanoda (1894–1899)
SírhelyeÚj köztemető

Barta Ernő aláírása
Barta Ernő aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Barta Ernő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Barta Ernő, született Braun Ernő (Székesfehérvár, 1878. február 14.Budapest, 1956. október 6.[4]) magyar festő és grafikus.

Életpályája[szerkesztés]

Braun Ignác és Neumann Eszter fia. A budapesti Iparművészeti Iskolában 1894-1899-ig végezte a díszítőfestő szakot, majd Münchenben Anton Ažbe és Hugo Wolf magániskolájába járt 1903-ig. Itt néhány művét (Táncosnő, Júdás) 1901-ben és 1902-ben ki is állította. 1900-ban bekapcsolódott a müncheni szecesszió mozgalmába. 1903-tól Budapesten élt. Részt vett a szolnoki művésztelep munkájában, majd 1907-től 1912-ig Berlinben és Drezdában tartózkodott ösztöndíjjal. 1912-től Budapesten sokszorosító grafikáival és plakátjaival vált ismertté, 1916-ban pedig önálló grafikai műtermet nyitott Budapesten. ,,Dolgozzatok" címmel a Tanácsköztársaság idején egy hatásos plakátot készített. Első világháborús élményeit az ,,Elnémult csataterek" című litográfia sorozatban (1915), a második világháborút a ,,Dance Macabre" c. grafikai mappában dolgozta fel (1945-1946 között). 1932-től számos csoportos grafikai kiállítást szervezett Dániában és Svédországban. 1938-1939-ben Hollandiában élt, és a kultúrkapcsolatok terén kifejtett tevékenységéért az Oránia-Nassau renddel tüntették ki.

Barta Ernő sírja Budapesten. Új köztemető: 20-1

Élete utolsó évtizedében tájpasztelleket készített Sárospatakon. Különösen a tónusos szén- és krétarajzban, s a litográfiában érvényesülnek finom, kissé stilizált naturalizmusának erényei. Kedvelte a zsánerjelenet műfaját, közel álltak hozzá a városi és falusi szegénység életének motívumai, melyeket visszafogott, melankolikus atmoszférával örökített meg. Az 1940-es években vallásos tartalmú műveket illusztrált. 1948-ban a Szalmássy Galériában, majd 1949-ben a Fészekben volt kollektív kiállítása. Műveit részletező naturalizmus jellemzi. A Magyar Nemzeti Galéria főként rézkarcait és litográfiáit őrzi.

Felesége Csörsz (szül.: Goldberger) Ella volt, akivel 1906. július 15-én Budapesten, a Terézvárosban kötött házasságot.[5]

Művei[szerkesztés]

Grafikai sorozatai és albumai[szerkesztés]

  • 1915: Elnémult csataterek
  • 1925: Kenyér (litográfia)
  • 1927: Magyar életképek, Magyar táncok
  • 1928: Budapest (rézkarc)
  • 1930 k.: Aquincum (rézkarc)
  • 1945: Pastorale
  • 1945-1946: Dance Macabre

Elismerései[szerkesztés]

  • Grafikai nagydíj a Nemzeti Szalon kiállításán, 1904
  • A Milánói Világkiállítás ezüstérme, 1906
  • A San Franciscó-i nemzetközi kiállítás ezüstérme, 1914
  • Oránia-Nassau Rend (kultúrkapcsolatok terén végzett munkájáért), 1939

Kiállításai[szerkesztés]

Egyéni kiállításai[szerkesztés]

  • 1912 • Könyves Kálmán Szalon
  • 1945 • Illusztrációk Beethoven VI. szimfóniájához, Fészek Klub, Budapest
  • 1948 • Szalmássy Galéria (lányával, Barta Évával)
  • 1955 • Fényes Adolf Terem, Budapest (kat., Zádor István előszavával)
  • 1978 • emlékkiállítása, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Válogatott csoportos kiállításai[szerkesztés]

  • 1900 • Secession, München
  • 1901 • Téli Kiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1903 • Vízfestmény, rajz és metszet, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1904 • Grafikai kiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1916 • Magyar Akvarellisták és Pasztellfestők Egyesülete V. kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1922 • Téli Tárlat, Műcsarnok, Budapest
  • 1929 • Paál László Társaság III. kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1931 • Magyar újságrajzoló művészek kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1947 • A Művészház XXXII. kiállítása.

Irodalom[szerkesztés]

  • E. A.[Elek A.]: Barta Ernő kiállítása, Az Újság, 1912. január 14.
  • Farkas Zoltán: Barta Ernő kiállítása. In: Vasárnapi Ujság, 1912
  • Kállay M.: A Paál László Társaság harmadik kiállítása a Nemzeti Szalonban. In: Nemzeti Újság, 1929. január 27.
  • Fedor: Impresszionizmusóra egy kőbányai iskolában. In: Magyar Nemzet, 1973. április 27.
  • Losonci M.: Barta Ernő interkontinentális festői munkássága. In: Hevesi Szemle, 1983. december

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]