Barta Ernő

Barta Ernő (Székesfehérvár, 1878. február 14. – Budapest, 1956. október 6.) magyar festő és grafikus.

Életpályája

A budapesti Iparművészeti Iskolában 1894-1999-ig végezte a díszítőfestő szakot, majd Münchenben Anton Ashbe és Hugo Wolf magániskolájába járt 1903-ig. Itt néhány művét (Táncosnő, Júdás) 1901-ben és 1902-ben ki is állította. 1900-ban bekapcsolódott a müncheni szecesszió mozgalmába. 1903-tól Budapesten élt. Részt vett a szolnoki művésztelep munkájában, majd 1907-től 1912-ig Berlinben és Drezdában tartózkodott ösztöndíjjal. 1912-től Budapesten sokszorosító grafikáival és plakátjaival vált ismertté, 1916-ban önálló grafikai műtermet nyitott. Dolgozzatok címmel a Tanácsköztársaság idején hatásos plakátot készített. Első világháborús élményeit az Elnémult csataterek című litográfia sorozatban (1915), a második világháborút a Dance Macabre c. grafikai mappában dolgozta fel (1945-1946). 1932-től számos csoportos grafikai kiállítást szervezett Dániában és Svédországban. 1938-1939-ben Hollandiában élt, és a kultúrkapcsolatok terén kifejtett tevékenységéért az Oránia-Nassau renddel tüntették ki.

Barta Ernő sírja Budapesten. Új köztemető: 20-1

Élete utolsó évtizedében tájpasztelleket készített Sárospatakon. Különösen a tónusos szénó és krétarajzban, s a litográfiában érvényesülnek finom, kissé stilizált naturalizmusának erényei. Kedvelte a zsánerjelenet műfaját, közel álltak hozzá a városi és falusi szegénység életének motívumai, melyeket visszafogott, melankolikus atmoszférával örökített meg. Az 1940-es években vallásos tartalmú műveket illusztrált. 1948-ban a Szalmássy Galériában, 1949-ben a Fészekben volt kollektív kiállítása. Műveit részletező naturalizmus jellemzi. A Magyar Nemzeti Galéria főként rézkarcait és litográfiáit őrzi.

Művei

Grafikai sorozatai és albumai

• 1915: Elnémult csataterek;
• 1925: Kenyér (litográfia);
• 1927: Magyar életképek, Magyar táncok;
• 1928: Budapest (rézkarc);
• 1930 k.: Aquincum (rézkarc);
• 1945: Pastorale
• 1945-1946: Dance Macabre.

Elismerései

• Grafikai nagydíj a Nemzeti Szalon kiállításán, 1904
• A Milánói Világkiállítás ezüstérme, 1906
• A San Franciscó-i nemzetközi kiállítás ezüstérme, 1914
• Oránia-Nassau Rend (kultúrkapcsolatok terén végzett munkájáért), 1939

Kiállításai

Egyéni kiállításai

• 1912 • Könyves Kálmán Szalon
• 1945 • Illusztrációk Beethoven VI. szimfóniájához, Fészek Klub, Budapest
• 1948 • Szalmássy Galéria (lányával, Barta Évával)
• 1955 • Fényes Adolf Terem, Budapest (kat., Zádor István előszavával)
• 1978 • emlékkiállítása, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Válogatott csoportos kiállításai

• 1900 • Secession, München
• 1901 • Téli Kiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest
• 1903 • Vízfestmény, rajz és metszet, Nemzeti Szalon, Budapest
• 1904 • Grafikai kiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest
• 1916 • Magyar Akvarellisták és Pasztellfestők Egyesülete V. kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
• 1922 • Téli Tárlat, Műcsarnok, Budapest
• 1929 • Paál László Társaság III. kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
• 1931 • Magyar újságrajzoló művészek kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
• 1947 • A Művészház XXXII. kiállítása.

Irodalom

• E. A.[Elek A.]: Barta Ernő kiállítása, Az Újság, 1912. január 14.
• Farkas Zoltán: Barta Ernő kiállítása. In: Vasárnapi Újság, 1912
• Kállay M.: A Paál László Társaság harmadik kiállítása a Nemzeti Szalonban. In: Nemzeti Újság, 1929. január 27.
• Fedor: Impresszionizmusóra egy kőbányai iskolában. In: Magyar Nemzet, 1973. április 27.
• Losonci M.: Barta Ernő interkontinentális festői munkássága. In: Hevesi Szemle, 1983. december

Forrás

• Bakos Katalin: Barta Ernő
• Magyar életrajzi lexikon
• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929.