Balázs Ildikó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balázs Ildikó
Született1965. május 13. (58 éves)
Marosvásárhely
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar magyar
Foglalkozásaíró,
irodalomtörténész,
műfordító
Iskolái
SablonWikidataSegítség

Balázs Ildikó (Marosvásárhely, 1965. május 13. –) Wass Albert-díjas és Wass Albert Örökség Díjas magyar író, újságíró, fordító. Budapesten él.

Életútja[szerkesztés]

Marosvásárhelyen született Balázs András és Szabó Éva Erzsébet gyermekeként, itt is érettségizett. Szabó Jenő újságíró unokája. Felsőfokú tanulmányait a Kolozsvári Egyetemen kezdte meg, 1988-ban áttelepült Magyarországra, és a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen magyar-német szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Tanított Sárospatakon, Egerben, Nyíregyházán, majd Budapesten.

Tudományos és irodalmi tevékenység[szerkesztés]

Több kötet, mintegy negyven tanulmány és számos könyvismertető szerzője. Rövidprózái, esszéi megjelentek a Várad, Zempléni Múzsa[halott link], Népújság, Spanyolnátha, az ausztriai Driesch, Pannonisches Jahrbuch, Reibeisen című irodalmi, társadalmi, tudományos lapokban.

2009-ben a Debreceni Egyetem Irodalomtudományok Doktoriskolájában megvédte doktori disszertációját Wass Albert erdélyi korszaka 1923-1944 címen.

Külső munkatársként dolgozott az Erdélyi Napló (Nagyvárad, Románia), Észak-Magyarország, Népújság (Maros megyei napilap), Szerencsi Hírek, Patak és Vidéke, Sárospataki Hírlap című lapoknál. Több mint 300 újságcikk szerzője. Válogatott publicisztikája két kötetben jelent meg.

Kötetei[szerkesztés]

Műfordítások[szerkesztés]

Németről magyarra fordította Christl Greller(wd) osztrák írónőt, Nahid Bagheri-Goldschmied Bécsben élő perzsa írónőt, ill. Hellmut Seiler(wd) erdélyi szász költőt.

Antológiák[szerkesztés]

  • Az eltérített felvonó: a marosvásárhelyi Súrlott Grádics irodalmi kör antológiája: 2005-2010. Szerk. Bölöni Domokos. Cluj-Napoca: Kriterion, 2011.
  • Karc - az utolsó ecsetvonás: A 2015. évi Gion Nándor Novellapályázat antológiája. Szerk. Horváth Futó Hargita. Újvidék: Forum; Szenttamás: Gion Nándor Emlékház, 2016.

Elismerések, díjak[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]