Boeing 777
Boeing 777 | |
A Boeing 777-300 repülőgép az Emirates színeiben | |
Funkció | utasszállító repülőgép |
Gyártó | Boeing |
Gyártási darabszám | 1204 db (2014 májusában)[1] |
Ár | 777-200: 178-195 millió USD 777-200ER: 190-212,5 millió USD 777-200LR: 219-243 millió USD 777-300: 210-234 millió USD 777-300ER: 237-264 millió USD 777-300F: 232,5-240 millió USD |
Első felszállás | 1994. június 12. |
Szolgálatba állítás | 1995. június 7. (United Airlines) |
Méretek | |
Hossz | 63,7-73,9 m |
Fesztáv | 60,9 m |
Magasság | 18,5 m |
Hajtómű | |
Hajtómű | 777-200: 2db Pratt & Whitney 4077 (4090-ER) -vagy- Rolls-Royce Trent 877 (895-ER) -vagy- General Electric GE90-77B (94B-ER) kétáramú gázturbinás sugárhajtómű 777-300: 2db Pratt & Whitney 4098 -vagy- Rolls-Royce Trent 892 (GE90-115B -ER) |
Repülési jellemzők | |
Utazósebesség | 850-950 km/h |
A Wikimédia Commons tartalmaz Boeing 777 témájú médiaállományokat. |
A Boeing 777 (angol nyelvterületen elterjedt neve Triple Seven, azaz „Tripla hetes”, a típusszáma miatt) amerikai fejlesztésű, két hajtóműves, szélestörzsű, hosszútávú utasszállító repülőgép. A világ legnagyobb kéthajtóműves utasszállító repülőgépe. Ez az első repülőgép, amit teljes egészében 3D-s szoftverekkel terveztek, az összeépítést is számítógépen modellezték. A program 1990-ben kezdődött a 777-200-as, rövid verzió tervezésével. 1994-ben adták át az elsőt, majd 1995-ben indult a hosszabb törzsű, 777-300-as változat. Turistaváltozatban 440 utas befogadására képes, de modulokkal két- és háromosztályosra is berendezhető. A megnövelt hatótávolságú változat akár 18 órát a levegőben maradhat, ami több mint 17000 km-es hatótávot jelent. A leghosszabb utasszállító repülés rekordját is ez a gép tartja, 22 óra 42 perccel, és több mint 21000 km megtételével. A 777-300ER változaton vannak a világ legnagyobb tolóerejű hajtóművei, a GE 90-115B jelűek, melyek 513 kN tolóerőre képesek hajtóművenként. Mindkét főfutóján 6 kerék található, ezekből a leghátsó kerékpárok kormányozhatóak. A legnagyobb változat maximális felszállótömege 351 tonna. A Boeing először alkalmazott polgári gépen fly-by-wire vezérlést, azonban az ő rendszerük lényegesen különbözik az Airbus megoldásától. Ez az első repülőgép, amelyben a pilóták már nem használnak papírokat, az ellenőrző listák, térképek, az összes dokumentáció színes kijelzőkön jelenik meg.
Legfőbb üzemeltetője, az Emirates 131 ilyen repülőgépet használ. Ebből 3 db 777-200ER, 10 db 777-200LR 12 db 777-300, 96 db 777-300ER és 10 db 777F típusváltozatú. 2007 augusztusáig 50 vevő 1003 db 777-est rendelt meg.
Fejlesztés
[szerkesztés]Tervezés
[szerkesztés]A 777-es fejlesztése eltért a Boeing hagyományos módszereitől. A történelemben először nyolc nagy légitársaság, név szerint az All Nippon Airways, az American Airlines, a British Airways, a Cathay Pacific, a Delta Air Lines, a Japan Airlines, a Qantas és a United Airlines, jelentős szerepet játszott a tervezésben, korábban a légi fuvarozóknak minimális beleszólásuk volt a fejlesztés folyamatába. Az első csoporttalálkozón, 1990 januárjában, a légitársaságok egy 23 oldalas kérdőívet kaptak kézhez, amelyben az új repülőgéphez támasztott igényeikről kérdezték őket. Két hónappal később a Boeing és társai előtt lassan kirajzolódtak az alapok: egy a 747-eséhez nagyon hasonló törzs, befogadóképesség 325 főig, fly-by-wire vezérlés, a pilótafülkében képernyőkkel helyettesített műszerek, az A330-asnál és a MD–11-esnél jobb gazdaságosság. A Boeing a repülőgép végső összeszerelési helyéül a Washington állambeli Everettet jelölte ki.
1990. október 14-én a United Airlines lett a típus legelső megrendelője, amikor 34 Pratt & Whitney hajtóművekkel felszerelt 777-est rendelt, további 34 gépre opcióval. A 777-es üzembe állításának ideje egybeesett a United terveivel a kiöregedő DC–10-eseinek cseréjére. A United igénye szerint a repülőgépnek három útvonalon kellett helytállnia: Chicagóból és Dallasból Hawaiira valamint Chicagóból Európába. A ETOPS normák teljesítése is követelmény volt. 1993 januárjában a tervezésbe bekapcsolódtak a United fejlesztői is. 240 csapatba osztották őket, amelyek mindegyike legfeljebb 40 tagot számlált. Minden csapat a repülőgép más-más részén dolgozott. A Cathay Pacific kérésére a törzset tovább szélesítették, az alapváltozatot meghosszabbították az All Nippon Airwaysnek, a British Airwaysnek óhajára pedig a belső tér átalakíthatóságát megnövelték.
A 777-es volt az első utasszállító repülőgép, amelyet teljes egészében számítógéppel terveztek. Minden tervrajz egy CATIA nevű CAD szoftverrel készült, amelyet a Dassault Systemes és az IBM biztosított. Ennek segítségével létrejött egy virtuális repülőgép, amelyen a szimulációk során több hibát is korrigálni lehetett, valamint ellenőrizni azt, hogy az egyes részek pontosan illenek-e egymáshoz. A Boeingot először nem győzte meg a program, ezért készítettek egy makettet az orr-részről. Az ezzel végzett kísérletek olyannyira sikeresek lettek, hogy több makett megépítésére már nem volt sem szükség, sem igény.
Gyártás
[szerkesztés]A repülőgép gyártásába számos nemzetközi vállalatot vontak be, többet, mint korábban bármikor (ezt később csak a 787-esnél szárnyalták túl). Olyan cégek működtek közre, mint a Mitsubishi Heavy Industries és a Kawasaki Heavy Industries (törzs), a Fuji Heavy Industries (középső szárnyrész), a Hawker de Havilland (magassági kormány) és az Aerospace Technologies of Australia (oldalkormány). A Boeing és a japán légügyi vállalatokat képviselő Japan Aircraft Development Corporation megegyezése alapján az utóbbi 20%-os részesedést szerzett az egész fejlesztési programból. Hogy a légitársaságok válasszák ki a számukra legkedvezőbbet, az eredeti 777-200-as változatot három különböző hajtóművel dobták piacra, amelyeket a General Electric, a Pratt & Whitney és a Rolls-Royce biztosított. A világ legnagyobb kéthajtóműves repülőgépének meghajtására mindegyik cég saját, 340 kN-os vagy annál nagyobb tolóerejű hajtóművet fejlesztett ki.
Tekintettel a 777-esre, a Boeing megkétszerezte everetti szerelőcsarnokának méretét, amelyben két új gyártósor kapott helyet. Az első repülőgép összeszerelése 1993. január 4-én kezdődött, ekkora a 777-esre már 118 rendelés és 95 opció érkezett tíz különböző légitársaságtól. A fejlesztés összköltségét a Boeing több mint 4 milliárd dollárra becsülte, míg a beszállítók költségei elérték a 2 milliárd dollárt.
Az első 777-es, amely a WA001-es sorozatszámot viselte, 1994. április 9-én gurult ki a szerelőcsarnokból. Az első felszállására június 12-én került sor, ezzel pedig kezdetét vette a tizenegy hónapon át tartó széles körű tesztelés. Kilenc, a három gyártó hajtóműveivel felszerelt repülőgépet vizsgáltak különböző helyszíneken, a sivatagos Kaliforniától a jeges Alaszkáig. Az ETOPS normák teljesítésére nyolc, egyenként három órás, egyhajtóműves tesztrepülést is végrehajtottak. Az első legyártott 777-est a Boeing 1994 és 1996 között további tesztelésre használta, és fontos adatokat szolgáltatott a későbbi -200ER és a -300 típusok tervezésénél. A tesztsorozat sikeres volt, így 1995. április 19-én a 777-es egyidőben megkapta az amerikai Szövetségi Légügyi Hivatal (FAA) és az európai Közös Légügyi Hatóság (JAA) tanúsítványát.
Szolgálatban
[szerkesztés]A Boeing az első 777-est a United Airlinesnak szállította le 1995. május 15-én. Az FAA május 30-án ETOPS-180-as engedélyt adott a Pratt & Whitney PW4084-es hajtóművel felszerelt repülőgépnek (a repülőgép 180 perc repülési távolságra távolodhat el repülőterektől), októberben ezt egy ETOPS-207-es igazolvány követte. A United repülőgépe június 7-én állt kereskedelmi forgalomba a londoni Heathrow-i repülőtér és a Washington D.C. melletti Dulles nemzetközi repülőtér közötti járaton.
1995. november 12-én a British Airways megkapta az első 777-est General Electric GE90-77B hajtóművekkel. A repülőgép öt nappal később már szolgálatba is állt. Csapágymeghibásodás miatt a British Airways 1997-ben azonban ideiglenesen kivonta a 777-eseket a transzatlanti járatokról, ám a probléma orvosolása után, még ugyanabban az évben, visszavonták a tilalmat.
Az első Rolls-Royce Trent 877-es által hajtott 777-est a Thai Airways International kapta kézhez 1996. március 31-én. Szolgálatba állásuk óta mindhárom gyártó hajtóművel felszerelt 777-esek megkapták az ETOS-180 tanúsítványt. 1997 júniusára a repülőgépre leadott megrendelések száma már meghaladta a 300-at, az első vásárlók pedig további gépeket akartak beszerezni. A repülési tapasztalatok alapján a repülőgép alkalmasnak bizonyult hosszú távú, óceánon átívelő járatok lebonyolítására, ez pedig további eladásokhoz vezetett. 1998-as adatok alapján a 777-esek 99,96%-a tudott elindulni technikai meghibásodások nélkül, a repült órák száma pedig lassan közelített a 900 000-hez.
Altípusok
[szerkesztés]777–200
[szerkesztés]Az első 777–200-as, a 777-es család első típusa 1994. június 12-én emelkedett először levegőbe és az amerikai United Airlinesnak volt először leszállítva 1995. május 15-én.[2] A –200-as tipikus háromosztályos elrendezésben 305 utast szállít 9700 kilométeres távolságra, maximális felszállótömege 247 tonna, hajtóműveinek tolóereje 340 kN.[3] Az altípust elsősorban amerikai belföldi járatokra tervezték,[4] bár több ázsiai légitársaság és a British Airways is alkalmazta.
777–300ER
[szerkesztés]A 777–300ER (az angol "ER" jelentése extended range, azaz megnövelt hatótávolság) a –300-as B-piaci változata (a B repülési piac gépei körülbelül 300 főt szállítanak 5800–7700 tengeri mérföld távolságra). A –300-as változathoz képest nagyobb a maximális felszálló tömege és üzemanyag kapacitása, ennek köszönhetően hatótávolsága 7370 tengeri mérföld (13 650 km) és utaskapacitása kétosztályos elrendezésben 396 fő.[5] A változat gereblyézett és meghosszabbított szárnyhegyekkel, megerősített géptörzzsel és szárnyakkal, valamint módosított főfutóművel rendelkezik.[6] A –300ER változaton vannak a világ legnagyobb tolóerejű hajtóművei, a GE 90-115B jelűek, amelyek hajtóművenként 513 kN tolóerőre képesek.[7]
Az első 777-300ER-t az Air France kapta 2004. április 29-én. A -300ER azóta a legnépszerűbb 777-es változat lett, 2010-re felülmúlva a –200ER-es változatot a rendelések és 2013-ra az átadások számában is.
777X
[szerkesztés]A 777x a 777-es család legújabb változata. Új General Electric GE9x hajtóművekkel, kompozitanyagokból készült szárnyakkal, felhajtható szárnyvégekkel, nagyobb kabinátmérővel, megnövelt utaskapacitással és a Boeing 787 Dreamlinerből származó technikával van felszerelve.[8][9] Két változatban, 777–8 és 777–9 megnevezésekkel 2013. novemberben jelentették be hivatalosan,[10] az első gép, egy 777–9-es 2020. januárban szállt fel.[11] A 777–8-as 384 utast szállít majd 16 170 kilométerre, a 777–9-es 426 utast 13 500 kilométerre.[12] A jelenlegi tervek szerint az első 777X-et 2025-ben szállítják majd le a légitársaságoknak.[13]
Műszaki adatok
[szerkesztés]Boeing 777-200 | Boeing 777-200 ER | Boeing 777-200 LR | Boeing 777-300 | Boeing 777-300 ER | Boeing 777-8X | Boeing 777-9X | |
---|---|---|---|---|---|---|---|
Személyzet | 2 pilóta+utaskísérők | ||||||
Férőhely | 314 fő (3 osztályos) 400 fő (2 osztályos) |
386 fő (3 osztályos) 451 fő (2 osztályos) |
353 fő (3 osztályos) | 427 fő (3 osztályos) | |||
Hossz | 63.7 m | 73.9 m | 69.5 m | 76.5 m | |||
Szárnyfesztávolság | 60.9 m | 64.8 m | 60.9 m | 64.8 m | 64.8 m-71.8 m | ||
Magasság | 18.5 m | 18.6 m | 18.5 m | 19.7 m | |||
Szerkezeti tömeg | 134 800 kg | 138 100 kg | 145 150 kg | 160 500 kg | 167 800 kg | - | 188 241 kg |
Maximális
felszállótömeg |
247 200 kg | 297 550 kg | 347 500 kg | 299 370 kg | 351 500 kg | ||
Maximális
leszállótömeg |
201 840 kg | 213 180 kg | 223 168 kg | 237 680 kg | 251 290 kg | - | 252 651 kg |
Utazósebesség | Mach 0,84 (560 mph, 905 km/h, 490 knots) 11 000 méteren | - | - | ||||
Maximális
sebesség |
Mach 0,87 (590 mph, 950 km/h, 512 knots) 11 000 méteren | - | - | ||||
Hatótáv | 9 700 km | 14 310 km | 17 395 km | 11 120 km | 14 490 km | 17 224 km | 15 186 km |
Maximális repülési
magasság |
13 140 m | ||||||
Hajtómű (2x) | PW 4077 RR 877 |
PW 4090 RR 895 |
GE90-110B1 GE90-115B1 |
PW 4098 RR 892 |
GE90-115B1 | GE9X | |
Tolóerő (2x) | PW: 342 kN RR: 338 kN |
PW: 400 kN RR: 415 kN |
GE −110B: 490 kN GE −115B: 512 kN |
PW: 436 kN RR: 415 kN |
512 kN | 470 kN |
Balesetek
[szerkesztés]2014. januárjáig a 777-esek kilenc balesetet szenvedtek, repülőgép ebből háromszor semmisült meg. Az első halálos baleset, amely egy 777-eshez köthető, a Denveri nemzetközi repülőtéren történt 2001. szeptember 5-én, amikor az üzemanyag újratöltése közben tűz keletkezett, a földi személyzet egyik dolgozója pedig halálos égési sérüléseket szenvedett. A British Airways tulajdonában lévő repülőgép szárnya megperzselődött, a javítás után azonban ismét szolgálatba állították.
Az első 777-es, amely balesetben összetört, a British Airways 38-as járata volt 2008. január 17-én. A gép a londoni Heathrow repülőtéren a leszállópálya előtt 300 méterrel ért földet, mert a hajtóművek nem fejtettek ki megfelelő tolóerőt. A gépen tartózkodók közül 47-en sérültek meg. A vizsgálat szerint a balesetet az üzemanyagcsövekben képződött jég okozta.[14]
2011. július 29-én kigyulladt az EgyptAir 777-200-as gépének a pilótafülkéje Kairói repülőtéren. A repülőgépet leselejtezték.[forrás?]
2013. július 6-án az Asiana Airlines 777-200ER repülőgépe a San Franciscó-i nemzetközi repülőtéren a kifutópálya előtt ért földet. A balesetben két ember vesztette életét, egyet pedig a balesethez érkező tűzoltó autó gázolt halálra.[15]
2014. március 8-án a Malaysia Airlines Kuala Lumpurból Pekingbe tartó 370-es járata, amely egy 777-200ER típusú repülőgép, helyi idő szerint hajnalban eltűnt a Thai-öböl felett. A gépen 227 utas és 12 főnyi személyzet tartózkodott.[16][17]
2014. július 17-én a Malaysia Airlines Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó menetrend szerinti járatát lelőtték az orosz–ukrán határ közelében. A fedélzeten tartózkodó 283 utas és 15 főnyi személyzet életét vesztette.[18]
2016. augusztus 3-án az Emirates A6-EMW lajstromjelű 777-300-as repülőgépe átstartolás közben hasra szállt és kigyulladt. A gépen 275 fő tartózkodott akik közül senki sem sérült meg, viszont egy tűzoltó oltás közben meghalt. Ez volt a flotta balesetben megsemmisült első gépe.[19]
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Boeing 777 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ "777 Model Orders and Deliveries summary". Boeing. [2013. augusztus 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 21.)
- ↑ The Boeing 777 Program Background. www.boeing.com. (angolul) Boeing (2009) (Hozzáférés: 2023. április 26.) arch
- ↑ Boeing 777–200 performance summary. www.boeing.com. (angolul) Boeing (2009) (Hozzáférés: 2023. április 26.) arch
- ↑ Civil Aircraft Today: The WOrld’s Most Successful Commercial Aircraft. (angolul) Szerk. Paul Eden. London: Amber Books Ltd. 2008. 112. o. ISBN 978-1-84509-324-2
- ↑ 777 Characteristics. www.boeing.com. (angolul) Boeing (Hozzáférés: 2022. augusztus 25.) arch
- ↑ Guy Norris: Long Ranger. www.flightglobal.com. (angolul) Flight International (2003. január 28.) (Hozzáférés: 2022. augusztus 25.) arch
- ↑ Paul Eisenstein: Biggest Jet Engine. www.popularmechanics.com. (angolul) Popular Mechanics (2011. június 3.) (Hozzáférés: 2022. augusztus 25.) arch
- ↑ Tamara Hardingham-Gill: What it’s like inside Boeing’s new 777X. Chris Sloan www.cnn.com. (angolul) CNN (2022. augusztus 1.) (Hozzáférés: 2023. április 26.) arch
- ↑ Chris Loh: The GE9X - The Engine That Will Power The Boeing 777X. simpleflying.com. (angolul) Simple Flying (2020. október 19.) (Hozzáférés: 2023. április 26.) arch
- ↑ Christopher Drew: New Boeing Jet, 777X, Hits $95 Billion in Orders. www.nytimes.com. (angolul) The New York Times (2013) (Hozzáférés: 2023. április 26.) arch
- ↑ James Asquith: First Flight: Boeing’s 777x Finally Takes To The Skies On Its Maiden Flight. www.forbes.com. (angolul) Forbes (2020. január 25.) (Hozzáférés: 2023. április 26.)
- ↑ Second Boeing 777X Completes First Flight. boeing.mediaroom.com. (angolul) Everett: Boeing (2020) (Hozzáférés: 2023. április 26.) arch
- ↑ David Shephardson – Tim Hepher: Boeing 777X deliveries likely to be delayed until early 2025 -source. Szerk. Bernard Orr www.reuters.com. (angolul) Washington: Reuters (2022. április 22.) (Hozzáférés: 2023. április 26.) arch
- ↑ AAIB Interim Report 2: Accident to Boeing 777-236ER, G-YMMM at London Heathrow Airport on 17 January 2008 (pdf). Air Accidents Investigation Branch, 2009. március 12. (Hozzáférés: 2010. július 18.)
- ↑ Meghalt a Boeing zuhanását túlélő lány. index.hu, 2013. július 13. (Hozzáférés: 2014. március 11.)
- ↑ Sok a kérdőjel a rejtélyes maláj gép körül. index.hu. (Hozzáférés: 2014. március 10.)
- ↑ Mitől tűnhetett el a malajziai gép?. origo.hu. (Hozzáférés: 2014. március 10.)
- ↑ Lelőttek egy malajziai utasszállítót Ukrajnában, az orosz határ közelében. Index, 2014. július 17. (Hozzáférés: 2014. július 17.)
- ↑ IHO - Repülés - Első gépét vesztette el az Emirates: későn kezdtek átstartolni?. iho.hu. (Hozzáférés: 2016. augusztus 3.)