Bíbortetű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Bíbortetű
Bíbortetű nősténye (balra) és hímje (jobbra)
Bíbortetű nősténye (balra) és hímje (jobbra)
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Félfedelesszárnyúak (Hemiptera)
Alrend: Növénytetvek (Sternorrchyncha)
Öregcsalád: Pajzstetvek (Coccoidea)
Család: Dactylopiidae
Nem: Dactylopius
Faj: D. coccus
Tudományos név
Dactylopius coccus
Costa, 1835
Szinonimák

Coccus cacti Linnaeus, 1758
Pseudococcus cacti Burmeister, 1839

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Bíbortetű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bíbortetű témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bíbortetű témájú kategóriát.

A bíbortetű, illetve népies nevein bíborbogár vagy pirék (Dactylopius coccus, régebben Coccus cacti) a pajzstetvek (Coccoidea) közé, a Dactylopiidae családjába tartozó rovarfaj. Cochinelle-tetűnek is nevezik.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti hazája Mexikó, ahol a fügekaktuszok (Opuntia-fajok) nedvét szívja.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kármin

Kárminvörös, szárnyas hímje 1,6 mm hosszú; nősténye majdnem félgömb alakú, szárnyatlan, 2 mm hosszú. Mexikóban a bíbortermő kaktusz (Opuntia cochenillifera) parazitája. Itt, továbbá Közép- és Dél-Amerikában, Nyugat-és Kelet-Indiában, Spanyolországban, Algériában, Jáván és a Kanári-szigeteken a bíbortermő kaktuszon és más fügekaktuszfajokon (Opuntia sp.) mesterségesen tenyésztik.

A nőstények sárga petéket raknak, amikből 8 nap múlva bújnak ki a lárvák, hogy többszörös vedlés után 14 nap alatt fejlődjenek ki teljesen. A hím lárvák viaszfonalakból összeillesztett, hátul nyílt csőben bebábozzák magukat; a bábokból 8 nap múlva kelnek ki a szárnyas hímek; a nőstények nem bábozzák be magukat. Párosodás után a hímek elpusztulnak, a nőstények még két hétig élnek, és ez alatt lerakják petéiket. Mivel a bíbortetvek élete rövid, egy esztendőben négy-öt, olykor hat nemzedékük is kifejlődik.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bíbortetű teste szép vörös festéket tartalmaz. A Dactylopius coccus Costa rovar nőnemű példányainak szárított testéből áll a kosnil, és ebből nyerik vizes, vizes-alkoholos vagy alkoholos extrakcióval a kármint és a kárminsavat. Engedélyezett élelmiszerfestékként használják E-120 jelöléssel.[1]

Tenyésztése a 19. század első felében, a Kanári-szigeteken öltött óriási méreteket. A szigeteken ma mindenhol látható Opuntina gosseliana fügekaktuszfajt a tetvek táplálékául telepítették be. Miután 1856-ban feltalálták a kátrányból előállítható anilinvörös festéket, a Kanári-szigeteken a bíbortetű-tenyésztők tömegesen tönkrementek, csak a kaktuszok nyertek az ügyön. Napjainkra már csak Lanzarote szigetén tenyésztenek bíbortetűt. Amikor kiderült az anilinfestékek genetikai kockázata és mutagenicitása, ártalmatlanabb volta miatt újra divatba jött, és napjainkban tenyésztése újra felfutóban van.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyar Élelmiszerkönyv (PDF). (Hozzáférés: 2013. június 6.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]