Arvád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
World Heritage Emblem.jpg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Arvád (أرواد)
Ruad large.jpg
A sziget műholdképe
Közigazgatás
Ország  Szíria
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Fekvése Földközi-tenger
Terület 0,2 km²
Hosszúság 0,8 km
Szélesség 0,3 km
Elhelyezkedése
Arvád' (Szíria)
Arvád'
Arvád'
Pozíció Szíria térképén
é. sz. 34° 51′ 21″, k. h. 35° 51′ 32″Koordináták: é. sz. 34° 51′ 21″, k. h. 35° 51′ 32″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Arvád témájú médiaállományokat.

Arvád (arabul: أرواد – Arwād, görögül: Aradosz, latinul Aradus) Szíria egyetlen szigete a Földközi-tengeren, Tartúsz kikötővárosa mellett, amely már a bronzkor óta folyamatosan lakott.

Elhelyezkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arvád nagyjából ovális, észak-déli irányba elnyújtott, mintegy 800 méter hosszú és 300 méter széles szigete Tartúsz városától nagyjából 5, a tengerparttól pedig megközelítőleg 2,5 kilométerre nyugatra fekszik a Földközi-tengeren.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az arvádi várudvar

III. Thotmesz egyiptomi fáraó Kr. e. 1450 körül ötödik hadjárata során elfoglalta a szigetet. A Kr. e. 14. század közepéről származó Amarna-levelek jelentős kereskedelmi központként emlékeznek meg a kánaániták által lakott Arvádról, amelynek lakóit az Ószövetség Kánaántól származtatja.[1] A föníciai városállam Kr. e. 1200 körül, a tengeri népek támadása révén került ki Egyiptom befolyása alól. Arvád a tengeri kereskedelemben Türoszhoz mérhető fontosságra tett szert a Kr. e. 1. évezred első felében, és a szárazföldön is kiterjesztette a befolyását: északra a vagy hatvan kilométerre fekvő mai Dzsabláig, a szárazföld belseje felé pedig a vagy nyolcvan kilométerrel keletebbre levő mai Homszig. Az Alavita-hegység alacsonyabb déli vonulatai között a Baal-templomáról ismert Baotocecea részben a hajóépítéshez nélkülözhetetlen faanyag kitermelését biztosította. Ebben az időszakban Amrít volt a szigetlakók szárazföldi „elővárosa”.

A Kr. e. 8. század végén, III. Tukulti-apil-Ésarra idején asszír uralom alá került vazallusként, Kr. e. 600 körül az Újbabiloni Birodalom, Kr. e. 539-ben pedig az Óperzsa Birodalom része lett. A perzsa flotta részeként aradoszi hajók is részt vettek a Kr. e. 480-as szalamiszi csatában. Nagy Sándor Kr. e. 333-as érkezésekor a sziget királya, Gerosztratosz behódolt neki, ezért a város megőrizhette autonómiáját. Az aradoszi flottát a Ptolemaidák ellen felhasználó Szeleukidák alatt a viszonylagos belső önállóság megmaradt, de a Kr. e. 3. század közepén a monarchia megszűnt. Kr. e. 64-ben római uralom alá került Szíria egészével együtt, és Kr. e. 46-ban Caesar, Kr. e. 41-ben pedig Marcus Antonius büntette meg ellenséges lakóit.

A római időszakban Aradosz napja leáldozott, korábbi szárazföldi támaszpontja, Antaradosz (a mai Tartúsz) jobb kikötési lehetőségeivel hamarosan túlnőtt anyavárosán – igaz, csak I. Constantinus idején, a 4. század elején vált külön igazgatása a szigetétől. Szent Pál állítólag megállt itt római utazása során. A Bizánci Birodalomban flottatámaszpontként működött, de a szárazföldi városok után Aradosz is a muszlim arabok kezére került 640-ben. A keresztes háborúk korában Tartúszhoz hasonlóan a templomos lovagok felügyeletére bízták, akik egészen 1302-ig tudták magukat tartani a szigeten – az utolsó szárazföldi keresztes erősségek már 1291-ben elestek.

Látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sziget ma elhanyagoltsága és szennyezettsége ellenére kedvelt turistalátványosság, rendszeres hajójárat közlekedik kikötője és a tartúszi tengerpart között. A mindmáig folyamatosan lakott sziget teljesen beépült és meglehetősen zsúfolt, utcái szűkek és kacskaringósak. A kikötő, amit az ókorban mesterséges szirttel választottak ketté, a sziget északkeleti felén van. A kikötő környékén számos étterem és szuvenírárus kapott helyet.

Az ókori, küklopikus falakból, amelyek a dél-délnyugati oldalt védték, helyenként kisebb szakaszok maradtak meg. Két kisebb erősség is fennmaradt: az egyik az oszmán kori helyőrségé volt, a másik pedig a keresztesek jórészt lerombolt várából készült. Ez utóbbiban ma kis múzeum működik. A sziget látványossága még a hagyományos fahajógyártás: a part felé néző, keleti oldalon számos hajóépítő műhely van, amelyek jórészt a rendszeres arvádi járatokat látják el, illetve halászhajókat gyártanak.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Biblia, Teremtés könyve, X.19

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Arvád témájú médiaállományokat.
  • Ross Burns: Monuments of Syria. London/New York, I.B. Tauris, 1999. ISBN 1860642446