Ptolemaida-dinasztia
A Ptolemaida dinasztia, másképpen Lagida dinasztia egy hellenisztikus királyi család volt, mely majdnem 300 éven keresztül irányította Egyiptomot, Kr. e. 305–30-ig.
I. Ptolemaiosz, Lagosz fia, egyike volt Nagy Sándor makedón tábornokainak. Kr. e. 323-ban Nagy Sándor halála előtt kinevezte Egyiptom szatrapájának. Kr. e. 305-ben I. Ptolemaiosz királynak kiáltotta ki magát, később felvette a Szótér nevet (jelentése: megmentő). Az egyiptomiak hamar elfogadták a Ptolemaioszokat a független Egyiptom fáraóinak utódaként. A család uralta Egyiptomot az Kr. e. 30-as római hódításig.
A dinasztia férfiuralkodói közül mind a Ptolemaiosz nevet viselte. A ptolemaida királynőket, akik közül jó néhány férjeik nővére volt, Kleopátrának, Arszinoénak vagy Berenikének nevezték. A leghíresebb királynő, a dinasztia utolsó királynője, VII. Kleopátra volt, aki a Julius Caesar és Pompeius közötti, később Octavianus és Marcus Antonius közötti politikai harcokban betöltött szerepéről ismert. Öngyilkossága jelölte Egyiptom behódolását Róma előtt és a Ptolemaioszok uralkodásának végét Egyiptomban.
Ptolemaioszok és leszármazottaik családfája [szerkesztés]
Az ábrán látható kapcsolatok közül sok vitatott. A kérdéses kapcsolatokat a külső hivatkozások tisztázzák.
A Ptolemaiosz-dinasztia más tagjai [szerkesztés]
- Ptolemaiosz Keraunosz (meghalt i. e. 279) – I. Ptolemaiosz Szótér legidősebb fia. i. e. 281-279 között Makedónia királya.
- Ptolemaiosz Apión (meghalt i. e. 96) – VIII. Ptolemaiosz Phüszkón fia, Kürenaika királya. Országát Rómára hagyományozta.
- Ptolemaiosz Philadelphosz (született i. e. 36) – Marcus Antonius és VII. Kleopátra fia.
- Ptolemaiosz (meghalt i. sz. 40) – II. Juba (Mauretania királya) és II. Kleopátra Szeléné fia, VII. Kleopátra unokája, Mauretania királya.
