Arturo Pérez-Reverte

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arturo Pérez-Reverte
Arturo Pérez-Reverte.jpg
Élete
Született 1951. november 24. (63 éves)
Cartagena
Nemzetiség spanyol
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza

Arturo Pérez-Reverte (Cartagena, Spanyolország, 1951. november 24. –) kortárs spanyol író, egykori riporter.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyerekkorában nagyapja könyvtárában olvasott regényeket Dumas-tól, Stevensontól, Joseph Conradtól. Újságírás-politológia szakon végzett. Kizárólag az irodalomnak él, 21 évig (19731994) dolgozott riporterként a sajtónak, rádiónak és televíziónak. Mint haditudósító számolt be több nemzetközi konfliktusról, köztük a szaharai háborúról, a jugoszláv háborúról, az öbölháborúról, a boszniai összecsapásokról, az argentin-brit konfliktusról. 12 évig a Pueblo napilapnak, 9 évig a Spanyol Televíziónak tudósított. 1991-től saját rovata van az El semanal hetilapban, amit hetente 4,5 milliónyian olvasnak. Könyvei hasonlóan sikeresek, többnyire történelmi kalandregények, néhányat magyar nyelvre is lefordítottak. 2003-tól Pérez-Reverte tagja a Spanyol Királyi Akadémiának.

Legjelentősebb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • El husar (1986)
Történelmi regény, a napóleoni háborúk korszakában játszódik.
  • La sombra del águila (1993)
Valós eseményeken alapul, spanyol rabok története, akik harcolni kényszerültek Napóleon 1812-es oroszországi hadjáratában, de szökést terveztek.
  • Territorio comanche (1994)
A jugoszláv háborúról írt cikkeinek gyűjteménye, szintén megfilmesítették.
  • Las aventuras del capitán Alatriste
Már megjelenésétől az egyik legsikeresebb könyvsorozat. 2006-ban elkészült a filmváltozata (rendező Agustín Díaz Yanes, címszereplő Viggo Mortensen). A regényfolyam kötetei:
El capitán Alatriste (1996) – Alatriste kapitány egy 17. századi katona, aki részt vett a flamand háborúban, s miután a háború véget ért, mint fogadott párbajvívó dolgozik. Ezt a könyvet lánya, Carlota segítségével írta.
Limpieza del sangre (1997) – Alatriste kapitány újabb veszélyes kalandba keveredik barátja, a költő Francisco de Quevedo által.
El sol de Breda (1998) – az 1625-ös bredai csata története.
El oro del rey (2000) – 1626-ban Sevillában Alatriste kapitány bátor harcosokat toboroz egy veszélyes küldetésre.
El caballero del jubón amarillo (2003) – a 17. században IV. Fülöp ellen összeesküvést szerveznek…
Corsarios de Levante (2006) – a kapitány a Földközi-tengeren berberek és törökök ellen harcol.
  • La carta esférica (2000) – egy hajótörött tengerész megmenti egy nő életét.
  • Cabo Trafalgar (2004) – a leghíresebb tengeri ütközetről

Magyarul megjelent[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • La tabla del Flandes (1990)– A flamand tábla rejtélye (fordította Dobos Éva, kiadta a Helikon 1996-ban)
Egy flamand mester sakkjátszmája, mely akár átírhatta volna az európai történelmet.
  • El maestro de esgrima (1988)– A vívómester, avagy A nő árnyéka a férfiszíven (fordította Szilágyi Mihály, megjelent az Európa könyvkiadó gondozásában 2003-ban)
Árulások és politikai ármánykodás Madridban 1868-ban.
  • La Reina del SurA Dél királynője (fordította Latorre Ágnes, kiadta az Ulpius-ház 2004-ben)
A főhősnő, Teresa Mendoza egy kemény legények uralta világban kénytelen megállni a helyét.
  • El club Dumas (1993)- A Dumas-club (Dornbach Mária fordításában, kiadta az Ulpius-ház 2005-ben)
Ennek filmváltozata is készült, A kilencedik kapu címmel, Johnny Depp főszereplésével.
  • La piel del tambor (1995)- Dobpergés Sevillában (fordította Latorre Ágnes, megjelentette az Ulpius-ház 2006- ban)
Szintén kalandregény, olyan változatos szereplői gárdával, mint egy nyomozó pap, egy titokzatos nemes hölgy, egy kalóz, egy bankár, akik mind valamilyen módon belebonyolódnak egy 19. századba nyúló rejtélybe.
  • Las aventuras del capitán Alatriste (1996) – Alatriste kapitány kalandjai (Bart Dániel tolmácsolásában, kiadta az Ulpius-ház 2007- ben)

Néhány díj, melyekkel elismerték[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1992 : Goya-díj. Legjobb forgatókönyv (A vívómester)
  • 1993 : Grand Prix-díj, Franciaország. (El club Dumas)
  • 1993 : Asturias-díj, újságírói kitüntetés a délszláv háborúról írt cikkeiért
  • 1994 : Palle Rosenkratz-díj, a Dán Kriminológiai Akadémia jóvoltából (El club Dumas)
  • 2001 : Mediterrán-díj, Franciaország, a La carta esférica elismerése mint az év legjobb külföldi regénye a Goncourt Akadémia jóvoltából
  • 2002 : a Francia Tengerészakadémia kitüntetése (La carta esférica)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]