Anders Celsius
| Anders Celsius | |
 | |
| Anders Celsius Olof Arenius festményén | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1701. november 27. Ovanåker, Svédország |
| Elhunyt | 1744. április 25. (42 évesen) Uppsala, Svédország |
| Sírhely | Gamla Uppsala temploma |
| Ismeretes mint | A Celsius-skála megalkotója |
| Nemzetiség | svéd |
| Házastárs | nincs |
| Szülei | Nils Celsius |
| Iskolái | Uppsalai Egyetem |
| Pályafutása | |
| Szakterület | matematika, fizika, csillagászat |
| Szakmai kitüntetések | |
| a Royal Society tagja | |
| Akadémiai tagság | A svéd, a berlini akadémia és a londoni Royal Society tagja |
 | |
| Anders Celsius aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Anders Celsius témájú médiaállományokat. | |
Anders Celsius (Ovanåker, Svédország, 1701. november 27. – Uppsala, 1744. április 25.) svéd természettudós, csillagász, a Celsius-skála megalkotója. A svéd és a berlini akadémia, valamint a londoni Royal Society tagja volt.
Életrajz
Azon az uppsalai egyetemen tanult matematikát, fizikát és csillagászatot, ahol apja, Nils Celsius az asztronómia professzora volt, nagyapja, Magnus Celsius pedig a matematika professzora. Igazi tudóscsaládba született, hiszen anyai nagyapja, Anders Spole csillagász volt. A családi hagyományokat követve 1730 és 1744 között az Uppsalai Egyetem csillagászat professzora volt. 1736-ban a francia kormány őt és Maupertuist bízta meg a Tornea és Pello falu közti délkör megmérésével. 1740-ben megépíttette az uppsalai obszervatóriumot.[1][2]
Szorgalmazta, hogy a Julianus-naptár helyett Svédországban is bevezessék a Gergely-naptárat. Erre azonban már csak a halála után került sor. Svédország és Finnország 1753. március 1-jén kezdte használni az akkoriban Európában már széles körben elterjedt naptárat.[3]
Foglalkozott a Nap és a Föld távolságának meghatározásával. Fizikai és geofizikai kutatásokat is végzett. Két tudományos expedíciót támogatott, egyet Dél-Amerikába, Peruba, az Egyenlítő közelébe, egyet pedig Észak-Skandináviába küldött. Az expedíciók során meridián méréseket végeztek. Ezek a mérések bizonyították Newton elméletét, miszerint a Föld nem tökéletes gömb alakú, hanem a pólusok mentén kissé lapított ellipszoid.[1]
Tanulmányozta a svéd partvidék geológiai süllyedését. Felfedezte, hogy a süllyedés oka a legutóbbi jégkorszak idején felhalmozódott jégtakaró lehetett. Csillagászati kutatásai eredményeként kiadott egy csillagászati katalógust, amelyben 300 csillag adatai szerepelnek a fényességük adataival; a fénymérés eredménye alapján adatai kb. 0,4 magnitúdó pontosságúak voltak. Tanulmányozta az északi fényt is. Észrevette, hogy a mágneses elhajlás szélsőségei, amelyek az iránytű elmozdulását is okozzák, egybeesnek a sarki fények aktivitásának a maximumával. 1733-ban a sarki fény kutatásai alapján 316 megfigyelés adatait tartalmazó gyűjteményt adott ki.
1737-ben tervezte meg a ma is használatos, 100-as beosztású hőmérsékleti skálát, amely komoly segítséget jelentett a tudományos munkában. A skálát 1742-ben mutatta be a Svéd Akadémiában tartott előadásán. 1750-ben Mårten Strömer svéd tudós módosította a skálát, és a fagyáspontot tette meg 0°-nak, a forráspontot pedig 100°-nak.[1] Más források szerint a mai skálát már korábban, Celsius halála körül is fordítva használták: az ún. „lyoni hőmérő” már a francia forradalom előtt ismert volt, melyet Jean-Pierre Christin 1743-ban talált ki,[4] illetve Carl von Linné is hasonlót készíttetett 1744-ben.[5]
Fő műve a Disquisitio de observationibus pro figura telluris determinanda in Gallia habitis, mely Uppsalában jelent meg 1738-ban. Ezenkívül sok értekezést írt, melyek közül különösen nevezetes az Über die Wärmemessung (1742) című, mert ebben fordul elő az a hőmérőbeosztás, melyet a tudósok majd' mindenhol elfogadtak, és mely a mostani Celsius-féle, vagyis százados fokozattól csak annyiban különbözik, hogy míg az ő beosztásában a forrponttól a fagypontig van a számítás, addig a mostani éppen ellenkezőleg, a fagyponttól a forrpontig van számozva. Tuberkulózisban halt meg 1744-ben. Sírja Uppsala közelében található, a nagyapjáé mellett.[1]
Jegyzetek
- ↑ a b c d Anders Celsius halála (magyar nyelven). National Geographic Magyarország. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
- ↑ Erdei Tamás: Andres Celsius a feje tetejére állította a hőmérőt.. Zóna a mindennapi magazin, 2009. január 6. (Hozzáférés: 2011. november 27.)[halott link]
- ↑ http://lexikon.katolikus.hu/G/Gergely-napt%C3%A1r.html
- ↑ Smith, Jacqueline. Appendix I: Chronology, The Facts on File Dictionary of Weather and Climate (angol nyelven). Infobase Publishing, 246. o. (2009). ISBN 978-1-4381-0951-0. Hozzáférés ideje: 2016. február 7. „1743 Jean-Pierre Christin inverts the fixed points on Celsius' scale, to produce the scale used today.”
- ↑ Linnaeus' thermometer (angol nyelven). Uppsala University. (Hozzáférés: 2016. február 7.) „Presumably Linnaeus ordered his mercury thermometer as early as 1743, so that Ekström was able to deliver the first "linnaeus-thermometer" in 1744.”
További információk
- Anders Celsius halála (magyar nyelven). National Geographic Magyarország. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
- Anders Celsius 1701-1744 (angol nyelven). astro.uu.se. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
