Anders Celsius

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anders Celsius
Anders Celsius Olof Arenius festményén
Anders Celsius Olof Arenius festményén
Életrajzi adatok
Született 1701. november 27.
Ovanåker, Svédország
Elhunyt 1744. április 25. (42 évesen)
Uppsala, Svédország
Ismeretes mint A Celsius-skála megalkotója
Nemzetiség svéd
Iskolái Uppsalai Egyetem
Pályafutása
Szakterület matematika, fizika, csillagászat
Szakmai kitüntetések
Royal Society tagja
Akadémiai tagság A svéd, a berlini akadémia és a londoni Royal Society tagja

Anders Celsius aláírása
Anders Celsius aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Anders Celsius témájú médiaállományokat.

Anders Celsius (Ovanåker, Svédország, 1701. november 27.Uppsala, 1744. április 25.) svéd természettudós, csillagász, a Celsius-skála megalkotója. A svéd és a berlini akadémia, valamint a londoni Royal Society tagja volt.

Életrajz[szerkesztés]

Azon az uppsalai egyetemen tanult matematikát, fizikát és csillagászatot, ahol apja, Nils Celsius az asztronómia professzora volt, nagyapja, Magnus Celsius pedig a matematika professzora. Igazi tudóscsaládba született, hiszen anyai nagyapja, Anders Spole csillagász volt. A családi hagyományokat követve 1730 és 1744 között az Uppsalai Egyetem csillagászat professzora volt. 1736-ban a francia kormány őt és Maupertuist bízta meg a Tornea és Pello falu közti délkör megmérésével. 1740-ben megépíttette az uppsalai obszervatóriumot.[1][2]

Szorgalmazta, hogy a Julianus-naptár helyett Svédországban is bevezessék a Gergely-naptárat. Erre azonban már csak a halála után került sor. Svédország és Finnország 1753. március 1-jén kezdte használni az akkoriban Európában már széles körben elterjedt naptárat.[3]

Foglalkozott a Nap és a Föld távolságának meghatározásával. Fizikai és geofizikai kutatásokat is végzett. Két tudományos expedíciót támogatott, egyet Dél-Amerikába, Peruba, az Egyenlítő közelébe, egyet pedig Észak-Skandináviába küldött. Az expedíciók során meridián méréseket végeztek. Ezek a mérések bizonyították Newton elméletét, miszerint a Föld nem tökéletes gömb alakú, hanem a pólusok mentén kissé lapított ellipszoid.[1]

Tanulmányozta a svéd partvidék geológiai süllyedését. Felfedezte, hogy a süllyedés oka a legutóbbi jégkorszak idején felhalmozódott jégtakaró lehetett. Csillagászati kutatásai eredményeként kiadott egy csillagászati katalógust, amelyben 300 csillag adatai szerepelnek a fényességük adataival; a fénymérés eredménye alapján adatai kb. 0,4 magnitúdó pontosságúak voltak. Tanulmányozta az északi fényt is. Észrevette, hogy a mágneses elhajlás szélsőségei, amelyek az iránytű elmozdulását is okozzák, egybeesnek a sarki fények aktivitásának a maximumával. 1733-ban a sarki fény kutatásai alapján 316 megfigyelés adatait tartalmazó gyűjteményt adott ki.

1737-ben tervezte meg a ma is használatos, 100-as beosztású hőmérsékleti skálát, amely komoly segítséget jelentett a tudományos munkában. A skálát 1742-ben mutatta be a Svéd Akadémiában tartott előadásán. 1750-ben Mårten Strömer svéd tudós módosította a skálát, és a fagyáspontot tette meg 0°-nak, a forráspontot pedig 100°-nak.[1] Más források szerint a mai skálát már korábban, Celsius halála körül is fordítva használták: az ún. „lyoni hőmérő” már a francia forradalom előtt ismert volt, melyet Jean-Pierre Christin 1743-ban talált ki,[4] illetve Carl von Linné is hasonlót készíttetett 1744-ben.[5]

Fő műve a Disquisitio de observationibus pro figura telluris determinanda in Gallia habitis, mely Uppsalában jelent meg 1738-ban. Ezenkívül sok értekezést írt, melyek közül különösen nevezetes az Über die Wärmemessung (1742) című, mert ebben fordul elő az a hőmérőbeosztás, melyet a tudósok majd' mindenhol elfogadtak, és mely a mostani Celsius-féle, vagyis százados fokozattól csak annyiban különbözik, hogy míg az ő beosztásában a forrponttól a fagypontig van a számítás, addig a mostani éppen ellenkezőleg, a fagyponttól a forrpontig van számozva. Tuberkulózisban halt meg 1744-ben. Sírja Uppsala közelében található, a nagyapjáé mellett.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d Anders Celsius halála (magyar nyelven). National Geographic Magyarország. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  2. Erdei Tamás: Andres Celsius a feje tetejére állította a hőmérőt.. Zóna a mindennapi magazin, 2009. január 6. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  3. http://lexikon.katolikus.hu/G/Gergely-napt%C3%A1r.html
  4. Smith, Jacqueline. Appendix I: Chronology, The Facts on File Dictionary of Weather and Climate (angol nyelven). Infobase Publishing, 246. o (2009). ISBN 978-1-4381-0951-0. Hozzáférés ideje: 2016. február 7. „1743 Jean-Pierre Christin inverts the fixed points on Celsius' scale, to produce the scale used today.” 
  5. Linnaeus' thermometer (angol nyelven). Uppsala University. (Hozzáférés: 2016. február 7.) „Presumably Linnaeus ordered his mercury thermometer as early as 1743, so that Ekström was able to deliver the first "linnaeus-thermometer" in 1744.”

További információk[szerkesztés]