Alfred Adler

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alfred Adler
Alfred Adler1.png
Dr. Alfred Adler
Született 1870. február 7.
Bécs
Elhunyt 1937. május 28.(67 évesen)
Aberdeen
Foglalkozása Pszichiátria
pszichológus

Alfred Adler (1870. február 7.1937. május 28.) osztrák pszichiáter. Adler Bécsben kezdte meg orvosi tevékenységét. Kezdetben a pszichoanalízis freudi vonalát vallotta, de rövid időn belül attól lényegesen különböző saját irányvonalat teremtett. 1911-ben megalkotta elméletét, amely individuálpszichológia néven vált ismertté.

Az I. világháború alatt az osztrák-magyar hadseregben szolgált orvosként. 1935-ben az Amerikai Egyesült Államokba települt át. Élete során számos könyvet és cikket publikált.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alfred Adler (1870-1937) osztrák orvos, pszichiáter, pszichológus, az individuálpszichológia mélylélektani irányzatának megalapítója, mely a gyermekként tapasztalt tehetetlenségből (testi, szervi kisebbrendűségből) és a szociális viselkedés visszautasításából indulhatott ki és eredhetett.

Egy hatgyermekes család másodszülött gyermeke. Apja sikeres gabonakereskedő, akinek Alfred a kedvence. Gyermekként angolkórban szenvedett, ebből következően nem tudott bátyjaival versenyre kelni, vélhetően ez alapozta meg későbbi elmélkedését is a kisebb-, illetve alsóbbrendűségről és ennek koncepciójáról. Öt éves korában tüdőgyulladásban majdnem meghalt, ennek hatására fordult később az orvosi pálya felé. Először a szemészeten dolgozott, majd általános gyakorló orvos, végül áttért a pszichiátriára, otthagyván praxisát, mivel nem tudta magát lelkileg túltenni a fiatal páciensek korai halálán. Orosz nőt vett feleségül, három lánya és egy fia született. Gyermekei közül kettő később adleriánus pszichiáter lett. Sigmund Freud követőjeként 1910-ben a Bécsi Pszichoanalitikus Társaság vezetője, elnöke. Később útjaik kettéváltak, Adler megalapította az Induviduálpszichológiai Társaságot.

A neurózis megelőzése érdekelte, a bécsi állami iskolákban gyermeknevelési tanácsadó központokat hozott létre. Hitler hatalomra jutása előtt került a csúcsra, de áttelepült Amerikába. Kényszeres előadóvá vált, aki mindenféle típusú és létszámú hallgatóközönség előtt terjesztette tanait. 1932-ben a klinikai pszichológia professzora lett Long Island-en az Orvosi Főiskolán. 1937-ben egy előadói útja során szívroham következtében halt meg.

Az adleri pszichológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Míg Freud az emberi viselkedést elfojtott szexuális tartalmakkal hozza kapcsolatba, addig Adler az egó felsőbbrendűségi törekvéseit és környezetének interakcióját tekinti viselkedésünk mozgatórugójának. Azt vallotta, hogy az embert elsősorban társadalmi késztetések motiválják. Nem csupán azt állítja, hogy az embert a társadalmi hatások szocializálják, hanem azt, hogy maga a szociális érdeklődés veleszületett tulajdonság.

Az individuálpszichológia vezette be a kisebbségi komplexus fogalmát. Eszerint az ember születésétől fogva az egója felsőbbrendűségi érzésétől vezéreltetve arra törekszik, hogy uralkodjon környezetén és hatalmát afelett erősítse. Természetesen a környezet és a társadalom ezt a dominanciatörekvést szabályozza, illetve elnyomja a szocializációs mechanizmusok által. Ennek a mechanizmusnak a hibái, az alacsony társadalmi státusz vagy az eltérő fizikai tulajdonságok miatti lenézés, illetve a nagyfokú mellőzés a gyermekkorban azonban megbetegítheti a lelket, és az individuumban frusztrációt, kisebbségi érzést kelthet. Az egó ekkor kisebbségi komplexust fejleszt ki magában, mely hamis énképet vetít a tudatba, és így további kudarcokat, sőt pszichoszomatikus betegségeket okozhat. Kompenzációként végletesen egocentrikus viselkedésre is késztetheti a kisebbségi komplexussal élő embert, aki ugyanúgy figyelmen kívül hagyja környezetét, ahogy saját magát is mellőzve látta a környezete által.

A kisebbségi komplexus egy fajtája az alacsony emberekben esetenként kifejlődő Napóleon komplexus, vagy a magas emberek „fordított” Napóleon komplexusa. Az utóbbi esetben végletesen jelentéktelennek gondolja magát a beteg, míg az előbbiben megváltói jelentősségűnek.

Adler munkásságának másik jelentős terméke a kreatív én fogalmának megteremtése. Ez egy szubjektív rendszer, amely értelmezi és jelentéssel látja el a szervezet élményanyagát.

Adler tanainak harmadik vonala, a személyiség egyediségének és a saját életstílusnak a hangsúlyozása. Adler elméletében nem tulajdonít nagy jelentőséget a szexuális ösztönöknek, mivel szerinte az ember elsősorban társadalmi lény. A tudatot helyezte a személyiség középpontjába, szerinte az ember általában tisztában van viselkedése okaival.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rita L. Atkinson, Richard C. Atkinson at al. (1995). Pszichológia. Budapest, Osiris. Adler lásd 395, 401. p.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Alfred Adler témában.