Alkotókészség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az alkotókészség (kreativitás) a személyiségtulajdonságok, gondolati- és gyakorlati-cselekvéses képességek sajátos összerendezettsége a személyiségen belül, ami lehetővé tesz valamilyen szintű alkotást, és emellett még viselkedésben, magatartásban is megnyilvánul.

Az alkotás nemcsak ott van jelen, ahol az ember nagy történelmi jelentőségű műveket teremt, hanem mindenütt, ahol az ember elképzel, kombinál, változtat, valami újat teremt, bármilyen szegényesnek is tűnjék az a zsenik alkotásához képest. (Vigotszkij, 1967)

Alkotó képességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alapvető, és a kreativitás kutatók számára rendkívül megtermékenyítő a Joy Paul Guilford által 1956-ban kidolgozott intelligencia-struktúra háromdimenziós modelljének elvére, faktorainak analízisére, s vele a divergens gondolkodás jellemzésére épülő értelmezés. Az intellektus természetét a divergens képességek leírásával jellemezte, melyek a következők:

  • Fluency - Könnyedség

A szellemi termékenység könnyedsége, gyorsasága, mennyisége, folyékonysága

  • Flexibility - Rugalmasság

A szellemi mozgékonyság képessége ez, a változó igényekhez való hajlékony alkalmazkodás, ami lehet spontán is, lehet adaptív is

  • Originality - Eredetiség

A váratlan, a szokatlan, újszerű kedvelése, szellemesség, találó jelleg, ritkaság, asszociációs távolság a mutatói

  • Redefinition - Újrafogalmazás

A szellemi struktúrák átszervezése, átértelmezése, átértékelése, átalakítása, vagy legalább felülvizsgálata

  • Sensibility - Problémaérzékenység

A probléma észrevevése, megértése, megoldásának igénye, vállalása, ennek a képességnek a mutatói.

  • Elaboration - Kidolgozottság

A részletek kidolgozásának, a komplexitásnak az igénye és preferenciája adja ezt a képességet.

A kreatív személyiség tulajdonságai és képességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sok kutató foglalkozott kreatív egyének személyiségtulajdonságainak a vizsgálatával. Felkutatták korábbi teljesítményeiket és viselkedésbeli sajátosságaikat is. Az összegyűlt gazdag ismeretanyagnak csupán töredéke található itt meg.

  • Barron, F. (1952, 1963) vizsgálati ereményei szerint a kreatív személyeket magas fokú tudásvágy, kíváncsiság, megismerési (intellektuális) késztetés jellemez, valamint nagyfokú autonómia, magas én-erő, önbizalom, emócionális stabilitás. Az interperszonális kapcsolatokban tárgyilagosak, nonkonformisták. Széles körű érdeklődés, fogékonyság, absztrakt gondolkodás, intellektuális aktivitás a sajátjuk. Pszichodinamikájuk komplexebb és differenciáltabb, ezzel van összefüggésben a komplex ingerek iránti preferencia. Tolerálják a kétértelműséget is.
  • Maslow A.H. (1959): A kreativitás legfőbb indítéka az önmegvalósítás (self-actualisation) motívuma. A kreatív személyt erős belső késztetés indítja arra, hogy a személyiségét kreatívan kibontakoztassa.
  • Guilford, J.P (1967) A kreatív személy tulajdonságait elsősorban az intellektuális képességekkel hozza összefüggésbe. Minthogy a normák, szabályok, konvenciók a kommunikáció lehetőségeit, a megismerést és reagálást szabályozzák, sőt, korlátozzák, a kreatív attitűd egyik fő jellemzője a megszokottól való elszakadás igénye, a változásra, az újszerűségre való törekvés. Alapvető motívumuk pedig a kutató-kísérletező hajlam.

A kutatási eredmények alapján az alkotó személyiséget a következő személyiségjegyekkel jellemezhetjük:

  • szellemi egészség és hatékonyság (megismerési vágy, kíváncsiság, érdeklődés, függetlenség a gondolkodásban, vélekedésben, stb.)
  • az önmegvalósítás szándéka, önkifejezési akarat
  • pozitív én-kép, magabiztosság
  • pszichológiai biztonság
  • a személyiség szabadsága, a korlátozások elleni védekezés
  • a környezet tökéletesítésre, konstruktív megváltoztatására való törekvés
  • nonkonformitás
  • a korlátozások, kötöttségek, szabályok nehezen tűrése, illetve ha ezeknek értelmét nem látja, lázad, tiltakozik ellenük.

Az alkotó megnyilvánulásnak lényegi jellemzője az, hogy a társadalom irányába hat. A kreatív ember általában jobban észreveszi a problémákat, s megkísérli megoldani azokat. Ez a szokványossal, a rutinnal ellentétes dolog, ellentétes tevékenység, és így előfordul, hogy szembekerül kényelmesebb környezetével.

Az alkotó folyamat sajátosságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fenti kreatív tulajdonságok elindítják a kreatív folyamatot, amely a személyiség belső élménye és külső tevékenysége. Az alkotó tevékenység gondolkodásbeli és cselekvésbeli területe különböztethető meg. A kreatív folyamat szakaszai a következők (Rosca, 1973, Karlavaris, 1977):

  1. Előkészület ez lényegében a probléma észrevétele. Tudatos felkészülést igényel. Van egy megoldandó kérdés, amelynek a megoldását a személy szükségesnek érzi. Ez az alkotás kezdete.
  2. Lappangás, vagy inkubáció: ebben a szakaszban a kombinációval egybekötött megoldáskeresés zajlik. Ezt kísérheti félbehagyás, felejtés is, de később a probléma újra előbukkan, feszít a megoldás igénye. Állandóan újabb és újabb kombinációk keletkeznek az eddig ismert adatokból, azok újszerű összekapcsolásaival, a probléma megoldásra.
  3. Ihlet vagy megvilágosodás szakasza: felvillan a megoldáshoz vezető ötlet, vagy maga a megoldás. Ez az alkotás csúcspontja, itt rendeződnek az ismeretek, ami homályos volt kitisztul. Ez a szakasz a megoldás megvalósítását is tartalmazza.
  4. Ellenőrzés, vagy átrendezés szakasza, ahol az ihlet szolgáltatta nyersanyag véglegessé válik, az alkotó gondolkodás kiegészíti a képzelet előző szakaszban megvalósított művét, s ha kell, módosítja az ötletet vagy a megoldást.

A kreatív produktum jellegzetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kreatív folyamatban létrejött termék értéke azzal mérhető, hogy mennyire új és értékes. A kreatív termék lehet csupán az egyén tapasztalatvilága szempontjából (szubjektíven) új. Ez a kreatív folyamat értelmezéséből is következik, ami szerint lehet belső, élményszerű, szubjektív oldala is. Így a tanulók különböző tevékenységei, produktumai is lehetnek kreatívak. Ezek szerint a kreatív termék egyre magasabb szintjeit különböztetjük meg:

  1. Kifejező kreativitás szintje, amikor a gyerek tudását, véleményét, érzésvilágát a legkülönfélébb tevékenységi formákban nyilvánítja ki: szóban, írásban, rajzban, feladatok megoldásában, játékosan, kötöttségek nélkül.
  2. Produktív kreativitás: itt megjelenik a tendencia a szabad játék korlátozására és ellenőrzésére. Az elsajátított ismeretek alkalmazásának igénye és képessége szükséges a kreatív produktum előállításához, problémamegoldáshoz.
  3. Feltaláló (inventív) kreativitás: a kitalálás és felfedezés jellemzi ezt a szintet. Legfontosabb eleme a hajlékonyság, vagyis az új és szokatlan kapcsolatok meglátása az előzőleg nem összefüggő részek között.
  4. Újító (innovatív) kreativitás A személy a meglévő produktumba újat visz, amitől az jobbá válik, vagy esetleg egészen másként, új módon old meg feladatokat, problémákat, s ez jobb, ésszerűbb, mint a régi megoldási mód.
  5. Teremtő kreativitás: az alkotás legmagasabb szintje. Alapjaiban teljesen új elv, vagy feltevés keletkezik.

Az első szint már óvodáskorban jelentkezik, és az egyén vagy tanulók egyre magasabb szintekre juthatnak el.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gergencsik E.: Kreativitás és közösség Tankönyvkiadó Bp. 1987.