Alessandro Vitelli

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alessandro Vitelli
Alessandro Vitelli portréja (1540)
Alessandro Vitelli portréja (1540)
Született1500
Città di Castello
Meghalt1554 (53-54 évesen)
Citerna
HázastársaAngela de' Rossi
GyermekeiPaolo II Vitelli
SzüleiPaolo Vitelli
A Wikimédia Commons tartalmaz Alessandro Vitelli témájú médiaállományokat.

Alessandro Vitelli [áleszándró vitêlí] (Umbria, 1500. k. – Umbria, 1554. k.) pápai condottiere (zsoldosvezér).

Élete[szerkesztés]

Perugiában született Paolo Vitelli fiaként. 1521-ben Firenzében katonáskodott, ahol 25 lovas tartozott a parancsnoksága alá. Rövid ideig az itáliai háborúban harcolt a velenceiek és a franciák ellen. 1522-ben harcolt Perugia Francesco Maria della Rovere és Camillo Orsini háborújában, ahol hírnevet szerzett magának haditetteivel, s ő lett Giulio Medicinek (a későbbi VII. Kelemen pápának a testőrparancsnoka.

1526-ban 100 lovas parancsnoka volt Emiliában, s Lombardiában is harcolt, ahol megsebesült. 1527-től a Pápai Állam területén szolgált, s kitüntette magát Firenze védelmében. 300 emberével merész kitörést tett és megfutamított 500 spanyol gyalogost, akik közül 80-an elestek, és sokakat foglyul ejtettek. Később átállt a német birodalmiak oldalára.

1529-ben csatlakozott III. Pál pápa seregéhez és még ebben az évben egy expedíciót vezetett Firenze ellen.
Több mint tíz évig harcolt Észak-Itáliában és számos győzelmet aratott.

1542-ben a pápa Magyarországra küldte, hogy csatlakozzon a Buda visszafoglalására vonuló sereghez. A keresztény sereget II. Joachim brandenburgi választófejedelem vezette, de nem volt semmilyen tapasztalata a hadakozásban. Vitelli volt az egyetlen aki érdemleges haditetteket hajtott végre Pest alatt, nem egy esetben túlerőben levő török csapatokkal kellett, hogy megmérkőzzön egymaga. Minden elszánt küzdelme ellenére a keresztény sereg két hét után visszavonult.

1542–43-ban Alessandro Vitelli[1] és Filippo Tornielli Esztergomban a ma is látható ó-olasz típusú „Malom-bástyát” építtette.[2] Ezután Vitelli hazament Itáliába.

1546-ban Németországban harcolt a schmalkaldeni háborúban. A nördlingeni ütközetben gyalogságsával merész támadást hajtott végre a protestáns sereg ellen. Ulm környékén többek között harcolt Giambattista Castaldo császári tábornokkal, a későbbi magyarországi főparancsnokkal együtt is.
1551-ben a franciák ellen harcolt, s részt vett Termes ostromában.

1552-ben Toszkánában harcolt és több várat is elfoglalt.

Két évvel később szülőhelyén meghalt.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. MRT V. Bp. 1979. 119. old.
  2. Note biografiche di Capitani di Guerra e di Condottieri di Ventura operanti in Italia nel 1330–1550.