A zsidókhoz írt levél
| Újszövetség |
|---|
A Zsidókhoz írt levél (Héber levél) az Újszövetségbe kanonizált levél. A szerző és a címzettek "személyéről" a kutatók nem jutottak megegyezésre. A levél utolsó részének végén viszont Timóteusra vonatkozó információt találunk, akiről pedig tudható, hogy Pál apostol munkatársa volt. (Ld. Apcsel. 16.1-3)
A szerző
Csak találgatások állnak rendelkezésre a levél szerzőjének megállapításában.
Pál apostol leveleihez sorolták, megoszlanak azonban a vélemények, hogy valóban tőle származik-e, vagy Pál egyik követőjétől. A mai kutatók zöme nem Pált tartja szerzőnek,[1] hanem egy ismeretlen, a páli teológia hatása alatt álló írót. A 2. és 4. évszázad között nem tartották a kanonikus Szentírás részének sem.
Alexandriai Kelemen szerint ugyan Pál írta, csak Lukács fordította görögre. A 3. évszázadban Órigenész felvetette, hogy talán nem az apostol a szerző, és megjegyezte: "Csak Isten tudja valójában ki írta ezt a levelet". Azt is felfedezni vélte, hogy aki írta, emlékezetből idézte az apostolt. Tertullianus szerint Barnabás lehetett a szerző. Luther Márton éppen a szónokiasság miatt az alexandriai Apollóra gyanakodott.
Akik nem tartják közvetlenül Pál apostol levelének ma sem, azok hiányolják a bevezetésben a szokásos bemutatkozást, továbbá a stílust előkelőnek és szónokiasnak látják, és ezért nem levélnek, hanem prédikációnak tartják. Maga a tanítás is benne másképp van előadva, mint Pál leveleiben megszokott. [2] A mai kutatók hajlanak arra, hogy a páli iskolából, hellenista kultúrkörből írta valaki ezt a levelet, az 1. század végén.
Akik szorosan Pálhoz kapcsolják, hivatkoznak a jelképes beszédre, a célzások azonosságaira, melyek a többi - Pál apostol által írt - levél jellemzői. E szerint Pál Itáliában, Rómában volt (Zsid 13,24; 10,34), talán 67 körül, így Pál halála előtt keletkezett.
1931-ben találtak egy tekercseket amit Chester Beattynak neveztek el. A kettes számú tekercs nyolcvan lapot tartalmaz, Pál leveleinek gyűjteménye, közöttük ez is.
A levél címzettjeiről is megoszlanak a vélemények: Palesztinában, száműzött zsidó keresztényeknek szólhatott, de nem tudni, hogy pontosan hol.
Szerkezete
- 1-2. Jézus nagyobb, mint az angyalok.
- 3-7. Jézus és Mózes. Melkisédek és Áron.
- 8. és 9. fejezet
- 10. Felszólítás szorgalomra és hűségre.
- 11. A hit.
- 12. Felszólítások és figyelmeztetések.
- 13. Tisztesség, házasság szeretet.
Tartalmi összefoglaló
Az Ószövetséget hasonlítja össze a mindenek felett lévő Krisztus dicsőségével. Az állításokat többek között a zsoltárok könyve vett idézetekkel támasztja alá. Azt tanítja a szerző, hogy Isten új szövetséget kötött az emberekkel Jézus Krisztusban. E szövetség lényege, hogy Jézus Krisztus, a Messiás kereszthalálával megváltotta az emberiséget az eredendő bűntől, ezért aki hisz benne és követi az Ő tanításait, annak megadatik az örök élet. Ez az új szövetség meghaladja azt, amit Mózes közvetítésével kötött Isten a kivonulás idején. (Lásd 8. és 9. fejezet.)
Jegyzetek
- ↑ Fonck, Leopold. "Epistle to the Hebrews." The Catholic Encyclopedia. Vol. 7. New York: Robert Appleton Company, 1910. Web: 30 Dec. 2009.
- ↑ Biblia - kommentár, Szent István Társulat, 1982
Források
- Farkasfalvy Dénes: Bevezetés az újszövetségi Szentírás könyveihez. Szent István Társulat, Budapest [1994] ISBN 963-360-769-8
- Zsidókhoz irt levél, krisztus.ro
- George W. MacRae, S.J.: A zsidókhoz írt levél, pavogy.web.elte.hu
- SPE SALVI KEZDETŰ ENCIKLIKÁJA, XVI. Benedek Pápa, vatican.va
- Kommentár, biblia-társulat.hu
