A Zsigmond király elleni összeesküvés és fogsága 1401-ben
| A Zsigmond király elleni összeesküvés és fogsága 1401-ben | |||
 | |||
| Dátum | 1401. április 28. | ||
| Helyszín | Buda | ||
| Casus belli | Zsigmond II. Ulászló-ellenes lengyel házassági terve Piast Margittal | ||
| Eredmény | Garai–Cillei liga Zsigmond visszatérése a hatalomba és eljegyzése, majd házassága Cillei Borbálával | ||
| Harcoló felek | |||
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz A Zsigmond király elleni összeesküvés és fogsága 1401-ben témájú médiaállományokat. | |||
A Zsigmond király elleni összeesküvés és fogsága 1401-ben az a palotaforradalom, amelynek során 1401. április 28-án a budai palotában foglyul ejtették a királyt a fellázadt főurak, és felfüggesztették uralkodói jogainak gyakorlását.
Előzményei[szerkesztés]
Mária magyar királynő halála (1395) után Zsigmond király két sikertelen kísérletet követően, hogy egyrészt II. Fülöp burgundi herceg egyik lányát feleségül vegye,[1] másrészt, hogy a későbbi II. Johanna nápolyi királynőnek, II. (Kis) Károly lányának a kezét elnyerje, ami viszont a nápolyi párt ellenállásán hiúsult meg, fordult a sziléziai Margit hercegnő felé. Zsigmond ekkor ismerkedett meg a hercegnővel, és rögtön el is jegyezte őt 1396. május 11-én a boroszlói érsek közreműködésével, de az eljegyzést ebben az időben még titokban tartották. A menyasszony ekkor még visszatért Briegbe, ahol jövendő királynéi szerepére készítették fel, és a hozományát igyekezett előteremteni az apja, aki azonban hamarosan, 1399-ben meghalt, és ettől kezdve bátyjai gyámsága alá került.[2] 1401-ben Zsigmond hű lengyelét, Stiborici Stibor erdélyi vajdát küldte a menyasszonyáért, hogy hozza Magyarországra, az esküvőre. A követ húsvét előtt el is indult az aráért, Magyarországon azonban a további események meghiúsították ezt a házasságot.
Az összeesküvés[szerkesztés]
Zsigmond kicsapongó és pazarló életmódja, különösen pedig a köréje sereglett idegen kalandorok részére tett bőkezű adományozásai egyre fokozták az elégedetlenséget [3] és 1401. április 28-án a Kanizsai-liga, a fellázadt főurak, Kanizsai János esztergomi érsek, Ludányi Tamás egri püspök, Bebek Imre vránai perjel és Bebek Detre nádor vezetésével a budai palotában foglyul ejtették Luxemburgi Zsigmond királyt, és felfüggesztették uralkodói jogainak gyakorlásában.[4] A Szent Korona nevében kancellári címmel az országtanács vezetőjeként kormányoztak. II. Jagelló Ulászló lengyel királynak ajánlották fel a magyar koronát, de az nem fogadta el.
Miután nem jutottak egységre a király személyét illetően, a Garai-liga a király mellett lépett fel, Garay a saját várába, Siklósra szállította Zsigmondot, ahol szövetséget kötött vele. Garai Miklós nádor ezután kiengedte a királyt a fogságból. Az általa vezetett Garay- vagy más néven Siklósi-liga, mint főúri szövetség megmentette Luxembourgi Zsigmond királyságát. Kanizsai László tovább szervezkedett a király ellen és csatlakozott a Nápolyi Lászlót királlyá választó főúr újabb ellenzéki szervezkedéshez, akit 1403. augusztus 5-én Zárában királlyá koronáztak. De elbukott ez az ellenzéki szervezkedés is.
Utóhatásai[szerkesztés]
A háttéralkuk következtében, amelyekben Garai Miklós és Cillei Hermann tevékenyen részt vett, végül a király ejtette ezt a házassági tervét Margit hercegnővel, amiben bizonyára szerepet játszott az is, hogy a gazdag Szilézia és Magyarország jövőbeli szoros kapcsolata Csehország támogatásával fenyegetést jelentett II. Ulászló lengyel király számára, így a Cillei Annát eljegyző lengyel királyt mint potenciális trónkövetelőt sikerült semlegesíteni egy másik Cillei lány, Cillei Borbála eljegyzésével. Briegi Margitból így csak hajszál híján múlt, hogy nem lett magyar királyné.[5]
Irodalmi megjelenésen[szerkesztés]
Tuster Jolán Mária A siklósi vár foglya c. regénye ezt az eseményt taglalja.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ II. Fülöp Luxemburgi Bona francia trónörökösné és cseh királyi hercegnő fiaként Zsigmond király elsőfokú unokatestvére volt, hiszen mind a burgundi herceg, mind pedig Zsigmond I. (Luxemburgi) János cseh király unokái voltak.
- ↑ L. Szilágyi (1895).
- ↑ Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai
- ↑ Zsigmond visegrádi fogsága, 1401. ápr. 28.. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2021. október 25.)
- ↑ Vö. Wertner (1889), Szilágyi (1895) és Mályusz (1984).
Források[szerkesztés]
- Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon 1387–1437, Gondolat, Budapest, 1984
- Ráth Károly: A magyar királyok hadjáratai, utazásai és tartózkodási helyei, Győr, nyomtatott Sauervein Gézánál, 1861
- Schönherr Gyula. Az Anjou-ház örökösei, In: Szilágyi Sándor (szerk.): A magyar nemzet története III. kötet (magyar nyelven), Budapest: Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat, 385–630. o. (1895). Hozzáférés ideje: 2019. július 12.
- Solymosi László (szerk.): Magyarország történeti kronológiája I. A kezdetektől 1526-ig, (főszerk.: Benda Kálmán), Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981
- Szalay József–Baróti Lajos. A magyar nemzet története (magyar nyelven). Budapest: Lampel Róbert: Wodianer (1895–1898). Hozzáférés ideje: 2019. július 12.
- Wertner Mór. „Zsigmond király egy ismeretlen házassági összeköttetéséről” (magyar nyelven). Századok 1889 (23), 772–776. o. (Hozzáférés: 2019. július 12.)
- Zsigmond visegrádi fogsága, In: Magyar katolikus lexikon XV. (Veszp–Zs). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2010.
További információk[szerkesztés]
- Tuster Jolán Mária: A siklósi vár foglya, Palladis Rt., Budapest, 1942
