76 mm-es 1936 mintájú hadosztály-ágyú (F–22)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
76 mm-es 1936 mintájú hadosztály-ágyú (F–22)
F-22-1.JPG
76 mm-es 1936 mintájú hadosztály-ágyú a szentpétervári tüzérségi múzeumban kiállítva
Gyártási adatok
Típus tábori ágyú
Ország  Szovjetunió
Tervező a V.G. Grabin vezette 92-es számú üzem tervezőirodája
Alkalmazás
Használó ország

 Szovjetunió
 Finnország
 Harmadik Birodalom

 Románia
Háborús alkalmazás Szovjet–japán határkonfliktusok, Téli háború, második világháború
Műszaki adatok
Űrméret 76,2 mm
Lőszer 76,2×385 mm R
Tömeg harc közben: 1,62 t
vontatás közben: 2,82 t
Fegyver hossza 7120 mm
Csőhossz 3890 mm
Gyakorlati tűzgyorsaság 15 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség 710 m/s
Max. lőtávolság 14 000 m
Oldalirányzás 60°
Magassági irányzás mínusz 5° plusz 75°

A 76 mm-es 1936 mintájú hadosztály-ágyú (F–22) (oroszul:76-мм дивизионная пушка образца 1936 года (Ф-22)) egy szovjet tüzérségi eszköz volt, melyet 1936-ban rendszeresítettek a Vörös Hadseregben. A löveget bevetették a szovjet-japán háborúban a Távol-Keleten, a téli háborúban és a második világháborúban is. A világháború alatt a Wehrmacht sok F–22-est zsákmányolt, majd modernizálásuk után eredeti gazdáik ellen használta őket.

Leírás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az F–22 fél-univerzális löveg volt; hadosztály-lövegként és - bizonyos mértékig - légvédelmi lövegként is lehetett használni. Lövegtalpai szétterpeszthetőek, acélkerekeit gumiabronccsal látták el. Závárzata félautomata, függőlegesen mozgó, csúszó lövegzár; a hátrasikló mechanizmus egy hidraulikus fékből és egy hidropneumatikus helyretolóból állt. Az irányzékok és a lövegcső emelőkarjai a cső két oldalán találhatóak. A töltényűr a szabványos 1900-as mintájú lövedékekhez készült, így a löveghez használhatták a korábban kifejlesztett 76,2 mm-es hadosztály-lövegek lövedékeit is.

Fejlesztés és sorozatgyártás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

F–22 a Helsinki Finn Katonia Múzeum külső területén kiállítva.
F–22 a finn Hämeenlinna tüzérségi múzeumban.

Az 1930-as évek elején a Vörös Hadsereg parancsnoksága fontolóra vette egy univerzális löveg kifejlesztését - egy olyan lövegét, amely használható tábori ágyúnak és légvédelmi lövegnek egyaránt. Mihail Nyikolajevics Tuhacsevszkij, aki a hadianyagügyi osztály vezetője volt 1931 és 1934 között, parancsba adta univerzális (360°-os oldalirányzással) és fél-univerzális lövegek fejlesztését.

Más tüzérségi eszközöket tervező irodák mellett a lövegeket a Krasznyij Putilovec üzem tervezőirodájában (L–1 és L–2 univerzális lövegek), a 8-as számú üzem tervezőirodájában (25K, 31K és 32K fél-univerzális lövegek) és a GKB–38 irodában (A–52 univerzális és A–51 fél-univerzális lövegek) tervezték. A GKB–38-ast 1933-ban bezárták, Vaszilij Gavrilovics Grabin, az A–51-es löveget tervező csapat főtervezője, az új Novoje Szormovo (92-es számú) üzem tervezőirodájának vezetője lett. 1934-ben az A–51-est, melyet az F–20 jelöléssel láttak el, befejezték, de Grabin nem volt megelégedve az eredménnyel, így egy új lövegen, az F–22-n kezdett dolgozni.

1935 áprilisában három prototípus készült el az F–22-ből, ebből kettő szétterpeszthető lövegtalppal. Az összes prototípust ellátták csőszájfékkel, töltényűrjüket pedig meghosszabbították az új kísérleti lövedékekhez (súly 7,1 kg, csőtorkolati sebesség 710 m/s, maximális lőtávolság 14 060 méter). A gyári próbákat május 8-án kezdték; június 9-én a Moszkvához közeli Szofrinszki lőtérre szállították a prototípusokat. Június 14-én más tüzérségi eszközök mellett bemutatták a prototípusokat az ország vezetősége, köztük Sztálin előtt. Az F–22 jó benyomást keltett, majd csapatpróbára küldték, amely december 16-án fejeződött be. 1935 júliusában a gyárat 10 darab löveg legyártásával bízták meg. 1936 márciusában négy löveget átadtak a Vörös Hadseregnek tesztelésre, amely április 22-ig folytatódott. Néhány hiányosság ellenére 1936 május 11-én a löveget 76 mm-es 1936 mintájú hadosztály-ágyú (F–22) (oroszul:76-мм дивизионная пушка образца 1936 года (Ф–22)) jelöléssel hadrendbe állították. A végleges típusról hiányzott a csőszájfék (amely - a hadsereg szerint - túl sok port ver fel, felfedve ezzel a löveg pozícióját) és átkalibrálták az 1900-as mintájú lövedékek használatára.

Az F–22 ágyút két üzemben gyártották, a 92-es számúban és a Kirov üzemben. A gyártás lassan folyt a régebbi lövegekhez képest sokkal kifinomultabb konstrukció miatt, illetve a tervezési hibák kijavítása miatt. 1936-ban mindössze 10 darabot gyártottak, 1937-ban 417-et, 1938-ban 1002-t, 1939-ben 1503-at. Ezután a gyártást egy új löveg, a 76 mm-es 1939 mintájú hadosztály-ágyú (USZV) hadrendbe állítása miatt leállították.

Szervezés és alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vörös Hadsereg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1939-es szervezési feljegyzések szerint minden lövész-hadosztály alá két tüzérségi ezredet osztottak - egy könnyű ezredet (egy 76 mm-es ágyúkból álló zászlóalj három üteggel, ütegenként négy löveggel; két vegyes zászlóalj, amely esetén egy 76-mm-es lövegekkel felszerelt ütegből és két 122 mm-es tarackokkal felszerelt ütegből állt) és egy tarack ezredet, összesen 20 darab 76 mm-es löveggel hadosztályonként. 1940 júniusában a 76 mm-es lövegekkel felszerelt zászlóaljakat leváltották, így mindössze 8 löveg maradt. 1942 márciusában egy harmadik vegyes zászlóaljat (egy 76 mm-es lövegekkel felszerelt és egy 122 mm-es tarackokkal felszerelt üteggel) hozzáadtak az előzőekhez, így a 76 mm-es lövegek száma 12 darabra nőtt.

A gépesített hadosztályok két vegyes zászlóaljjal rendelkeztek (egy 76-mm-es lövegekkel felszerelt üteg és két 122 mm-es tarackokkal felszerelt üteg), összesen 8 darab 76 mm-es löveggel. A lovashadosztályok 1941 augusztusáig szintén rendelkeztek 8 darab 76 mm-es löveggel, ezt követően a tüzérségi hadosztályt megszüntették.

Az F–22 lövegeket páncéltörő tüzérségi dandárok (24 darab) is használták, 1942-től a harckocsivadász dandárok 16 löveggel, a könnyű tüzérségi dandárok 60-72 löveggel rendelkeztek.

Az F–22 lövegeket az 1938-as haszan-tavi csata folyamán már bevetették. A fegyvereket a téli háborúban is alkalmazták. 1941 június 1-jén a Vörös Hadsereg 2844 darab F–22 löveggel rendelkezett. Sokat elveszítettek de néhány hadrendben maradt a világháború végéig. Például két tüzérségi ezred (40 darab löveggel) részt vett a kurszki csatában. Főleg tábori lövegként, néha páncéltörő lövegként használták, de soha nem vetették be repülőgépek ellen.

Egyéb üzemeltetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

7,62 cm PaK 36(r) a Base Borden Military Museum-ban.

1941-42-ben a Wehrmacht százával zsákmányolt F–22 lövegeket. Eredetileg tábori lövegként rendszeresítették 7,62 cm Feldkanone 296(r) jelöléssel. Az 1941-es év végén úgy döntöttek, hogy páncéltörő löveget építenek a fegyverből, amely a 7,62 cm Panzerabwehrkanone 36(r) jelöléssel került a csapatokhoz. A módosítások között szerepelt az újrahuzagolás nagyobb lőszerre, a módosított hátrasikló rendszer, a kezelőkarok a lövegcső bal oldalára helyezése. A magassági irányzás lehetőségét korlátozták, a lövegek nagy részét ellátták csőszájfékkel. Új típusú lőszert gyártottak a löveghez. A PaK 36(r) 1942 tavaszán került a csatatérre. 560 darabot építettek át, néhányat közülük a Marder II és Marder III páncélvadászok felfegyverzésére használtak. Kilenc F–22 löveget eredeti kialakításukban Sd.Kfz. 6 féllánctalpas vontatókra helyeztek, jelölésük Sd.Kfz. 6 mit 7,62 cm Feldkanone 36(r) lett.

Romániában néhány zsákmányolt F–22 löveget T–60 könnyű harckocsik alvázára építettek, ezzel létrehozva a TACAM T–60 önjáró löveget. A típusból 30 darab készült.

A finn hadsereg 29 löveget zsákmányolt, majd további 47 darabot vásárolt Németországtól a második világháború alatt. A lövegeket 76 K 36 jelöléssel rendszeresítették. 1960-ig aktív szolgálatban voltak, az 1990-es évekik pedig raktárkészleten tárolták őket.

Összegzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ötlet, miszerint létrehoznak egy 76 mm-es hadosztály-ágyút légvédelmi képességekkel, zsákutcának számított a következő okok miatt:

  • Egy légvédelmi lövegnek erős ballisztikára és 360°-os oldalirányzásra van szüksége, amely a löveget szükségtelenül méretessé és drágává teszi hadosztály-lövegként.
  • A frontvonalbeli légvédelmi lövegek fő feladata a zuhanóbombázók és az alacsonyan repülő gépek elleni védelem, amely célra a kis űrméretű gépágyúk sokkal inkább alkalmasak, mint egy 76 mm-es löveg.

Az F–22 tervezéséből adódóan egy gyenge teljesítményű légvédelmi löveg és egy közepes méretű tábori löveg lett. Nem volt körbeforgatható, csőtorkolati sebessége alulmúlta még a régi 76 mm-es 1915/1928 mintájú légvédelmi löveget is, melynek sebessége 730 m/s volt. A závárzat automata mechanizmusa 60°-os magassági szögtartomány felett nem működött, így csökkent a tűzgyorsasága. Kezdeti vizsgálódás után a Vörös Hadsereg felhagyott az F–22 légvédelmi lövegként való alkalmazásával - a löveget soha nem látták el légvédelmi lövedékekkel és a feladatkörhöz szükséges irányzékokkal. Feljegyzések sincsenek arról, hogy a löveget légvédelmi célra alkalmazták volna. Hadosztály-lövegként, az F–22 szintúgy rendelkezett hátrányokkal. Igen nagy és nehéz volt, ami csökkentette mozgathatóságát. Páncéltörő fegyverként való alkalmazását nehezítette, hogy az irányzékokat és kezelőkarokat a lövegcső különböző oldalain helyezték el. Gyártása nehéz volt, maga a fegyver pedig megbízhatatlan. A 76 mm-es 1902/30 mintájú hadosztály-ágyúhoz képest lőtávolsága és páncélátütőképessége jobb volt, de nem jelentősen.

Megjegyzendő, hogy a német leszármazottja, a 7,62 cm PaK 36(r) igen jól bevált a páncéltörő feladatkörben.

Lőszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendelkezésre álló lőszertípusok
Típus Modell Súly, kg Töltetsúly, g Csőtorkolati sebesség, m/s Lőtávolság, m
Páncéltörő lövedékek
APHE-T BR–350A 6,3 155 690 7000
APHE-T BR–350B 6,5 119 690 7000
AP-T BR–350BSP 6,5 - 690 7000
Köztes kaliber (1943 áprilisától) BR–354P 3,02 - 500
Kumultatív (1943 májusától) BP–350A 5,28 623
Nagy rombolóerejű és repesz-romboló lövedékek
Robbanórepesz, acél OF–350 6,2 710 706 13 630
Repesz, acélos vas O–350A 6,21 540 706 13 630
Robbanórepesz OF–350V 6,2
Robbanórepesz, kis mennyiségben OF–363 7,1 710 14 000
Nagy rombolóerejű, acél, régi orosz F–354 6,41 785 706 13 200
Nagy rombolóerejű, acél, régi orosz F–354M 6,1 815
Nagy rombolóerejű, acél, régi francia F–354F 6,41 785
Srapnel lövedékek
Srapnel 22 sec/D csővel Sh–354 6,5 85 (260 golyóval) 652 6000
Srapnel T–6 csővel Sh–354T 6,66 85 (250 golyóval) 645 9000
Srapnel Sh–354G 6,58 85
Srapnel Sh–361 6,61 - 692 8600
Kartács lövedékek
Kartács lövedék Sh–350 549 golyó 200
Füst lövedékek
Füst D–350 6,45 80 TNT + 505 sárga foszfor
Füst, acélos vas D–350S 6,45 66 TNT + 380 sárga foszfor
Gyújtólövedékek
Gyújtólövedék, acél Z–350 6,24 240 705 9600
Gyújtólövedék Z–354 (3890 terv) 6,5 (6,66) 240
Gyújtólövedék Z–354 4,65 240
Egyéb lövedékek
Vegyi-repesz OH–350 6,25 706 13 630
 
Páncélátütő táblázat
BR–350A páncéltörő lövedék
Távolság, m 60°-os becsapódási szög, mm 90°-os becsapódási szög, mm
100 67 82
500 61 75
1000 55 67
1500 49 60
Ezek az adatok szovjet páncélátütő mérések eredményei.
Nem közvetlenül összehasonlíthatóak a nyugati adatokkal.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 76 mm-es 1936 mintájú hadosztály-ágyú (F–22) témájú médiaállományokat.
  • Shirokorad A. B. - The genius of the Soviet Artillery: The triumph and the tragedy of V. Grabin, M. AST, 2002 (А.Б.Широкорад. Гений советской артиллерии: триумф и трагедия В.Грабина. - М.,ООО Издательство АСТ, 2002., ISBN 5-17-013066-X)
  • Shirokorad A. B. - The God of War of the Third Reich - M. AST, 2002 (Широкорад А. Б. Бог войны Третьего рейха. — М.,ООО Издательство АСТ, 2002., ISBN 5-17-015302-3)
  • Ivanov A. - Artillery of the USSR in Second World War - SPb Neva, 2003 (Иванов А. Артиллерия СССР во Второй Мировой войне. — СПб., Издательский дом «Нева», 2003., ISBN 5-7654-2731-6)
  • Shunkov V. N. - The Weapons of the Red Army, Mn. Harvest, 1999 (Шунков В. Н. - Оружие Красной Армии. — Мн.: Харвест, 1999., ISBN 985-433-469-4)
  • Artillery - M. Voenizdat MoD USSR, 1953 (Артиллерия \ под общ. ред. маршала артиллерии Чистякова М. Н.- М.:Воениздат МО СССР, 1953.)
  • Yefimov M.G. - A Course of Artillery Shells - M.-L. Oborongiz PCoD USSR, 1939 (Ефимов М. Г. Курс артиллерийских снарядов. - М.-Л.: Оборонгиз НКО СССР, 1939)
  • Kozlovskiy D.E. - Artillery Equipment - M. Oborongiz PCoD USSR, 1939 (Козловский Д. Е. Материальная часть артиллерии. - М.: Оборонгиз НКО СССР, 1939)
  • Collection of the Artillery Museum Materials, No. IV - P.-L. AIM, 1959 (Сборник исследований и материалов Артиллерийского исторического музея. Выпуск IV. \ под ред. полк. Ермошина И. П.-Л.: АИМ, 1959)
  • Nikolaev A. B. - Battalion Artillery - M. Oborongiz PCoD USSR, 1937 (Николаев А. Б. Батальонная артиллерия. - М..: Оборонгиз НКО СССР, 1937)
  • 76-mm gun model 1942 Service Manual (Руководство службы 76-мм пушки обр. 1942 г.)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]