Óriásvarangy

Óriásvarangy
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Kétéltűek (Amphibia) Rend: Békák (Anura) Család: Varangyfélék (Bufonidae) Nem: Bufo Faj: B. marinus
Tudományos név
Bufo marinus (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Agavarangy
Elterjedés
kék – ahol őshonos, piros – ahol betelepítették
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Óriásvarangy témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Óriásvarangy témájú médiaállományokat.

A óriásvarangy más néven agavarangy (Bufo marinus) a varangyfélék (Bufonidae) családjának Bufo nemébe tartozó faj.

Előfordulása

Tartósított kifejlett óriásvarangy a londoni Grant Museum of Zoology-ban

Texas állam déli részén, valamint Közép- és Dél-Amerikában őshonos, trópusi erdőkben és szavannákon élő kétéltűfaj. Betelepítették Ausztráliára, a Melanéz-szigetekre, a Karib-szigetekre, Floridára, a Fülöp-szigetekre és a Hawaii-szigetekre. A szándékos betelepítés oka az óriásvarangy felhasználása az ültetvényekben kárt tevő nádbogár ellen, ez azonban visszájára fordult. Ausztrália keleti partvidékén már tűrhetetlen mértékben elszaporodtak, mérgező bőrük miatt elpusztulnak a rájuk vadászó állatok. Újabban húsevő hangyákat alkalmaznak a tudósok, hogy gátat szabjanak az óriásvarangyok terjeszkedésének Ausztráliában.

Megjelenése

A faj névadó jellemzője, a tekintélyes méretéről, hossza 25 cm. A színe barna. A fültőmirigyeinek mérgező váladékával egész testét gondosan bekeni, ez védelmet nyújt a ragadozók ellen. Az Ausztráliába betelepített agavarangyok lábai egyre hosszabbak, kimutatták a kutatók.

Életmódja

Éjszaka és sötétedéskor aktív. A sűrű növényzetben rejtőzve bármely állatra rátámad leshelyéről, ami belefér hatalmas szájába: rovarlárvák, puhatestűek, békák, madarak, sőt még kisebb rágcsálókat sem veti meg. Természetes élőhelyén az óriásvarangynak sok természetes ellensége van, jöhet a Sakáre-kajmán (Caiman latirostris), a Leptodeira annulata, az elektromos angolna (Electrophorus electricus), valamennyi harcsafaj, az íbiszfélék és az oposszumok. Ezen területeken, ahol betelepítették, ott a ragadozói a nyílfarkú kánya (Haliastur sphenurus), a sárgahasú úszópatkány (Hydromys chrysogaster), a házi patkány (Rattus rattus) és a szalagos varánusz (Varanus salvator). Feljegyzések vannak arról, hogy bagolyfecske (Podargus strigoides) és óriás-bagolyfecske (Podargus papuensis) agavarangyokat fogyasztottak el.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 27.)
• Index
• Háziállat.hu

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Cane toad című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.