Óriásvarangy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Óriásvarangy
Bufo marinus from Australia.JPG
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Család: Varangyfélék (Bufonidae)
Nem: Bufo
Faj: B. marinus
Tudományos név
Bufo marinus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák

Agavarangy

Elterjedés
kék – ahol őshonos, piros – ahol betelepítettékkék – ahol őshonos, piros – ahol betelepítették
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Óriásvarangy témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Óriásvarangy témájú kategóriát.

A óriásvarangy más néven agavarangy (Bufo marinus) a varangyfélék (Bufonidae) családjának Bufo nemébe tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartósított kifejlett óriásvarangy a londoni Grant Museum of Zoology-ban

Texas állam déli részén, valamint Közép- és Dél-Amerikában őshonos, trópusi erdőkben és szavannákon élő kétéltűfaj. Betelepítették Ausztráliára, a Melanéz-szigetekre, a Karib-szigetekre, Floridára, a Fülöp-szigetekre és a Hawaii-szigetekre. A szándékos betelepítés oka az óriásvarangy felhasználása az ültetvényekben kárt tevő nádbogár ellen, ez azonban visszájára fordult. Ausztrália keleti partvidékén már tűrhetetlen mértékben elszaporodtak, mérgező bőrük miatt elpusztulnak a rájuk vadászó állatok. Újabban húsevő hangyákat alkalmaznak a tudósok, hogy gátat szabjanak az óriásvarangyok terjeszkedésének Ausztráliában.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj névadó jellemzője a tekintélyes mérete, hossza 10-23 cm. A színe barna. A fültőmirigyeinek mérgező váladékával egész testét gondosan bekeni, ez védelmet nyújt a ragadozók ellen. Az Ausztráliába betelepített agavarangyok lábai egyre hosszabbak, ahogy kimutatták a kutatók.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éjszaka és sötétedéskor aktív. A sűrű növényzetben rejtőzve bármely állatra rátámad leshelyéről, ami belefér hatalmas szájába: rovarlárvák, puhatestűek, békák, madarak, sőt még kisebb rágcsálókat sem veti meg. Természetes élőhelyén az óriásvarangynak sok természetes ellensége van, jöhet a Sakáre-kajmán (Caiman latirostris), a Leptodeira annulata, az elektromos angolna (Electrophorus electricus), valamennyi harcsafaj, az íbiszfélék és az oposszumok. Ezen területeken, ahol betelepítették, ott a ragadozói a nyílfarkú kánya (Haliastur sphenurus), a sárgahasú úszópatkány (Hydromys chrysogaster), a házi patkány (Rattus rattus) és a szalagos varánusz (Varanus salvator). Feljegyzések vannak arról, hogy bagolyfecske (Podargus strigoides) és óriás-bagolyfecske (Podargus papuensis) agavarangyokat fogyasztottak el.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Cane toad című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.