Bagolyfecske

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Bagolyfecske
Tawny frogmouth wholebody444.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lappantyúalakúak (Caprimulgiformes)
Család: Bagolyfecskefélék (Podargidae)
Nem: Podargus
Faj: P. strigoides
Tudományos név
Podargus strigoides
Latham, 1801
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Bagolyfecske témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bagolyfecske témájú kategóriát.

Bagolyfecske és két fiókája

A bagolyfecske vagy más néven közönséges bagolyfecske (Podargus strigoides) a lappantyúalakúak rendjébe, ezen belül a bagolyfecskefélék (Podargidae) családjába tartozó, bagolyszerű, de inkább a Magyarországon előforduló lappantyúval közelebbi rokonságban álló, éjszakai madár.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bagolyfecske Ausztrália, Tasmania és Új-Guinea déli régiójának szárazabb, ritkásabb szubtrópusi és trópusi erdőségeiben élő, meglehetősen gyakori állandó madár.

Mivel főleg rovarokkal táplálkozik, betelepítették a Fidzsi-szigetekre is, feltehetőleg, hogy segítsen megritkítani a rovarkártevőket a cukornádültetvényeken.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Podargus strigoides brachypterus
  • Podargus strigoides lilae
  • Podargus strigoides phalaenoides
  • Podargus strigoides strigoides

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bagolyfecske alapszíne ezüstös szürke, amit számos sötétebb és vöröses folt, petty és csík tarkít. A hasi rész világosabb alapszínű. A széles, nehéz csőr olajzöldes-feketés. A tollazat teljes mértékben rejtőszínű, ennek révén a fatörzsekhez hasonló madár tökéletesen beolvad környezetébe. Egyedül nagy, sárga szemei árhulatják el nappali hollétét.

A bagolyfecske testhossza 35–50 centiméter – élőhelyének északi vidékén kisebb – tömege pedig körülbelül 0,5 kilogramm.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem csak kinézete, hanem éjszakai életmódja is a baglyokhoz teszi hasonlóvá ezt a fajt. Igaz, ez utóbbiaktól eltérő vadászstratégiát alkalmaz: egy helyben ül mozdulatlanul egy faágon, és amikor alkalmas közelségbe kerül egy ízeltlábú vagy puhatestű, esetleg hüllő vagy rágcsáló, ráveti magát a talajon mászó áldozatra. Olykor a levegőben is üldözi a repülő zsákmányt.

A bagolyfecskék magányosan vagy kis csoportokban élik életüket. Nappal fejüket előre meresztve, árulkodó szemüket behunyva, gyakran az ágra fekve mozdulatlanul pihennek, ami kiváló védettséget biztosít a ragadozókkal szemben. Alapvetően monoton, zengő „um-um-um” hangokat adnak ki, de néha morognak vagy sziszegnek is.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bagolyfecskék. A bal oldali madár rejtőzködő helyzetben

Az egész életében monogám bagolyfecske főleg augusztustól decemberig szaporodik, bár szárazabb helyeken megfigyelhető az idomulás az esős évszakhoz. Az évi zömmel egy fészekalj két-három tojásból áll, amelyeken egy ágvillában gallyakból összerótt, több éven keresztül is használt fészekben mindkét szülő kotlik. A költés 28–32 napig tart, majd megközelítőleg ennyi idő, amíg a fiókák kirepülnek.

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bagolyfecske nem számít ritka fajnak, és bár átfogó felmérések még nem készültek, és a példányszámcsökkenés is bizonyos, ez nem üti meg azt a mértéket, hogy a Természetvédelmi Világszövetség veszélyeztetetté nyilvánítsa.

Rokonai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bagolyfecskefélék Indiától a Salamon-szigetekig elterjedt családja két nemre oszlik, a 10 fajt számláló Batrachostomus és a 3 fajt magában foglaló Podagrus genusra. Ez utóbbiba a bagolyfecske mellett még két rokona tartozik, a márványos (Podargus ocellatus) és az óriás bagolyfecske (Podargus papuensis). Mindkét faj Ausztrália és Új-Guinea vidékén fordul elő, de jóval kisebb számban és területen közeli rokonuknál.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]