Éneklő homok

Az éneklő homok, fütyülő homok vagy az úgynevezett ugató homok, olyan homok, amely hangokat ad ki. A hang keletkezésének oka lehet a homokdűnék felett süvítő szél vagy a homokon való sétálás. Bizonyos feltételeknek egyszerre kell teljesülniük ahhoz, hogy létrejöjjön az éneklő homok. Ezek a következők:

1. A homokszemek formája kereknek kell lennie és az átmérője pedig 0,1 és 0,5 mm közöttinek kell lennie.
2. A homoknak Szilícium-dioxidot kell tartalmaznia
3. A homoknak egy bizonyos nedvességi szinten kell lennie

A leggyakoribb hang, amit ezek a homokok kibocsátanak, az a 450 Hz-es frekvenciához van közel.

Különböző elméletek vannak az éneklő homok mechanizmusára. Az egyik azt mondja, hogy a hang frekvenciája függ a nyírósebességtől. A másik elmélet azt hangoztatja, hogy a rezgések frekvenciája szorosan összefügg a felszínen található száraz homokréteg vastagságával. A hanghullámok oda-vissza ingáznak a dűne felszíne és a nedves réteg felszíne között, amellyel egy rezonanciát hoznak létre, és így a hang ereje növekszik. A zajt a homokszemcsék közti súrlódás idézheti elő vagy a közöttük lévő levegő sűrítése.

Más homok által képzet hangokat úgy írtak le mint egy “ordító hangot” vagy mint egy “kirobbanó hangot”. A sajátságos hangjegy amelyet a dűnék hoznak létre 60 és 105 Hz között, nagyban a nyírási sáv ütközési mértéke határozza meg, amely elhatárolja a “homok lavinát” a düne statikus részétől. A spontán “homok lavinák” esetében a frekvenciát a gravitáció és a homokszemek nagysága határozza meg.

A dűnéknél

Az éneklő homokú dűnék egy olyan jelenség, amelyet úgy írnak le mint egy ordító, kirobbanó, nyikorgó hangot, vagy egyszerűen a “Dünék Éneke” megnevezéssel illetik. Ez egy természetes hang jelenség amely akár 105 decibellig is felerősödhet, akár pár percig is eltarthat és a világ 35 sivatagában ismeretesek. A hang egy hangos, mély, dübörgéshez hasonlít és általában a félhold alakú dűnék vagy a barchans-ok produkálják. A hangjelenséghez párosul egy leroskadó homok lavina, amelynek kiváltója általában a szél vagy a homokdűne gerincén sétáló ember.

Helyek ahol éneklő homok található a világ összes tájáról, megemlíthetjük a Kaliforniai Kelso Dunet; az Eureka Dunet; a sugar sand partot és Warren Dunet délnyugat Michiganben; a Sand Mountain, Nevadaban; a Booming Dunes a Namib Sivatagban, Afrika; a Porth Oert (ugyancsak Fütyülő Homokként ismert) Aberdaron közelében Walesben; Indiana Dune, Indianaban; az Ugató Homokot, Hawaiʻin; Mingsha Shant Dunhuang, Kínában; Singing Beach Manchester-by-the-Sea, Massachusettsben; a Al Udeid Air Base, Dohatól nyugatra, Qatarban; és a Gebel Naqous, el-Tor mellett, Dél-Sinai, Egyiptom.

A tengerpartokon

A világ néhány tengerpartján, a száraz homok éneklő, nyüszítő, fütyülő vagy ugató hangot ad ki ha valaki elegendő erővel tapos a homokba. A jelenség nem teljesen megértett tudományos szempontból, de azt már tudni lehet, hogy a jelenségnek egy alapfeltétele, hogy a homokszemek minél nagyobb mértékben legyenek gömb alakúak. Továbbá néhányan azt is hiszik, hogy fontos, hogy a homokszemeknek azonos méretűeknek kell lenniük, a szél vagy a víz válogatása folytában és a felülete mentes kell legyen bármilyen pór, szennyeződés vagy organikus anyagtól. Azt tartják, hogy az “éneklő” hang a különböző homok rétegek nyírása által, amelyek rétegek egymáson csúsznak (az alsó a felsőn). Az azonos méret, az egységesség és a tisztaság azt jelenti, hogy a szemcsék egységesen mozognak le is fel az alattuk lévő rétegen. Akár egy kis mértékű szennyeződés is elegendő, hogy lecsökkentse a szemcsék súrlódását, és ezáltal a homok elhallgat.

Mások azt hiszik, hogy a jellegzetes hangot a homokszemcse a homokszemcséhez való súrlódása képzi amelyek már egy száraz só réteggel vannak beburkolva, amely hasonló ahhoz, ahogyan a gyanta a hegedű vonóról a hegedű húrjaival való súrlódás következtében hangokat bocsát ki. További találgatások tárgya, hogy lehetséges, hogy egy vékony gázréteg esik csapdába a homokszemek között és a homokszemek olyanok mint “ütőhangszer párnácskái”, amelyek képesek a vibrálni, és így létrehozzák az adott jellegzetes hangot.

Nem minden homok énekel, fütyül vagy ugat egyformán. A hallott hangok a frekvencia egy széles skáláján megtalálhatóak, annyira, hogy ez különbözhet akár homokfoltokonként. A finom homokszemek, amelyek szabadszemmel igen nehezen láthatóak, csak egy gyenge ugató hangot képez. A közép méretű homokszemcsék által képzett hangtartománya a gyenge nyüszítő hangtól vagy magas hangtól, a legjobb és leghangosabb ugató hangig terjed.

A víz szintén befolyással van a jelenségre. A nedves szemcsék általában halkak mivel a szemcsék össze vannak ragadva, ahelyett, hogy egymás mellett elcsúsznának. Habár a kis mennyiségű víz igazából növelheti a hang erősségét. A partvidék legjellegzetesebb helye ahonnan jelentettek éneklő homokot az a magas dagály felett lévő száraz vonal, de jelentettek éneklő homokot az alsó apályvonalnál is.

Éneklő homokot a Brit-szigetek 33 partjáról jeleztek, amelybe beletartozik Észak-Wales, Eigg szigete a Scottish Hebrides-ban és számos Atlanti-óceáni part, Souris-nál, a Prince Edward sziget keleti csücskénél, Manchester-by-the-Sea-nál Massachusetts-ben, ahogyan a Lake Superior friss vizeinél és még más helyeken is.