Elnéptelenedés szindróma

Dolgozó méhek egy kaptár bejáratánál

A méhészetben az elnéptelenedés szindróma (angol nevén "honey bee depopulation syndrome" - HBDS) vagy a magyar szakirodalomban gyakrabban használt, "Colony Collapse Disorder" (CCD), abban áll, hogy egy méhkolóniában a dolgozó méhek hirtelen nagy számban eltűnnek. Az anya, a fiatal méhek, a fiasítás, a méz és a virágpor megmarad. A folyamat egy szakaszában két anya is lehet.

Ezt a rendellenességet az európai háziméh (Apis mellifera) esetében írták le. Hasonló esetek a méhészkedés történetében gyakran előfordultak, a CCD elnevezést először 2006-ban használták, amikor drasztikusan megnőtt a méhcsaládok összeomlásának aránya Észak-Amerikában. Ezután hasonló jelenségről számoltak be sok európai országban is. Belgium, Franciaország, Hollandia, Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, később Svájc és Németország váltak érintetté. Egyes helyeken, például Észak-Írországban a jelentések 50 százalékot meghaladó méhállomány pusztulásról szóltak.

Az elnéptelenedés szindróma egy kiemelkedő gazdasági tényező, nem csak a méz kapcsán, hanem, mert sok mezőgazdaságilag fontos kultúrnövény beporzását a méhek végzik.

Elterjedése

2006/2007 telén az Amerikai Egyesült Államokban tömegesen pusztultak a méhek, egyes vidékeken a családok 80%-át is érintette. 2007 márciusára az államok felét érintette. Korábban már Európából és Indiából jelentettek hasonló jelenséget. Ezzel szemben Kanada, Nagy-Britannia és Ausztrália kevésbé érintett.

Okai

A probléma okai nem teljesen tisztázottak, sokan parazitákra gyanakszanak, mint például a Varroa atkák. Felmerült továbbá a Nosema apis és az Israel acute paralysis virus, mint lehetséges kóroki tényező. Más felvetések szerint környezetváltozás miatti stressz, alultápláltság, vagy egyes rovarirtó szerek (például neonikotinoidok) a felelősek. Nem kizárható a vándorméhészkedés szerepe. A mobiltelefonok és genetikailag módosított növények káros hatását, bizonyítékok hiányára hivatkozva, általában cáfolják a szakértők. Egyes génkezelt fajok ugyanis rovarirtó hatású vegyületeket termelnek, ezen növények ökológiai kockázata nincs teljesen felmérve. A háttérben sejtik a minőségi éhezést is, vagyis azt, hogy a méhek a fontos tápanyagokhoz nem jutottak megfelelő mértékben, mivel túlzottan is a termesztett növényekre korlátozódtak. Az Amerikai Egyesült Államokban hatalmas területeket foglalnak el monokultúrák, amelyek között a méheket utaztatni kell; egy időben azonban szinte kizárólag csak egyféle növényről gyűjthetnek. A későbbi híradások szerint nem kellett volna pánikolni, sőt, a következő évben nagyobb termést vártak Kaliforniában. A beporzási díjakat azonban megemelték, a növénytermesztők az addigi 50 dollár helyett akár 125 dollárt is fizettek családonként.

Elképzelhető, hogy a CCD több tényező együttes hatását feltételezi, és nem egy pontosan meghatározott faktor a felelős.

Az atka szerepe

Németországban a méhek pusztulásának legfőbb oka az atka. Ezzel szemben a nozéma, a növényvédőszerek és más okok csak viszonylag kevés méh pusztulásáért felelősek. Jobban telelnek azok a családok, amelyekben az anya fiatal. A német kutatóintézetek szövetsége által végzett hosszú távú megfigyelésről 2011-ben adtak ki egy jelentést, amely ezekre a következtetésekre jutott. A cikk szerint ezek az eredmények általánosíthatók egész Európára és Észak-Amerika egy részére is. A cikket több méhész és a német természetvédők szövetségei is hevesen kritizálják. Nem vizsgálták a rovarirtókat, és a vizsgálatok felét a legnagyobb rovarirtószer-gyártók (BASF, Bayer és Syngenta) végezték..

Svájcban szintén az atkát tartják a fő tényezőnek.

A Varroa destructor atka messze a méhpusztulás legfőbb okozója. Svájc összes méhcsaládjában jelen van, kezelés nélkül a család egy-két év alatt elpusztul. Még a megfelelő beavatkozások mellett sem biztos, hogy a beteg méhek túlélnek. A legyengült egyedeket és családokat vírusok támadják meg, ami a család pusztulásához vezet.

A további tényezők hatványozhatják az atka kártételét. Így az atkák által terjesztett vírusok vagy az okozott sérülések másodlagos fertőzéseket okozhatnak.

A fehérjetermelés zavara

Újabb kutatások minden érintett méhcsaládnál zavart találtak a fehérjetermelésben. Azt gyanítják, hogy ezt a Picornaviridae okozza, amit a varroa atka is közvetít. A fehérjetermelés zavara miatt a család fokozottabban érzékenyebbé válik a külső hatásokkal szemben.

Az Apocephalus borealis élősködő

A San Francisko Egyetem egy 2012-es cikke az Apocephalus borealis legyet jelölte meg a méhpusztulás egyik lehetséges okaként. Miután a nőstény bepetézte, a méh éjszaka száll ki a kaptárból. A fertőzés folyamata még nem ismert. A legyet megtalálták Dél-Dakotában és Kaliforniában.

Mennyiségi vagy minőségi éhezés

A CCD-ben később kihalt családoknak egy vizsgálat szerint rendkívüli nehézségekkel kellett szembenézniük, ami lehetett szárazság vagy éhezés. Eszerint nem zárható ki, hogy a jelenség összefügg a táplálkozással kapcsolatos stresszel, és nem érinti az egészséges, jól táplált családokat.

Egyes kutatók a kukoricaszirupos táplálást is összefüggésbe hozták a jelenséggel. Az eredmények nem mindenütt mutattak ki összefüggést, de ezt azzal magyarázzák, hogy a különböző forrásokból származó kukoricaszirupok összetételükben is különbözhetnek. Ez azonban nem magyarázza meg az összes esetet, mivel azokban a méhészetekben is fellépett a CCD, ahol soha nem etettek kukoricasziruppal.

Szintén a minőségi éhezés okozhatja, hogy az Amerikai Egyesült Államokban olyan erős volt a CCD. A nagy monokultúrák beporzására szállított méhcsaládok számára a hosszú utak és az egyoldalú táplálékforrás is a táplálkozáshoz kapcsolódó stresszt okoz, ami hozzájárulhat a méhpusztuláshoz.

Rovarirtók

Egyes feltevések szerint a méhpusztuláshoz hozzájárulnak a rovarirtók. A vizsgálatok eleinte nem találták több, egymáshoz nem kapcsolódó kitörés közös környezeti okát. A természetvédők és a méhészek egyik követelése, hogy vizsgálják meg a rovarirtószerek hozzájárulását a méhpusztuláshoz. Szerintük a pusztulás fő oka nem az atka, hanem a mérgezés. Ennek bizonyítása azonban több nehézségbe is ütközik:

• A sokféle rovarirtószer. A forgalomban levő sokféle szert elég nehéz tesztelni.
• Vándorméhészetek. Sok professzionális méhészet vándorlásra rendezkedett be, és nagy távolságokat tesznek meg, és minden helyen más és más hatásnak vannak kitéve a méhek. Egyes országokban ez a méhészkedés terjedt el.
• Hosszú távú raktározás. A méhek készleteket halmoznak fel mézből és virágporból, amelyekben hosszú ideig megmaradhat a méreg, és csak később mérgeződnek meg, amikor hozzányúlnak ezekhez a készletekhez. Emiatt nehéz kapcsolatba hozni a mérgezést a rovarirtószer kijuttatásának idejével. Mindazonáltal miután 1999-ben a méhészek követelésére Franciaországban betiltották a Gaucho használatát a kukoricára és a napraforgóra, semmi javulást nem értek el a méhcsaládok halandóságában.

Európa nagy részén továbbra is használják a fent említett anyagokat tartalmazó csávázószereket, mivel semmi sem utal arra, hogy veszélyesek lennének a méhekre.

A mérgek sokkal inkább a virágporban halmozódnak fel, mivel a méh a nektárt felszívja, és a virágport nem, így ha a nektár mérgezett, akkor lehet, hogy nem ér haza. Több potenciálisan halálos anyagra a felnőtt méhek nem érzékenyek, de a fiasítás igen, azonban a CCD rendszerint elkerüli a fiasítást. Az álcák tápláléka inkább a virágpor, mint a méz; a felnőtt méhek azonban inkább mézet esznek, mint virágport. Mivel CCD esetén a felnőtt méhek pusztulnak, illetve tűnnek el, ezért a mérgeket inkább a mézben, illetve a nektárban kell keresni.

Mindezidáig a rovarirtók szerepével csak azok a kutatások foglalkoznak, amelyek méhészek megrendelésére készültek. Több érintett méhész is a korábbi antibiotikumos kezelés és atkaölőszer utólagos hatását véli felfedezni a jelenségben. Eddig azonban nem sikerült egyetlen olyan szert találni, ami egyedüliként felelőssé tehető lenne a méhpusztulásért. A méhészek által észlelt tünetek közül a tájékozódóképesség elvesztése és a viselkedés megmagyarázhatatlan megváltozásai utalhatnak növényvédőszerek hatására, különösen, mert a neonikotinoidok idegméregként hatnak. Ide tartonak ezek: Acetamiprid, Clothianidin, Nitenpyram, Thiacloprid, Thiamethoxam és Imidacloprid. A legutóbbit Gaucho néven 120 országban használták, egy év alatt 500 millió euró értékben.

A Rajna völgyében a 2008-as április-májusi ezer család kihalását okozó tömeges méhpusztulást egyértelműen vissza tudták vezetni a Clothianidin neonikotinoid csávázószerre. 2008. május 15-én betiltották azokat a csávázószereket, amelyek neonikotinoidokat tartalmaztak, de 2008. június 25-én ismét engedélyeztek közülük négyet, miután módosították őket.

Egy 2012-ben megjelent cikk szerint ezek a szerek akár már kis, nem halálos adagjukban is szignifikánsan rontja a dolgozók tájékozódóképességét, és emiatt nem találnak haza.

Különösen gyanús évek óta a Bayer cég Gaucho terméke, aminek Imidacloprid a hatóanyaga, miután a francia kormány által 2003-ban megrendelt kutatás kimutatta, hogy halálos lehet a méhekre. 2012-ben a Harvard Egyetem biológusai köüzvetlen összefüggést találtak az Imidacloprid és a CCD között. A megfigyelt 16 méhcsalád közül 16 23 hét alatt kihalt, pedig közülük több csak nagyon alacsony adagot kapott.

A német természetvédők NABU szövetségének megfigyeléseit nem tekintik tudományos pontosságúnak, mivel nem vizsgálták objektívan a rovarirtók hatását.

A német természet- és környezetvédők BUND szövetsége cikkben támadta meg a megfigyelést módszertani hibákra hivatkozva. Eszerint rosszul választottak mintát, túl kicsi mintát vettek, rossz statisztikai módszereket használtak, és a kutatást az éredekelt cégek (BASF, Bayer és Syngenta) támogatták.

2013 áprilisának végén 15 európai uniós ország, köztük Németország részleges tilalmat vezetett be három vitatott neonikotiniodra. Ezek: Clothianidin, Imidacloprid és Thiamethoxam. EZeket két évig nem volt szabad használni repcén, napraforgón, kukoricán és gyapoton. Ausztria mezőgazdasági és környezetvédelmi minisztere, Nikolaus Berlakovich a betiltás ellen szavazott, azonban az EU bizottsága támogatta a döntést.

Kórokozók és immungyengeség

További fontos tényezőként tartják számon a vírusokat a téli hónapokban. Néhány kutatót a CCD terjedése egy fertőző betegség terjedésére emlékeztetett. Mindenesetre nem zárták ki a kapcsolatot az immungyengeség és a betegség között, ami úgy gyengíti a méhek immunrendszerét, mint embernél a HIV. A Pennsylvania Állami Egyetem kutatói szerint az immunrendszer legyengülésére utal a fertőző anyag nagyságrendje a kifejlett méhekben. Az ázsiai méhatkának is lehet szerepe: az általa terjesztett deformált szárny vírus és egy baktérium közösen kiiktathatja az immunrendszert, és CCD-t okozhat. Ez a kutatócsoport különféle mikrobák: vírusok, baktériumok és gombák között keresi a lehetséges kórokozót. 2007 szeptemberében úgy találták, hogy az először 2004-ben azonosított Israel Acute Paralysis Virus (IAPV) szintén hozzájárulhat másodlagos fertőzésként a méhek eltűnéséhez. Ehhez a csapat tagjai három éven át vizsgálták egészséges és CCD-s családok mintáit, és a Kínából behozott méhpempőt. A genom szekvenálásának új módszerével azonosították a méhekben lévő kórokozókat. Az adatok statisztikai kiértékelésével jutottak a végső következtetésre.

2008-ban a kanadai Torontó két biológusa, Otterstatter és Thomson a Crithidia bombi ostorossal talált összefüggést, ami főként az uborka és a paradicsom beporzásánál használt méheknél és poszméheknél fordul elő. Még az üvegházak mellett vadon élő méheknél és poszméheknél is emelkedett a Crithidia bombi-szám. Az üvegházakból megszökött beporzók által vadon élő rokonaik között terjesztett kórokozó terjedéséről készült számítási modell szerint ez a fertőzés ugyanúgy terjed, mint a CCD.

Forrás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Colony collapse disorder című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.