Vilhelms Purvītis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vilhelms Purvītis
Született1872. március 3.
Zaube (Livónia)
Meghalt1945. január 14. (72 évesen)
Bad Nauheim (Hessen)
Sírhely Rīgas Meža kapi
Nemzetisége lett
Iskolái Cári Művészeti Akadémia
Szentpétervár
Mestere(i) Arhip Ivanovics Kuindzsi
Aki hatott rá Barbizoni iskola
Düsseldorfi iskola
A Wikimédia Commons tartalmaz Vilhelms Purvītis témájú médiaállományokat.

Vilhelms Purvītis (Zaube, Rigai Kormányzóság, Livónia, 1872. március 3.Bad Nauheim, Hessen, 1945. január 14.) lett tájképfestő.

Élete[szerkesztés]

1886-ban a Vicebszki területre költöztek. Purvītis Jaunpilsben és a verhnyedvinszki kerületi iskolában tanult rajzolni. 1890-ben ösztöndíjjal Szentpétervárra utazott, ahol festményeit látva felvették a Cári Művészeti Akadémiára. Purvītis tanulmányozta a régi mestereket (Claude Lorrain, a 19. századi európai (barbizoni iskola, düsseldorfi iskola) és orosz festők műveit. 1895–1897-ben Arhip Ivanovics Kuindzsi tanítványa volt. Aranyéremmel kitüntett festménnyel fejezte be az Akadémiát.

Európai tanulmányútra indult, festményei sikert arattak Párizsban, Lyonban és különböző német városokban. Tagja volt a Mir Iszkussztva csoportnak, elküldte képeit a szentpétervári tavaszi kiállításokra. A német Die Kunst és a brit The Studio művészeti folyóiratokban megjelentek festményeinek reprodukciói.

1899-ben végleg visszatért Rigába, neve egyre ismertebbé vált. Az 1905-ös orosz forradalom idején nyilvánosan szakított a nacionalista érzelmű lett értelmiségiekkel. 1906-tól Tallinnba vonult vissza, és a német iskolában tanított. 1909-ben visszatért Rigába, ahol kinevezték a Képzőművészeti Iskola igazgatójává. 1915-ben a front közeledtére Szentpétervárra költöztették az iskolát. 1917-ben Norvégiában, a lillehammeri szanatóriumban gyógyíttatta magát. 1919-ben a Lett Nemzeti Művészeti Múzeum, valamint az újonnan alapított Lett Művészeti Akadémia igazgatójává nevezték ki. 1940-ben a német megszálláskor elveszítette állását. 1942-ben Rigában rendezte utolsó egyéni kiállítását. 1944-ben végleg elhagyta Rigát, Danzigon keresztül eljutott Bad Nauheimbe, és ott hunyt el 1945-ben.

Purvītis elsősorban a lett tájakat festette meg, pályája kezdetén gyakori témája volt a korai tavasz és a hó. Későbbi festményein az impresszionizmus, szecesszió, posztimpresszionizmus és az expresszionizmus hatása érzékelhető. Sok képe elveszett az oroszországi polgárháború alatt, ezeket újra megfestette a 20-as években emlékezetből és reprodukciók alapján. 1944-ben a légitámadások alatt több ezer festménye megsemmisült Jelgavában.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • A Lett művészettörténet lexikona
  • T Kačalova: Vilhelms Purvītis „Liesma“ Riga 1971
  • R. Engelhardt: Wilhelm Purwit. Ein lettischer Künstler. Heimatstimmen Band 5 , Reval/Leipzig 1912

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Vilhelms Purvītis című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.