Vadrepce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Vadrepce
Illustration sinapis arvensis.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Törzs: Zárvatermők
Csoport: Valódi kétszikűek
Csoport: Rosidae
Csoport: Core eudicots
Csoport: Eurosids II
Rend: Keresztesvirágúak
Család: Káposztafélék
Nemzetség: Sinapis
Tudományos név
Sinapis arvensis
L.
Szinonimák

Brassica arvensis (L.)
Brassica sinapis Vis.
Brassica sinapistrum Boiss.

Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vadrepce témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vadrepce témájú médiaállományokat és Vadrepce témájú kategóriát.

A vadrepce (Sinapis arvensis) a keresztesvirágúak rendjébe tartozó, Európában és Észak-Amerikában általánosan elterjedt, gyakori gyomnövény. Egyéb elnevezései: erdei mustár, mezei mustár, mustárrepcsén, repce, repcsén, repcsény, repcsin, rice.

Megjelenése[szerkesztés]

A vadrepce 30–100 cm magas lágyszárú, egyéves növény. A magányosan álló növény szára dúsan elágazik, zárt állományban egyenes, nem elágazó vagy csak néhány oldalága lehet. A szár sörtés, érdes, lilás árnyalatú is lehet. Gyökere orsógyökér, sok oldalgyökérrel.

Levelei élénkzöldek, váltakozó állásúak, az alsók hosszúkásan tojásdadok, nyéllel kapcsolódnak a szárhoz, karéjos szélűek, kissé szeldeltek. A felső levelek ülnek a száron, szélük fogazott. A levelek felső felszíne a szárhoz hasonlóan sörtés, a levél fonákán csak az erek szőrösek.

Májustól augusztusig virágzik. Élénksárga, négyszirmú, 15 mm átmérőjű, 9–13 mm hosszú virágai ernyőszerű fürtökbe csoportosulnak a szárvégeken. Négy széttáruló, könnyen lehulló csészelevele van. A virágok kétneműek, hat porzójából négy hosszú, kettő rövid. Méhek és egyéb rovarok porozzák be.

Termése hengeres becőtermés, hossza 2–5 cm, vastagsága 2–3 mm. A száron felfelé áll, végén kihegyesedő csőr található, amely a termés harmadát-negyedét teszi ki. A benne levő magvak kidomborodnak és kívülről is jól kivehetők. A magok pirosak vagy sötétbarnák, apró pöttyök lehetnek rajtuk. Egy növény akár 20 ezer magot is teremhet. A magok alkaloidokat tartalmaznak, melyek nagy mennyiségben fogyasztva az állatokra toxikusak lehetnek.

Elterjedése és termőhelye[szerkesztés]

Európai eredetű, de gyomnövényként Észak-Amerikába is behurcolták. Norvégiától Észak-Afrikáig, Szibériától Délnyugat-Ázsiáig mindenütt elterjedt. Magyarországon az egyik leggyakoribb gyomnövény. A talajt illetően igénytelen, tömegesen főleg meszes lösztalajokon, üde vályogtalajokon található. Fényigényes, teljes árnyékolásban nem nő. Szántóföldek, kertek, útszélek, parlagföldek gyomállományaiban találkozhatunk vele. A tavaszi vetéssel együtt kel ki és gyorsabban növekszik nála, tömegesen nőve teljesen kiszoríthatja a vetett növényt. Magjaiból egész évben csírázik. A magok természetes körülmények között akár 11 évig is csíraképesek. A Vadrepce egy sereg gombabetegség és állati kártevő terjesztője. Mérgező is. Igen nagy ellensége az évelő pillangósok zsenge vetéseinek. A kalászosokban főleg vegyszeres permetezéssel védekezünk ellene.[1]

Jelentősége[szerkesztés]

Bár rendszeresen irtott gyomnövény, ennek ellenére több része ehető. Fiatal levelei pikáns ízesítésként salátákba keverve nyersen, míg az idősebb levelek főzve fogyaszthatóak, bár ezek keserűek lehetnek. Kellemes, retekszerű íze van, a még nem virágzó hajtásai brokkoli helyett használhatóak. Szárait rövid ideig – 5 percnél nem tovább – kell párolni. Csírája is salátákba keverhető vagy szendvicsekhez adható. Összetört magja mustárízű fűszerként alkalmazható. Magjából fogyasztható olajat préselnek, melyből szappant is készítenek, illetve lámpában égetik.

Gyógyhatásai[szerkesztés]

Bélfertőtlenítő, hashajtó hatású, serkenti a hasnyálmirigy működését.[2]

Képgaléria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vadrepce - Kertészeti lexikon. https://www.tuja.hu
  2. Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 258. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2

Források[szerkesztés]