Vérengző makrahal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Vérengző makrahal
Vérengző makrahal az Atlanti-óceánból
Vérengző makrahal az Atlanti-óceánból
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei)
Család: Pomatomidae
Gill, 1862
Nem: Pomatomus
Lacepède, 1802
Faj: P. saltatrix
Tudományos név
Pomatomus saltatrix
(Linnaeus, 1766)
Szinonimák
  • Cheilodipterus heptacanthus Lacepède, 1801
  • Cheilodipterus saltatrix (Linnaeus, 1766)
  • Chromis epicurorum Gronow, 1854
  • Gasterosteus saltatrix Linnaeus, 1766
  • Gonenion serra Rafinesque, 1810
  • Lopharis mediterraneus Rafinesque, 1810
  • Perca lophar Forsskål, 1775
  • Pomatomix saltatrix (Linnaeus, 1766)
  • Pomatomus pedica Whitley, 1931
  • Pomatomus saltator (Linnaeus, 1766)
  • Pomatomus skib Lacepède, 1802
  • Scomber sypterus Pallas, 1814
  • Scomer sypterus Pallas, 1814
  • Sparactodon nalnal Rochebrune, 1880
  • Sypterus pallasii Eichwald, 1831
  • Temnodon conidens Castelnau, 1861
  • Temnodon saltator (Linnaeus, 1766)
  • Temnodon tubulus Saville-Kent, 1893
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vérengző makrahal témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vérengző makrahal témájú médiaállományokat és Vérengző makrahal témájú kategóriát.

A vérengző makrahal (Pomatomus saltatrix) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a monotipikus Pomatomidae családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

A Csendes-óceán keleti része és az Északi Jeges-tenger kivételével az egész világóceánban előfordul; leginkább a trópusi és szubtrópusi vizekben. Az Atlanti-óceán keleti felén Portugáliától Dél-Afrikáig található meg; ezen a részen a Madeira- és a Kanári-szigetek környékén, valamint a Földközi- és a Fekete-tengerben is vannak állományai. Ugyanez óceán nyugati felén Kanada partjaitól Argentínáig él. Az Indiai-óceánban Madagaszkártól a Maláj-félszigetig és Nyugat-Ausztráliáig sokfelé megtalálható, még Omántól délre és India délnyugati csücskénél is. A Csendes-óceán legnagyobb részéből hiányzik; nyugaton van néhány állománya. Az Ausztráliához tartozó Északi területről és az Indonéziából érkező beszámolók tévesnek bizonyultak. A Kínai Köztársaságból és Hawaiiról érkezett beszámolók bizonyító kutatásokat igényelnek.

Megjelenése[szerkesztés]

Általában 60 centiméter hosszú, de akár 130 centiméteresre is megnőhet; 25 centiméteresen már felnőttnek számít. A legnehezebb kifogott példány 14,4 kilogrammot nyomott. Hátúszóján 8-9 tüske és 23-28 sugár, a farok alatti úszóján 2-3 tüske és 23-27 sugár ül. Egy sorba rendezett fogai jól fejlettek és hegyesek. Két hátúszója közül az első rövid és a testhez simul. Háta zöldes, oldala és hasa ezüstös.

Életmódja[szerkesztés]

Egyaránt megél a sós- és brakkvízben, bár a nyílt vizeket kedveli. 200 méter mélyre is leúszik. A fiatalok nagyobb rajokban vadásznak; általában kisebb halakra. A felnőttek rajai lazábbak; olykor több áldozatot ölnek meg, mint amennyit meg tudnak enni. A kifejlett példányok más halakkal, rákokkal és fejlábúakkal táplálkoznak. Agresszív ragadozó hal, amely könnyű zsákmány reményében cápákat és vitorláskardoshal-félék követ. Egyes halászok és búvárok e hal harapásairól számoltak be. Legfőbb természetes ellensége a sötétcápa (Carcharhinus obscurus).

Télen a melegebb, nyáron a hűvösebb vizekbe vándorol.

Legfeljebb 9 évig él.

Szaporodása[szerkesztés]

A nőstény több évig is ívhat. Az ikrák számát az anyahal mérete határozza meg; egy 31 centiméteres példány mintegy 370 000, egy 54 centiméteres akár 1,2 millió ikrát is rakhat. Az eddigi rekord körülbelül 2 millió ikra.

Felhasználása[szerkesztés]

Nemcsak ipari mértékben halásszák, de és tenyésztik is. Emberi fogyasztásra általában frissen árulják, de szárítva, sózva vagy fagyasztva tartósítható. A sporthorgászok kedvelik, és gyakran csalihalnak is használják.

Képek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]